Szerelmesnek lenni

Azon gondolkodtam, hogy milyen jó lenne MOST szerelmesnek lenni. Föld felett lebegni egy méterrel, csak rá gondolni, csak vele akarni lenni, ahogy mondtam már, hogy eszeveszett irracionális szerelembe esni.

Égni. Vágyni. Akarni. 

Fura, nem a pasi, hanem az érzés ami hiányzik. Amit megélnék. Hogy folyton hozzám akarjon érni és én le se tudjam venni róla a kezem. Érezni a hajamban az illatát, a teste melegét. Somolyogni a tükör előtt, torokban dobogó szívvel szorongva várni a megváltást minden egyes találkozás előtt.

Várni. Örülni. Megőrülni. 

Csókolózni. Belefeledkezni. Élvezni....

Az az őrült hullámvasút... annyira hiányzik, amikor érzem, hogy igen, lehetne itt valami, aztán mikor visszaigazolást kapok, hogy kellek. Mikor először kiszárad a szám, mert még nem ért hozzám, de tudom, hogy akarom, és ő tudja hogy akar.... 

A kérdés, hogy hol a fészkes fenébe van ez az énem ilyenkor, meg mindenkor úgy általában, aki ennyire képes szerelmes lenni. Olyan nagyon tiszta szívből....  Olyan, olyan....olyan... jaaaaaaaaaaaaaaaajjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjj..................



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dönts

15. érettségi osztály tali...

Eretnek gondolat, de elvetve