Könnycsatorna

Gyakorlatilag végig bőgtem a szombatot. Biztosan hormonilag is éppen ott tartok, de ennyit még akkor se bőgtem mikor SzSz félvállról, foghegyről közölte, hogy amúgy Barcelonába megy romantikázni, de talán még akkor se, mikor az előző munkahelyemen történek ahogy történtek a dolgok. 

Szóval reggel imádok a tévé elé bekucorodni, Dió befészkeli az ölembe magát, ő alszik, én kávézok és mesét nézek. A Marigold Hotel ment valamelyik csatornán. Imádom. Aki látta, az tudja, hogy miért voltam képes egy óráig szipogni azon, ahogy elrepül a daru madár.... Aki nem látta, nézze meg. :D


Aztán egész napos menyasszonyi ruhapróba Lakóbarátnak. Nem gondoltam volna magamról, hogy amikor ő megtalálta a tökéletes ruhát akkor én is pont olyan leszek, mint a "say yes to the dress"-es nők, és elmondhatatlanul hosszú ideig szipogok a meghatódottságtól. Azt hittem, hogy ez olyan statiszta dolog, erre tessék, én meg nem tudom abbahagyni.

Aztán Lakóbarát felkért tanúnak. Úgy sírtam a megtiszteltetés, meg úgy az egész meghatódottság miatt, mint egy kisgyerek. Az egész étterem azt nézte, hogy ömlenek a könnyeim és én nem bírom abbahagyni a sírást. Szerintem a végén a pincérek már fogadást kötöttek rám, hogy meddig fogok még pityeregni.... Hát jó sokáig....

Aztán megnéztük az Én, Tonya-t. Mert imádom a jégkorit, mert kíváncsi voltam, hogy Margot R. tényleg zseniális színésznő, vagy csak egy "walstreet farkasa" jónő. Zseniális színésznő. És a poént nem akarom lelőni, de az ő ítélethirdetésekor annyira, de annyira átéreztem a mások által enyhének gondolt büntetése súlyát, veszteségét, hogy hazafele a villamoson is gyászoltam az ő álmait.... igen, még ott is szipogtam...

Ennyit bőgni....

Ez nem is én vagyok.... 





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Eretnek gondolat, de elvetve

180 fok

Dönts