Verde, Vidi, Vici

HétfőiRandi vasárnap este hívott fel először hosszú idő után. Nem lehet a szemére vetni, én nem voltam itt, ő nem Volt itt, nekem nem Volt jó, neki nem Volt jó, a vasárnap meg akár jó is lehetett volna, de a csajokkal éppen forralt boroztunk a Vörösmarty-n, szóval nekem megint nem Volt jó. Rövidebbre zárhattam volna a csajos estét, vagy ihattam volna kevesebbet, vagy engedhettem volna, hogy hazavigyen, de valójában a "TFH" eset és az én szombat esti randim kibeszélése sokkal fontosabb Volt.   Ja mert "randi"ztam szombat este is. És a randi úgy sikerült hogy azóta is gondolkodom. A srác olyan drága helyre vitt, hogy még céges vacsikra se járok ennyire elcseszettül magasan árazott helyekre... Bennem a kérdés, hogy miért? Le akart nyűgözni? Vagy inkább le akart fektetni?  Hmm... És amúgy meg melyik ellen is van igazából kifogásom?   Na de vissza HétfőiRandihoz. Mert hogy vasárnap lepattintottam, mondván a csajok fontosabbak. Meg nem is tudom... Ha se ő, se...

Egyszerűbb gyorsan bejegyzést írni, mint válaszolgatni (igen, lusta disznó vagyok (vagy csak simán sok a tényleges meló)), szóval összefoglalva minden nyitott kérdés eldőlt.   A babát megtartja barátnőm, a pasasnak már szólt. A srác azonnali reakciója, hogy akkor most hozzák helyre a helyre hozhatatlant, éljenek együtt, a gyerekért meg kell próbálni, és hogy ők ezek szerint összetartoznak, és hogy  majd a gyerek megold mindent.   Személyes véleményem? Még mindíg fenntartásokkal kezelem, a pasit. Szerintem akkoris pöcs. Abban meg aztán végképp nem hiszek, hogy egy gyerek bármiféle párkapcsolati problémát megold. Tud elviselhetően működővé tenni egy kapcsolatot, mert ő lesz az egyetlen értelme az egésznek, de hogy nem oldaj meg... Láttam én már olyat, hogy jajj, ha már gyerekünk van, nem lépek félre, akkor én most apa Leszek... stb stb stb BLABLABLA és a saját magát mártírrá avanzsált apuka kilincsel a szeretőnél, lelépni nem mer, a kapcsolat elviselhető, mert a gy...

... 7. hetes várandós.   Tegyük fel, hogy annyi idős, mint én és tegyük fel azt is, hogy az apa nem tud semmit. Nem tud semmiről, mivel nincsenek együtt.   Hogy miért? Hát mert szerintem a pasi egy önző, gyáva, arrogáns, passzív-agresszív seggfej. Mondom, csak szerintem. Persze látott már olyat a világtörténelem, hogy ezeket a segfejeket is mennyire nagyon lehet szeretni, mondjuk azért, mert kék a szemük....   Elsőre azt gondoltam megkérdezni, hogy szerintetek megtartsa-e? Merje e vállalni egyedül, minden támasz nélkül, messze a szülőktől... Egyedül. Tényleg egyedül. Én be lennék szarva. Nem tojva, nem megijedve, konkrétan be lennék szarva.   De valójában erre a kérdésre olyan egyértelműen igen a válasz, hogy a fenti mondat minden nehézség ellenére SEM kérdés.   A kérdés az, hogy a seggfej apának kell erről tudni? Van köze hozzá? Nincs jelen az életében, talán soha nem is Volt... Együtt voltak, de mégsem, éltek egymás mellett, de útjaik szer...

Pasi beterpesztve ül az ablakpárkányon és nagyon kapaszkodik míg az egyik csaj a lábaközött térdel és markolja a bokáját, közben a másik csaj le-fel mozog. Zárómondat:   - Jajj Zenmester vigyázz, elcsöppensz!   Talán így képzelik el a pasik a vérmes szinglik hétfő estéjét. Ez esetben a valóság tényleg fedi a fantáziát. Részben. Mert az az aprócska részlet még mindenképpen megemlítendő, hogy szigeteltünk. A drága klímásaim, azok az áldott jótét, DRÁGA emberek, a háromszor rákérdezéskor, kéréskor, határozott teljesítési elvárásként kikötött szerződési feltételek ellenére Sem szigetelték ki a falam ott, ahol a csövet kivezetik. Még csak a szigeletés látszatát se sikerült imitálniuk, amire ebben a hidegben azért csak fény derült, mert jött be a cúg, mozgott a függöny, és telefonon is annyit reagáltak, hogy december közepén ki tudnak jönni befújni púrhabbal....   Most füttyszót hallhattok a cenzúra jeleként.   Ellenben Zenmester Volt olyan tündér, hog...

Két nagyobb ügyfelünk spiclije régóta figyel  a függő kapcsolatok listában a fészen. Bejelöltek, én pedig nem jelöltem vissza. Tudom, van távoli ismerős funkicó és egyéb mindenféle biztonsági beállítás, de! én ezeket az egyéneket nem akarom ismerősnek tudni. Mert nem azok.   Nem akarom, hogy lássák, hogy mikor vagyok aktív meg inaktív. Hogy van-e idióta gondolatom, vagy hogy kik a barátaim. Egyszerűen nem tartozik rájuk.   Ma az egyikkel tárgyalásom Volt, és tréfásan nem fogott velem kezet, mondván mert nem jelöltem vissza fészen, nem is ismerjük igazából egymást....   Innentől kezdve tízperc fütty a gondolataimban, mert se nyomdafestéket nem bír el, se egyéb hanganyagot, erősen cenzúrázott, és válogatott káromkodások hada követte egymást kicsiny buksimban.   Mosolyogva, viszonylag okosan megoldottam a helyzetet, biztosítottam róla, hogy továbbra Sem fogom bejelölni, ahhoz szorosabb kötelékek kellenek, mire Ő (az a tajt földműves hímsovinis...

Álltam a Rákóczi utcai kis házunk lepattogzott fürdőkádjában, Anyu mosta a hajam, nekem csípte a szemem a sampon, és ő mesélt. A kiskakasról, aki sokszor farkast kiáltott, bár csak feltűnési viszketegségben szenvedett. Aztán mikor megjelent a Farkas, hiába rikácsolt, senki nem figyelt rá...   Ma az örökké halálosan beteg kollegámat figyeltem. Minden héten háromszor meghal (a betegsége viszont valós és komoly, Chron szindróma), csak valahogy... néha olyan, mintha azt képzelén, hogy az én ajtóm a Chicago-i  sűrgősségi osztály abban a bizonyos vészhelyzetes kórházban, és talán én vagyok Alex Kingston... Amikor pedig rádöbben, hogy a sok Farkas kiáltás után meglehetősen közönyösen szemlélem Kenny féle ismételt haldoklását, sértődötten távozik....   Feljött, meghalt, operásan hosszasan, lement, és fél perccel később ordenáré módon röhögött egy disznó viccen...   Hmmm.....   Ha egyszer tényleg a segítségem fog neki kelleni.... hat nem vagyok biztos ...

- De nézd! Ő egy jogász! - Remek. A fényképe alapján elég műmájer. - Hogy mondhatsz ilyet! Nézd, milyen profi a honlapja, micsoda teste van, és teljesen értelmeseket ír. - Igen, mert jogász. De gondolom feltűnt, hogy te edzőt keresel, nem szellemi játszó pajtást. - Hát ő biztosan jobban ért hozzá, mint a KettlebbelG* - Hát tuti! A jogi egyetemen a római jog mellett második fő tárgy lett a test dinamikája avagy milyen hülye szöveggel etessük be a kivénhedt tyúkokat, hogy hozzánk járjanak edzeni. - Nem is ismered. Miért vagy ennyire goromba vele? - Nem is ismered. Mitől vagy úgy elájulva? - De látod milyen szép az edző terme? És sokkal jobban néz ki mint KettlebellG!!! - De látod, hogy kocsiba kell szállni, hogy eljárj az edzésre? És feltűnt, hogy fél 6kor vannak az edzések? Vagy az, hogy alkalmanként 500 forinttal drágább? - Ahová most járunk az nem jó hely. KettlebelG nem jó edző. Nekünk már másfajta mozgásra van szükségünk, a mi korunkban oda kell erre is figyelni...

Nekem Párizs szerelem. A szerelmet jelenti a Szerelmemmel. A franciák eleganciája, a boruk, a Croissant, a kis utcák, a kovácsolt vas erkélyek, a Szajna part, az Eiffel-torony.... Különleges helye van a szívembe.   Gyászolok.   Gyászolom a békénk. Gyászolom a civilizációnkat, az életünket. Gyászolok minden értelmetlen ember áldozatot.   Keresem a szavakat, mert fáj.... Ezredszer törlöm vissza a sorokat, és értetlenül állok a mérhetetlenül nagy emberi butaság és kegyetlenség előtt.   Nem tudom kik voltak ők, kik azok, akik hiába várták szeretteik hazaérkezését. Nem tudom, mi az a motiváló erő, ami arra késztet bárkit is, hogy békés civileket elmeháborodott gonosztevők módjára gyilkoljon. Értetlenül állok a fanatizmusuk előtt.....   Értetlenül állok az egész elmúlt éjszaka előtt.....          

Vannak nyomós okaim, hogy miért vásárolok azokban az üzletekben ahol. Hogy sznob lennék? Nem. Inkább csak... veszek egy cipőt, de az legyen cipő a következő szezonban is. Veszek egy nadrágot, de az igenis nadrág legyen még 2 év múlva is. Ez a fajta igényesség bizonyos üzleteket jelent bizonyos költségvetéssel, és igen... talán sznobsággal is.   Nem, nem veszem meg a nem puha pulóvert, a nem selymes tapinátsú vagy túl gyűrődékeny inget, az elfuserált szabású és rövid szárú nadrágot.   És mindezért baromi hálás is vagyok a sorsnak, hogy így tehetek... Mert teljesen egyértelmű, hogy nem Volt mindig így.   Piacoltam ma, és ennek a piacnak megcsapott a hangulata. Pár pillanatra visszarepített az időben. Akkor, mikor még talán évente kétszer a soproni buszvég mögötti piacra mentünk vásárolni. Cipőt, kabátot, zoknit, bugyit. A vállfákon lógó műszálas mindeféle színbe játszó 50+nak való felsők, az állatmintás rucik, a 10es rollnikba kötegelt zoknik, a vákumcsomagol...

... vagy nem adják ilyen könnyen a végét. De szerintem inkább csak nagyon vigyáznak rám. Benne voltam abban a legalább 10 autóban amit egy idióta leszorított . Kiráz a hideg, ha rágondolok...

Éhezés. Nem tudom mi az. Azt tudom, hogy milyen, mikor a hó végén nincs. Azt tudom, hogy milyen olyat enni amit nem szeretek, de csak az van. De arról, hogy mit jelent éhezni, fogalmam sincs. Kopoghat a szemem egy-egy elcseszett nap a diéta végett. Emiatt, lehetek hisztis, agresszív, idegbeteg, amit akartok. Fogyhat ki otthon a kaja, hozhat a kajafutár számomra ehetetlent, és érezhetem az éhségmanót a hasamban, de nem éhezek. Soha nem éheztem. Nem tudom, milyen lehet napokig nem enni. Nem tudom milyen lehet nem a fizura várva zsíros kenyéren élni még egy meg még egy hónapnak így eltelni, és várni a csodára ami nem jön. Nem tudom. Azt viszont tudom, hogy azok csöpp gyerekek az oviban, suliban, a kamaszok a középiskolában... Nem. Azt Sem tudom. Azt tudom, hogy megetetném az összeset. Legyen tele a bendője mindnek. Ne csak reggel, ne csak egy héten egyszer. A magam módján, ahogy tudok, én segítek, de az kevés. Nagyobb erő, nagyobb összefogás kell. Engem nem érdekel, hog...

Ha az embert sokáig nem, vagy alul értékelik, akkor elhiszi magáról, és pánikrohamot kap. Érdekes, hogy bizonyos egyedeknek állandó jellegű és folyamatos visszacsatolás kell, hogy türhetőek, mert valahogy a bennük lévő önértékelési műszer olyan magas szintet hoz, amit még egy görög istennek is nehezére esne átugrania, nem egy halandónak.   Na de ha egy ilyen egyed nem kap semmi pozitivat a munkahelyén, nem emelik a bérét, nincs buksi simi, csak túlóra, meg halmozódó feladatok, akkor? Akkor mindenfél agyatlanságon retteg...   És ha a magánélete ehhez egy romhalmaz, mert a saját mércéje szerint egy irdatlan lúzer, mert ad 1. egy doktori cím többet ért, mint ő, ad. 2 egy olyan nő nyomja le, akiről szeretné azt hinni, hogy tized annyit se ér mint ő (hangsúly a szeretne azt hinnin, mert valószínűleg sokkal értékesebb nála).   Ilyenkor a kényszerek, félelmek hajlamosak megrohanni az egyedet és vár valakitől valami hatalmas nagy visszacsatolást, hogy NYUGI rend...

Az a bizonyos hétfői randi most vasárnapra csúszott át. Tudjátok, a humoros magas srác, aki alapvetően egy irdatlan nagy nő csábász. Kábé, amire az sérült egómnak(és/vagy lelkemnek és/vagy nőiességemnek) szüksége van, most ő nagyjából az. Nem mutogat boldog családi képeket az asszonyról meg a gyerekről, nem hiteget, csak elképesztően bókol. Udvarol, hozzám ér, és őszinte. Őszintén elmondta, hogy ő most nem komoly kapcsolatot keres, és ha ez engem zavar.... Nekem pedig egy hegynyi kő zúdult le a vállamról, hogy dehogy zavar. Egész idáig hű voltam a hűtlenekhez, végre fellélegezhetek. Csak élvezhetem a helyzetet, nincs KELL, nincs kényszer, csak néha együtt töltött kellemes órák.   Végül én választottam a helyet, ahová beültünk. Csokis törzshely mellett döntöttem, egyrészt mert régen voltam már, másrészt meg onnan csodálatos a kilátás, isteni a négysajtos Pizza és a két személyes asztalok baráti közelségbe engedik egymáshoz a vendégeket.   Olyan mindnet elengedve c...