Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus, 2018

15. érettségi osztály tali...

Kép
.... lesz októberben. 
Vacilláltam, hogy menjek, ne menjek, menjek, ne menjek. Most épp ott tartok, hogy miért ne mennék? Veszek valami irgalmatlan esztelen jó ruhát a Tatuum-ban, felcsapom a dögös piros magassarkúm, és lesz egy dögös belépőm a piros sport kocsimból.... 
Közben meg nézem a kommenteket, és nekem ez a legnagyobb bajom, hogy vegyek egy ruhát a Tatuum-ban, és ne nézzek ki lúzernek, vagy ne érezzem magam lúzernek, mert a többség már anya, több gyerekes anya, sőt! anya tigris. 
A fészbúkos zárt csoport is inkább olyan, mintha mindenki bébisintért keresne októberre, meg hát értse meg mindenki, mert ők ANYÁK. 
Lentebb egy példa (és komolyan ilyen abszurd az egész):





Szóval csak azt akarom kihozni, hogy elbizonytalanodtam. Mert én, mint egy szőrös gyerek Anyukája, nem biztos hogy való vagyok ide. Mondjuk akkor se voltam. Olyannyira nem, hogy egészen a fővárosig rohantam. 
Na, hát ezért vacillálok. Rémes.....


Nyár vége, ősz eleje....

Kép
Még mindig azon siránkozom, hogy idén nem jutottam el a tengerhez.... Az okok logikusak, megérthetők, de a későn ébredés, és a halogatás a legfőbb indok, a túl gyorsan betellő naptár mellett... Mondjuk az továbbra is hatalmas kérdőjel bennem, hogy fogom bírni az előttem álló időszakot így szabadság nélkül -se előttem, se mögöttem -. 
A tegnapi ramaty idő azért picit észhez térített a siránkozásból. Egy utolsó lecsót főztem és egy első szilvás sütit csináltam.... 
Mert ha vége a nyárnak, hát vége. Tengerrel, vagy tenger nélkül. Az idő megy tovább, a dolgoknak haladnia kell, és cél, hogy soha többet ilyen ne legyen.... 
Nem lehet a kanapén ülni és a sült galambra várni. Tenni kell. Folyton. 


Puszi Kapitány

Kép
Nagypapámtól a 10. születésnapomra kaptam egy kék színű papagájt. Úgy hívták hogy Puszi Kapitány.
Komolyan tökre féltem tőle. Mert hát madár. De olyan pihe puha volt a mellkasán a toll és néha hagyta magát megsimizni. Anyumat szerette nagyon....
Hmm.. Most elmerengek. Vagy nosztalgiázok. A lenti képről jutott eszembe. Mert kevés dologban vagyok annyira biztos, mint abban hogy az én Rákosi Mamám és Rákosi Papám voltak a világ legjobb nagyszülei. 
Házi sonka reggelire, parizeres zsemle uzsonnára, jeges tea vacsorára. Nagypapám indián sátrat állított nekünk az udvaron. Néha elsétáltunk Mamával a cukiba. Csomót vizipisztolyoztunk, és rengeteget mostuk a hatalmas fa poncihter kaput..... Híradó alatt pedig mindig nagyon csendben kellett lenni. Mindig és nagyon. 
És hogy mennyire nagyon szerették egymást az én drága nagyszüleim. Morogtak zsörtölődtek, de akkor is.... olyan igazán mélyen nagyon... 
Én is ilyen szeretnék lenni... Buci nudlit vinni ebédre az unokáimnak az indián sátorba......



Emlékül, hogy....

Kép
... emlékezz, hogyha már csak emlék lesz.

Ismeritek?

Ezt a bejegyzést most leginkább magamnak. Egyszer majd somolyogjak, hogy ki mikor és miért....

hát van ilyen is, na.....



Patrick Melrose

Pontosan ugyan olyan érzelmi vihart váltott ki belőlem, mint az Ifjú pápa...

Ez az öt részes mini sorozat, zseniális. Imádom a képi világát, a kabócákat a háttérbe, a színészek játékát. A humort, a szarkazmust, a cinizmust, a sznobságát és természetességét.

Az életet. Az élni akarást, a küzdelmet, az erőt, és az élet szeretet amit képvisel. Azokkal együtt vagy annak ellenére amilyen károk, fájdalmak, erőszak, éri az embereket....

Most fejezetem be... erősen hat még rám. Kicsit ülepednie kell.

Szóval, ajánlom, de azért erős lélek kell hozzá... Vagy csak egy olyan időszak.


"ezt senkinek sem szabad mással megtennie"

Moly

Egyszer már átéltem egy moly cunamit. Egyszer már kidobtam a teljes élelmiszer raktáram. Ebből kifolyólag mikor múlt héten egy ártatlan magányos moly lepke átreppent a nappalin, átéltem egy kisebb pánik rohamot, de cselekedni nem volt időm, tesóm küszöbön álló lánybúcsúja* fontosabb volt.
Gondolom kitaláljátok, hogy az egy fecske nem csinál nyarat, esetemben nem igaz. Egy moly csinál moly cunamit....
Tegnap éjjel minden szekrényt kipakoltam, kimostam és az undormányos kis dög rovar lárvákat gyilkoltam ecettel, domestossal, és egy K.O. nevű  szerrel. Anyagi kár: jelentős. Mert aki ugye IR-es, annak nem jó a sima tecsós liszt. És nyilván használom is, és ha használom, akkor bontott, és abba meg ott figyeltek ezek a lények.... Azt nem tudod melyik hiper trendi bio cuccommal hurcoltam be a fertőzést, mert a bulgurtól kezdve a tönkölybúzás lasagne lapokon át minden tele volt hülye moly lepkével.... Most fogadkozhatnék, hogy soha többet nem fogok tartani otthon ilyen cuccokat, de ugyis fog…

A nabame

Kép
A szolgáló lány meséje után keresgéltem a következő nabame élményes könyvem, és elég hosszú idő telt el, így kicsit feladtam. Persze, persze Agatha Raisen-t továbbra is imádom, meg Harry Potter is bármikor újra olvasható, és az Ízek, imák, szerelmek sem megy ki a divatból nálam soha. 
De a nabame élmény... Azért az mégicsakna. 
Könnyed nyári kikapcsolódásnak, egy fokkal talán mélyebb (vagy inkább magasabb színvonalú) szerelmes regénynek gondolva, begyűjtöttem a "Szólíts a neveden" című könyvet. Igen, van belőle film, de azt nem láttam, ellenben olasz és tengerpart és szerelem, és engem nem zavar ha az két pasi, mert a szerelem, az szerelem. Akkor is, ha az egy cipő iránt lobban. De vissza a könyvhöz. 

Szóval. Nem akartam, hogy a karakterek a retinámba égjenek, és úgy olvassam. Én akartam kitalálni minden vonásukat. 
Várjatok, szögezzük le. Még nem olvastam végig. A 100. oldal környékén járok, azaz nagyjából az első 1/3-nál tartok. A reggeli futásnak nem nevezhető szégyenem …