Hello Csipszes!

Képzeld, tegnap álltam a Libriben a babás könyveknél, és kerestem az igazit. Te biztos tudod, hogy mennyiféle van. Babasuttogó, meg gyerek nevelés francia és dán módra, aztán van szatírikus, meg gyereknevelés kezdőknek, és ilyen baba könyv, meg olyan babakönyv, meg gyermekpszihológia, meg anyám tyúkja lelke....

Kerestem az igazit. Na nem pasiban, mert az életemnek az a része már pipa. Megtaláltam. Lapozzunk. Vagyis stillszerűen babás könyvben keresem az igazit, amiben benne van érthetően hogy mikor mi történik, mire lehet számítani, hogy növekszik ez a kis lény, mire van szüksége, mi a jó neki.... 

Jajj, drága Csipszes, nem. Nem adok lehetőséget az igazi betámadására. Mert hogy nem én vagyok terhes. (ez milyen gusztustalan szó már?! legalább annyira érzéketlen, mint a babaprojekt). Szóval nem én vagyok várandós, hanem Plázacica húgom. 

Ne is kérdezd, kedves Csipszes... 

Hogy mit gondolok erről? Valójában sok mindent. Nyilván azért is, mert én hiszek abban, hogy a baba választja a szüleit, és minden baba okkal jön, vagy nem jön. Ja, nem elég hogy PCOS-m van, még ilyen lelki szarokkal is terhelem magam.... Hogy nyilván én nem vagyok méltó egy gyerekre. Mert még azt se vettem észre, hogy Diónak bélgyulladása van,  csak gyanús lett valahogy és elvittem dokihoz. 

Valójában én is olyan vagyok, mint a többi nő. Szerető férjről, két gyerekről, a családi házunk udvarán futkosó kutyáról, átlagos munkáról, és kiegyensúlyozott, egészséges mindennapokról álmodoztam. 

Aztán erre tessék. Itt van ez. Lassan megfilmesíthetnek. A szegényes, de boldog gyerekkor, a bántalmazó párkapcsolat* és az ár, amit fizettem, hogy szabaduljak, az igazi megtalálása és elvesztése**, a szeretői viszony, aztán egy kis szex és Budapest, a nagyvilág, Róma, a tenger, a melóm úgy önmagában, ez a PCOS, a pasik, a barátok, Barcelona, tengerpart, trollok... 

Közepes szintű lányregény. Sekélyes, kiszámítható fordulatokkal. Hozzáteszem a Romana*** füzeteket jobb szerettem, ez most inkább egy Júlia. 

Jajj, kedves Csipszes, el is felejtettelek bemutatni az Olvasóknak. Drágáim, Csipszes, egy troll. Trollkodik az életemben. Azt hiszi mindent tud, és mindent lát, és mindent ért. De baromira nem. (Mondjuk folyton Orgwell jut eszembe a 84-el) Kicsinyes és én is csak egy bábú vagyok a sakktábláján. Egy igazi Troll. De az ő kedvéért nem változtatok semmin, mert tényleg nincs mit szégyellnem. 

Na jó, van ez a hétévenkénti pánikom. Utoljára 27 évesen jött elő. Akkor éreztem, hogy öreg vagyok és menthetetlenül vége a világnak. Hogy nem értem el semmit és már nem is fogok, mert egyszerűen én már túl öreg vagyok és leharcolt. Na és most előjött így a 34 elején. Leírni is felfoghatatlanul sok. És bennem van, hogy a jelek szerint nem érdemlem meg, hogy a meglévő családom bővítsem.. Értitek... Vissza az elejére. Libriben állni, és babakönyveket nézegetni, miközben az egész olyan távolinak tűnik a saját életemtől.... 




Lábjegyzetek Csipszesnek:

* APK-ra gondolok
**SzSz
*** http://www.harpercollins.hu/romana-sorozat




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Eretnek gondolat, de elvetve

180 fok

Dönts