Liftes kutya

Dió cuki. Ez ugye alap. Ahogy az is, hogy okos. Okosabb, mint alapvetően ezt gondolnánk. És néha nagyon lusta. Meg van egy kedvenc liftje, ami nem a miénk, hanem kvázi a "másik".

Egy ideje nem hagyom lépcsőzni, igaz, hogy csak egy emelet, de azért inkább ne mássza meg, kíméljük még a hátralévő 50 évre a kis gerincét. Ölbe kapom és felviszem, ami baromira sérti a kis önérzetét, tiszta ciki lehet neki a többi "lépcsős" kutya előtt. És az én Dióm, nyilván okos. Elmagyarázza, mit akar. Liftezni akar. Ha lemegyünk, és kinyitom neki a bejárati ajtót, már boldog ugrálással rohan a lift felé és "nemjösszmárgazdi"fejet vágva néz rám vissza, épp csak a gombot nem nyomja meg. Felfelé meg... Olyan sprintet nyom le a liftig, hogy Usain Bolt megirigyelné, majd illedelmesen leül, nézi, és vár.

Ha magától nem mehet, ölbe nem akar, akkor végül-is miért ne mehetne lifttel?



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Eretnek gondolat, de elvetve

180 fok

Dönts