Szingli szombat este
Kitakarítottam nagyjából, kimostam, kutyát levittem sétálni, vettem fürdőruhát, beáztattam a lábam, lereszeltem a sarkam, kilakozztam a körmöm, kutyát levittem ismét. Megvacsiztam, és bekucorodtam a tévé elé. Gondolkodtam, hogy mit válasszak. Nézzek tévét, dolgozzak, vagy fejezzem be az Ezer éve lekezdett könyvet. A munka okos döntés, a tévé butít, a könyv meg azért hever Ezer éve olvasatlanul az asztalomon, mert nagyon nagyon nagyon unalmas, ellenben kiváncsi vagyok mi lesz a rinyáló picsával a végén. Ha most mélyen a szívembe nézek, ez azért kicsit szánalmas. Na jó. Nagyon. Mostanság ugyis azon elmélkedem, hogy mennyire és milyen mértékben kell elengedni az álmokat, hogyan kell azzal élni, hogy van, ami nem sikerülhet, de ezzel együtt mégis örülni annak amit elértem és belátni azt, hogy azért az Sem kevés... Persze, ez magában foglalja a jövőn és a jelenen való gondolkodást.... A jelenen, hogy harminc évesen szombat este három csodás program közül választhatok, és mind mind.....