34es csapdája

Oké, napok óta egyre erősebb a pánik bennem emiatt a k.va 34 miatt. Hogy nem értem el semmit, hogy nem tartok sehová, hogy nem vagyok senki, hogy nem vagyok senkinek senkije, hogy nincs senki akivel szívesen...

Hogy 34.

Hogy a ráncok mélyülnek. Hogy a gravitáció megteszi hatását, hogy az ősz hajszálak sűrűbbek mint az egész hajam összesen.

Hogy lelkileg nem vagyok érettebb, mint 18 évesen.

Hogy toporgok. Hogy nem tudom, hogy mi legyen.

És az érzés, hogy én már lecsúsztam és bakker ez már nem lesz jobb. Minden csak szép lassan romlik, öregszik, elmúlik....

Konkrét gyomoridegem van, mikor a korom jut eszembe.

34 és még csak be se töltöttem.

Nem láttam, egy rakat dolgot, amit ennyi idősen már mások igen. Nem éltem meg egy csomó mindent, aminek már ideje lenne....

34.

Nincs kifogás, ez egy ítélet.

De hogy a jójéletbe lehet ezt lenyelni és tovább menni, hogy igen, egy csomo minden elmúlt és innentől kezdve igenis minden csak romlik, rosszabb lesz.

Kábé ez a csúcs. Kábé ez a maximum.

Döbbenet...

Kevés...

Tényleg ennyi lenne az élet?!

34 elkúrált év....

This is my rally cry
I know it's hard, we have to try
This is a battle I must win
To want my share is not a sin



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dönts

15. érettségi osztály tali...

Eretnek gondolat, de elvetve