Verde, Vidi, Vici

A barátságot a közösen elkövetett őrültségek kovácsolják össze igazán...  nevezhetjük egy ilyen közös őrültségnek azt ahogy Lakóbaráttal visszavittük a drabális szekrényt. Eleve ahogy lecipeltük a lépcsőn, már az megadta az alaphangulatot. és ahogy könnyesre röhögtük magunkat, mert nem fért be a Verdába, de végül mégis benyömöszköltük, és ahogy feltekintettünk, mind a 10 emelten legalább egy erkélyen a mi sírva visítva röhögös produkciónkat figyelték érdeklődve, hogy végül be kerül-e a kocsiba a bútor, vagy se...   Bekerült.   Az Ikea parkolóban agonizáltunk kicsit, hogy mi lesz, ha a megtépázott darabokat nem veszik vissza....   - Szerintem, lefényképeznek minket és kitűznek a szégyenfalra. - Vagy egyszerűen kitiltanak. - Mi van ha nem veszik vissza? - Az baj, mert újra vissza kell tuszkolni a kocsiba. - Tuti kiröhögnek minket... - basszus biztos mindenki leméri, betájolja, és nem ilyen idióta felkészületlen... ...

Nézhetem jobbról, nézhetem balról, de még mindíg az Ikea a legolcsobb bizonyos tekintetben. Így mikor a tévém alá néztem új asztalt, gondolom senkit nem lep meg, hogy csodás Ikea gyöngyszemre esett a választásom.   Na jó, hazudok.   Ami tetszik az kereten felüli. Ami elérhető, az túl izés... Agyalás, SzSz magammal cipelése 1szer, aztán kétszer... és végül egy jó két órás mindenféle polc között térdeplés és méregetés után összelegóztunk egy jól megpakolható, igazán örömömre szolgáló variációt....   ...amit nem tudtunk megvenni, mert a váz, az éppen nem Volt raktáron....   A második alkalommal csak az egyik fiók nem Volt elérhető az áruházban, de a nagyja meg igen. Így SzSz a szekrény súlya alatt hősiesen görnyedve felcipelte, Majd amíg én az igát húztam, ő összeszerelte. Bevallása szerint  eszébe se jutott, hogy másfél óra lesz, és a mithovácsavarésmiértbazmegmiéééért alap helyzeten kívül egy kíváncsi kölökkutya is nehezítő tényező egy ilyen...

- Van eredmény? - Nincs. - Mikor lesz? - Jövő héten. - Félsz? - Nem.     Van az a súlyos csend, amiben nem tudsz okosat mondani, Amin nem segít egy ölelés, ami csak úgy van. Benyomakszik, leül és ott marad. Nem lehet mit mondani csak várni.   Kicsit némán átértékelni, hogy  basszamegajegesmedvedekurvamákosvagyok, aztán ezt lenyelni, elnyelni, várni...   Mondjuk azt, hogy a szomszéd padon a néni ordas nagyot fingjon.   És akkor röhögni, szívből.....      

Most minden kicsit sokkabb, többebb, mint úgy általában.   A munka... lenyel, felfal, megrág és kiköp, és akárhogy próbálnám, a napi kilenc óránál több folyamatos melónál nem megy. Képtelen vagyok. Leszikkad az agyam, hiába van mit tenni, hiába lököm bököm haladtatom a dolgokat. Mégis... Leszív...   A család... Anyu mondja nekem a hétvégén, hogy akkor most pénteken megy megint mammográfiára, de megbeszélte a dokival, hogy bőven nem kell kivenni a melléből a csomót. WTF?!??? Ja, upsz! Ez kicsúszott. Mikor szétmentem G-vel (exapk) akkor talált csomót a mellében, és nem mondta senkinek, mert hat minek.... A csomók jóindulatúak, de hat akkoris... értitek... Ez azért kísért.   A barátok. Hogy is mondjam.... Izgulunk egy éccc teszt eredményen, aggódunk egy stresszes munkahely végett, várjuk a csak nem akar jönni babát, szorítunk a biztosítóért, hogy fizessen a lopott autóért... és félek, hogy elveszítem őket. Félek, hogy az utóbbi egy évben felépített kapcsolataim ...

... Richard Attenborouhg-t néztem minden szombat délelőtt. Tátott szájjal néztem, ahogy magával csal a sötét barlangba, hogy meglessük a medvebocsokat, vagy épp gyilkos hangyák családi életéről mesél halált megvető bátorsággal tőlük alig néhány centire.... ...akkor lehetett, mikor Robin Williams Mrs Dubtfire-jét rongyosra néztem videókazettán. Nem lettem biológus. Sem három gyerekes családanya. Sem újságíró. Sem a társaság mozgatórugója, pótolhatatlan duracel nyuszi, és ők sincsenek már velünk. Erre mondják talán, hogy ha megakarod nevettetni istent, mesélj neki a terveidről.... Kedvenceim pedig nyugodjanak békében.

A tegnapi salsa röviden, tömören szar Volt. Másik tanár tartotta, aki nem kicsit Volt nőgyülölő homokos. A segédje meg... jajjj... sose kezdek el salsazni, ha első órán őket sodorja a szerencse az utamba. Hazafele meg lakóbarát tök morcos Volt, megnyűgös meg kapkodott, pedig MEGÍGÉRTE, hogy felül velem az óriás kerékre, de duzzogva elutasította a lehetőséget, és az se utolsó, hogy a lakáshoz érve kvázi kiakadt, hogy mindig neki kell nyitni az ajtót, és ne legyek már ennyire lusta, nyissam ki én. Háborogtam volna, de annyira paprikás Volt, hogy nem mondtam neki, hogy bizony ÉN szoktam ajtót nyitni és nem ő....   Valahogy az egész este olyan furán félre ment Volt. Olyan semmi sehogyse sikerülős. Csak Dió örült a megszokott módon, én meg lelkesen négykézlábra ereszkedtem és magas hangon cincogva szerelmet vallottam neki és.....   ....és nyílt a nappali ajtó, ahol a régi barátok egyszerre kiabálják, hogy MEGLEPETÉÉÉÉSSS!!!! Én meg négykézláb pislogtam felfelé és könnyes...

Ha finnyát és kényeskedést lehetne bőrileg mérni, nálam kiakadna műszer. Gyakolatilag MINDENRE allergizál, viszket, kipirosodik, hámlik, ég, meg az összes izé fiszemfaszom, amit el tudtok képzelni. Meg amit nem. Az is.   Eddig egy gyártóval találkoztam, akinek SEMMELYIK termékétől nem lobbant be a hámrétegem egyetlen négyzetmilimétere se. Ők lennének Yves Rocher-ék. Jójó, elsőre puccosnak hallatszik, de gyakorlatban kábé ugyanannyi, mint bármely más Standard felső középkategóriás bőrápoló termék. Van szép üzletük, jóillatú és kedves eladóik, és bődületes termékpalettájuk....   És akkor most ez itt a reklám helye: az új limitált epreses. Értem én, hogy sokaknak túlzás, de mintha nagymama lekvárjában fürdenél. Igazi gyümölcsmag benne a radirozó gyöngy, zseniális eperlekvár illattal és után babapopsi bőrrel. Ha valaki szereti, hat akkor siessen, mert limitált, hogy a fene essen bele... Zuhanyzás közben legszivesebben elszopogattam volna az egész flakont....   At...

... megfogadtam, hogy 30 felett nem iszom alkoholt. ... megfogadtam, hogy SzSz kilép az életemből. ... megfogadtam, hogy csak hétvégén eszek kenyeret, itton csak rozsost, otthon esetleg egy kis fehéret. ... megfogadtam, hogy rendszeresen eljárok edzeni. És akkor tegnap Lakóbaráttal elpusztítottuk a késői szüretelésű aranymetszést a felturbózott négy sajtos Pizza mellé, közben váltottam néhány kedélyes smst SzSz-szel, de legalább edzeni voltam. Igaz, hogy az edző beteg lett és az óra elmaradt, de legalább a szándék megvolt. Az emberek nem változnak. Én meg pláne.

élek, csak lemerültem.   ... mert most megkaptam, hogy "jajj milyen rossz a kedved"   Ja vazze az.   Nem iszok alkoholt, nem eszek csokit és kenyeret, így nincs szénhidrát bevitelem. Lehet ez az egyik ok.   Talán gond még a középkorúak identitás válsága is. Mert nyilván.   Amúgy meg, most komolyan. Elviszem én sokszor a hátamon a bulit, kitakarítok én egyedül, megcsinálok én mindent tök egyedül, és jókedvre derítek bárkit, ha kell, de most, most kurvára nincs kedvem. Most tessenek engem geggyülni, engem felrázni, engem szeretgetni, mert most nekem kell. Nem pedig fancsali pofát vágva, jajj hat legyen már jobb kedved.   Nem. Nincs. Mert baromi egyedül vagyok. Persze vagyok akkora tahó, hogy eddig még meg se köszönötem a jókívánságokat, és életsztorikat. Köszönöm! Nagyon!

Kéne valami okosat írnom. Vagy csak összefoglalósdit. Vagy bármit. Valójában nem megy. Ilyen tudathasadásos állapotban tengek lengek, és a hasadást nem a nem kevés házi pálinka okozta, hanem csak úgy. Felettébb érdekes élmény az egyik ünnepeltenek, az egyik legöregebbnek, és totális csődként egyedülállónak lenni egy 20 fős társaságban, ahol valaki összeköltözést tervez, más esküvőt, meg beütött az új munkahely, és dúló szerelmek.....  all you need Nem vagyok lúzer, csak meglehet, én vagyok az a nagynéni, aki járja a világot, bolond mód egyedül jár moziba, ismeri a jó éttermeket, szereti a borokat, kicsit bohém, de mindig mindig egyedül van. Ez a harminc, ez egy felettébb érdekes élmény Volt. Olyan messzire sodort magamtól. Amúgy meg csak Anyu aggódó fejét ne kellett volna néznem.....

Meggyötört éjszaka után reggel kicsit nosztalgiáztunk Lakóbaráttal, és elmerengtünk vidám kollégista éveinken... - Te, mi Volt az, amit én nem tudtam megcsinálni a számmal ti meg igen? - Őőőő... Hát ezt én nem tudhatom. :D - De, de! Volt valami, amit ti szájjal olyan jól csináltatok! És nézett rám pillogva boci szemekkel, kérdőn, akkor azért nagyon elröhögtem magam, és akkor leesett neki a tantusz! - Te perverz! NEM ÚGY! Hanem én tudtam a lábammal, ti meg a szátokkal. - Ez egyre jobb lesz! - Megvan! Én tudtam szalonnázni a lábujjaimmal, ti meg fel tudtátok pödörni a nyelvetek! - Ugye tudod, hogy azért ilyenkor tök jó, hogy senki nem hallja amiről beszélünk.... Majd köhintettek az ablakunk alatt...

- VIILLAMOSSALLL JÖSSZ????? -AHHAAAAA!!!! -MEGTARTOOOOM!!   Zengett Szőkeherceg felajánlásától az egész 11ker.   - HÉ! Jól nézel ki! - Kösz. Csajozok. :D - Helyes. Sanax? - Semmi sanax. Csajok. És te? Pasik? - Áh... nem. Majd inkább sanax. - Ne már.... Nem olyan jó ám. - Téééényleg bagoly? - Vörös verebet még nem láttam. - Hülye vagy. :D De jó látni, hogy visszatért az életkedved. :D - Jaja. Minden héten másik lány, mindegyikkel korrekt vagyok, maximálisan hobbi csajnak vannak kikiáltva és tudják is. Csak úgy megyek bele, ha nekik is ok. Tiszta helyzet, pár pohár pia, esetleg mozi, szex és búcsú puszi. - És ez a csajoknak megfelel? - Mindig megkérdezem előtte. Miért neked nem lenne jó? - Nem. - Akkor se ha hetek óta nem szexeltel? - A hetek olyan hosszú idő? - Az. Jó, ha kurva rég nem szexeltél? - .... most erre mit mondjak? - Hogy jó lenne. - Jó lenne. - Beülhetnénk valamikor sörözni . - Áááá... én nem iszok már. Mondjuk...

... Volt, amit persze nem tudthattam akkor, amikor kinéztem a villanyoszlop alatt termő szép naaagy levelű bokrot, hogy megtöröljem benne a túl puhára sikeredett végtermékes ujjaim.... És akkor most egy jó tanács: Ha valami kifejezetten meleg folyik végig a válladon, és látod, hogy az bizony madár szar, NE NÉZZ FEL, FUSS! A sztorit mindenki egészítse ki saját kis fantáziája és kényes ízlése alapján, de tutira mondhatom, hogy a legundibb verzió a valóság.....