Verde, Vidi, Vici

 Még jókorában jeleztem P-nek, hogy vennék még az udvarra a kis kinti konyhámhoz ilyen ikeás por szórt acélos kültéri konyhaszerű pultot. Azt mondta ok. Valószínű egyébként, hogy nem figyelt. De azért nekem ez a szekrény befigyelt.  Épp robogtam az ikeába, mikor hívott, kérdezte hová megyek, én mondtam, hogy bűnözni, ő meg mondta hogy ok.  Este megkértem, hogy ugyan én levadásztam a szajrét de lesz kedves kiemelni a kocsiból.  - De mit kell kiemelni a kocsiból. - Hát a dobozt. - Dobozt? - Amit bűnöztem az ikeába.  - Vettél dobozt az ikeába? - Dehát én mondtam. - Igen, hogy mész bűnözni. De most te dobozt vettél az ikeába? - Hát abban van a cucc. - Milyen cucc? - Hát a grillhez az izé.  - Te nem sütiért mentél az ikeába? - Miért mentem volna sütiért az ikeába? - Mert a mandula torta finom, dobozunk meg már van egy rakat. És azt mondtad bűnözöl. Az tömény cukor, és finom, és nem is ehetnél mert mandula van benne, tehát ha eszel akkor vétkezel. - Akkor nem bűn...

 A Szent Atya nem nézi az M1-et. A lezárások miatt megnéztem a programját. Meglátogatja a hátrányos helyzetűeket és a migránsokat. De agyarország hasít, és migráns hordákat is távol tartja a kerítés. Szegény biztos csalódott lesz...

 Estefelé felhívott egy ismerősöm. Már nem mondom barátnak, mert az esküvő óta nem beszéltünk, hívtam, kerestem, lepattintott, nem keres. OK. Akkor ő csak egy ismerős.  Szóval hívott. Néztem a telefont, néztem P-t, hogy vajon félre nyomott?  Hátszijaderégbeszéltünkhogyvagytokmiújság? Konzerv kérdés halmazra, standard választ adtam. Ilyen véletlenül összefutsz az utcán csevegés jellegű izé kezdett kibontakozni. Elmesélte vele mi van, hogy nem ment vissza dolgozni, hogy saját cége van, és promózná, és lájkoljam már, osszam meg, mert ők tuti befutók és újat tudnak mutatni a piacon. Khm. Összenéztünk Pvel. OK. Persze, persze, hát hogyne Tiktokon* is, okvetlen.  Aztán jött a kérdés: És hogy áll a babaprojekt? Terhes vagy már? Nem? Hát hogyhogy? Voltál már orvosnál? Pvel van a gond? Lombikba vagy inszeminációba gondolkodtok. Hát mert gyerek az kell, el kell ám menni kikapartatni magad mert jobbak akkor az esélyek. Gondolkodtál már melyik meddőségi intézethez mész? Jajj a d...

Ha Dió bármilyen kutyussal, ismerőssel vagy idegennel játszik, mindig ezerrel figyelek. Nézem, neki meddig játék, meddig komfortos. Ha enyhe jelét látom, hogy nem érzi jól magát a szituációba, akkor kiemelem. Szólok a másik gazdinak, hogy legyen szíves visszahívni a kutyáját, ez sok. Meglepően gyakran kapom azt a választ,hogy uuugyyan! Csak játszanak! Ne aggódjak. Ismerem a kutyám, tudom, mikor nem játék már neki. Hangulattól és helyzettől függően vagyok vehemens. De soha nem hagyom benne Diót egy ilyen helyzetbe.  A húgom, ha iszik, nagyon gázul tud viselkedni. Most is túllépett egy határt velem szemben. Finoman jeleztem, hogy nem kellene. Aztán próbáltam kimozogni a szitut, de kevésbé sikerült. Amikor mondtam másnak, hogy azért na. A család általános reakciója: ugyan csak szórakozik, a pia beszélt belőle, nem kell ezzel foglalkozni, mit vagyok én mimóza.  Szóval most feszült vagyok és mérges. Mérges magamra, hogy nem álltam ki saját magamért legalább annyira, mint Dióért....

 Ahogy látom, a nyájas olvasóim táborában akad mindenféle korosztály.  Dolgozom mindenféle korosztállyal.  Ismerek mindenféle korosztályt.  Vannak ezek a csodás generációs elméletek, és vagy igazak vagy nem. Fene se tudja.  Saját tapasztalat, hogy a 60+-os kollégák, ismerősök sokkal jobban tartják a merev határidőket, többet beáldoznak az életükből a melóra mint bárki más. Kapaszkodnak a munkáért, és kevesebbért is hajlandóak dolgozni, csak legyen melójuk. Ellenben a huszonpár éveseket sokkal nehezebb egyrészt megfogni, másrészt igényeik vannak a munkahellyel kapcsolatban. Rugalmas munkavégzés, HO, MAX napi 8 óra, bármikor kivehető szabadság. Ami persze tök jól hangzik, de azért kellene ehhez teljesítmény is mögé, ami hát valójában.... Hát na....  Ok, ezek sztereotípiák.  De bakker tegnap szembejött velem ez a telex cikk , hogyaszongya, aki 85 előtt született az már öreg, be se hívják interjúra.  WTF?! Már bocsi. Nem csak azért arcul csapás mert a...

 Reggelinél a családomban zajló döbbenetes eseményekről elmélkedtünk, miután este megannyi részlet került napvilágra. Na nem csak a válófélben lévő húgomról, hanem a kisebbik plasztikai* műtétéről és az arra kényszerítő tényezőkről...  - Bakker, hogy lettem ennyire más mint a családom összes többi tagja? Mintha semmi közöm nem lenne hozzájuk. Tipik fekete bárány. Ez meg ami van... Esküszöm, mintha a Mónika Show-t nézném élőben.  - Igen, te vagy Mónika a többiek meg a show.  És ezen könnyesre nevettük magunkat, szabadjára engedve minden nyomort.  *felvarratta a melleit. Mert állítólag nagyon lógtak. 30 évesen. Mert az 50 éves férje szerint nem kell úgy kinéznie mint egy 50 évesnek. A sztori azért ennél nyilván árnyaltabb, de na de na.....

P soha nem keresett tojást.  Varázslatot és tündérport teljesen nélkülöző gyerekkora volt. Az ajándékokat karácsonykor soha nem a Jézuska hozta, ahogy Télapó se járt feléjük, és a Húsvéti Nyuszi is elkerülte őket. Anyukája nem tömte őket mesékkel. A valóság az, hogy ez nincs. Slussz passz. Nem kell bíbelődni tojás festéssel, meg csomagolással, efféle csicsa nélkül is megkaptak mindent.  HÁÁÁT... nekem, aki még 10+ évesen is akarta hinni a varázslatot, én aki tegnap alig bírta lerakni a S.J.Maas könyvet, ez rideg. Nem törődöm. Nekem ez nem elég... Így hétfőn P életében először tojást keresett. Eldugtam az udvaron mindenfelé kis csoki tojásokat, meg pár sört és egy üveg bort, kezébe nyomtam a kosarat, és mondtam, hogy márpedig itt járt a nyuszi, láttam a bolyhos farkincáját amikor átugrott a kerítésen, és szerintem szórt el néhány apróságot az udvaron.  Persze röhögött, hogy micsoda alkesz nyuszmusz volt, de élvezte.  Vicces volt.

 A kökörcsinem olyan picire zárja magát amennyire lehet. a tulipánok is begubóztak, egyedül a boglárka nyitotta ki minden szirmát és fagyoskodik.  Élvezem a molyolást velük. Tök jó, hogy Dió rohangál összevissza az udvaron, játszik ezerrel.   Zárom az agyam, nem akarok folyton kattogni a miérteken, a hogyanokon. A munkán, a jövőn, a múlton. Estére néha leolvad minden biztosítékom. Érzelmi elfáradás.  Azt hittem jobban viselem az eseményeket. Erős vagyok, és tudok lenni támogató, és tudom vinni a vállamon. És belefér még ez meg az. Nem gond, ha duplázódik a meló, nem gond semmi.  Aztán a tudatalatti szól a testnek, hogy helló basztikuli, megállj van ám!  Tegnap azt hittem azért hánytam este, mert a saját nyálam félre nyeltem. De ez remekül ismétlődött ma délelőtt egy meeting után. Nem kell nagy tudás hozzá, hogy megállapításra kerüljön: ez sterssz. A vállaim olyan merevek mint a fidesz néptől elvárt erkölcsi tartása, pedig lehetne laza, mint a párton be...

 a leírhatatlan mert a családi traumák ott vannak és akkor is vannak ha nem akarunk rá emlékezni és törölni akarjuk az agyunkból generációkon átívelnek az utódok nem értik a kulcs az elhallgatott múltban leledzik és hogy a gyerekeim, unokáim, és bárki aki a vérvonalamhoz tartozik, vagy valaha tartozni fog, tudja ezt: a testvéremet, a húgomat, aki válófélben van a pszihopata férjétől, a világ legempatikusabb és egyik legjószívűbb emberét szombaton a férje, mert jelenleg még az, megverte  rendőrségi feljelentés megtörtént távolságtartási kérelmet beadta az ügyvéd és én tehetetlen vagyok

Életemben nem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire jól fog esni gazolni, locsolni, metszegetni, szegélyt nyírni.  Egész hétvégén a kerttel szórakoztunk.  Kertészeteket jártam. Ábrándoztam.  Azt hiszem, nem voltam tisztába azzal, hogy mennyire elképesztően drágák a növények. Pl.: Szeretnék magnóliát. De hogy lehet valami ilyen veszedelmesen drága?! És az se biztos hogy megmarad. Meghát az is igaz, hogy lelkesedem, hogy a kis kökörcsin csak 600 Ft. Aha de kéne belőle vagy 10-15. Így lett belőle egyetlen egy. Végtelen a lista, végtelen a teendők sora.  Felállítottuk a pergolát, megcsináltuk a konyhakert alapját, elültettem a virágokat.  P vasárnap fogta a könyvét, és beszélgetni sem volt hajlandó az udvarról. Nem, nem... Szó se lehet róla. Nagyon nagyon elege volt. Ma HO-ban vagyok, ami azért lényeges, mert ilyenkor 6kor felcsapom a kávé mellé a laptopot, és bosszankodom, hogy miért dolgoznak egyesek hétvégén, miért, miért, miért... De közben meg ez így tök jó, m...