Verde, Vidi, Vici

Vannak pasik, akikből úgy jön a bók, hogy nem veszik észre, mert lételemük, és valahogy olyan őszinteséggel, hogy eszedbe se jut, hogy zaklat, vagy hogy hamis. Az edzőm ilyen. Szinte mindig jókor mindig valami cuki bókot ej el, ami néha megmosolyogtat, néha a szívem dobbantja meg. Szögezzük le, hogy piszok fiatal, 8 évvel fiatalabb mint én, de érti a dolgát, figyel, hajcsár, támogat, kicsinál. Tegnap edzésen az egyik cuki, de fájó bókja: - Nálad fiatalosabb harmincast nem ismerek. Nem mondanám, hogy már elmúltál harminc... (szóval a harminc már minden, csak nem fiatal.) Itt azért adtam neki egy tippet, hogy a harminc bár neki öreg, de ha odaér baromi fiatalnak fogja gondolni magát, szóval okosan a szavakkal. A másik, mikor felsegített, és az alkaromnál fogva támasztott meg: - Hogy neked milyen finom puha bőröd van!  Ez azért esett jól, mert 22 éves a csodaszép barátnője.  Na ez olyan szívmelengető cukiság. Amikor meg edzés után felöltözve elköszöntem, akkor m...

Ami ezen a hétvégén történt hírben, eseményben meg mindenben, az sokkal több mint amennyit az agyam felfog, a szívem elfogad, a testem elbír. Egy nagy szürreális álom. Elkezdtem most összeírni, de összefolynak bennem a történések, érzések, a harag, a félelem, a boldogság, a munka, a szégyen, a sajnálat, az elégedettség, a féltés, a szeretet, a.... Komolyan annyi minden, hogy ez nem fér bele egyetlen hétvégébe. Olyan hullámvasút volt, amit nem kívánok senkinek. Nincs baj. Minden rendben van. Minden feladatot megoldok. Megoldunk.

Felszólít. Fenyeget. 2013 óta nem fizetett a család. Haladék nélkül pótolja. Éves teljes BEVÉTELének 1%-a, de legalább 5.000 Ft/év.  Kedves Otthoni Egyházközség! 2013-ban a lakcímem végérvényesen megváltozott. Ezúton felmentettnek érzem magam az egyházadó megfizetésének kötelezettsége alól.  Na de mégse. Nem ezt akartam írni.  Kedves Egyház, hol kezdjem? Hogy milyen keresztényi nevelést kaptam tőled? Hát kábé pont olyat, mint amilyen hangvételű a fenyegető leveled. Ha nem volt annó (és most is ez van) a család elég pénzes (márpedig a miénk nem volt), akkor több volt a szégyen, a kényszer és az elnyomás, mint a hitben megélt szeretet, az egymás támogatása, és hogy nincsenek különbségek.  Mert ugye különbségek azok vannak. Voltak. Ott kellett megmutatni mindenkinek az újat meg az ünneplőst. A csilli-villi új dzseki, a lakkcipő a pörgős szoknya, a misére még egy másik új cipő nem az iskolai sáros bakancs, hogy a persely pénzed 5 forint vagy egy százas...

A modern technika baja/bája:  Anyuval csetelek, hogy mit főzött, meg én mit főztem és hogy mennyire jó az otthoniaknak, hogy a főztjét ehetik. Na erre kaptam visszakézből a fenti üzit, és azóta folyik a könnyem, úgy röhögök.  Az élet akár egy Anderesen mese XD (igen, vadast főzött)

No comment az élethez. Békén hagyhatna végre....

35 éves vagy. Szakítasz, vagy gyereket vállalsz azzal aki ép melletted van.  Nem rossz ember, de elöl hátul ki kell szolgálni. Kedves. Becsületes. Szeretetre méltó. Jószívű. De mindeközben bazi nagy gyerek.  És érzékeny. Az egója meg az egekbe, ami kábé mindentől sérül.  Nincs érzéke a saját neme szerinti klasszikus szerepekben rejlő feladatokhoz. Sem az ellenkező neműek klasszik értelemben vett szerepeihez. Ő csak van, a saját világában, ami érdekli alaposan utánajár, kezeli, teszi, csinálja. Csak az nem oldja meg a hétköznapi életet... Se kicsit, se nagyon.  Mintha fel tudná sorolni az Afrikában élő összes hangyafajt, vagy képes mérlegállásban lenni órák hosszat. Érzékeny és képtelen a bocsánatkérésre.  Mit teszel? Legyűröd a saját egód, a saját belső hangod, ami valahol azt súgja, hogy neked ez nem win-win, te sehol se win, csak ő win, de azért annyira ő se, mert már nem számolja az afrikai hangyákat a kedvedért.  A kapcsolat hangula...

Tegnap az M0-án annyira belefeledkeztem a gondolataimba, annyira sötétek voltak, és olyan menekülési vágy fogott el az életemből, hogy csak a diósdi lehajtónál vettem észre, hogy már 180 felett járok. Nem csak magasságban, hanem km/h-ban....

Basszus akkorát csalódtam magamban, hogy elmondani nem lehet.  Egyik barátom elmondta egy gondját/történetét ahol ő szín tiszta áldozat. Én meg akkora egy fütyi voltam, hogy nem lehet lemérni. A sztori köbö olyan, mintha ő miniszoknyában a Corvin negyed mögött bugyi nélkül sétálgatott volna, és megerőszakolják.  Mivel az én gondolatmenetemmel teljesen szembe megy a bugyi nélkül sétálgatás, miniben, és főleg a Corvin mögött, ezért első körben felháborodtam, hogy basszus hogy lehet ilyen hülye.... Aztán fél éjjel meg forgolódtam, hogy valójában ez inkább olyan, mintha fagyit ennél a buszmegállóban és elvennék, mert cukros és még meg is hurcolnak érte.  Szóval szégyellem magam, én is ugyanolyan áldozathibáztató vagyok csípőből, mint a többi hülye.  Van még hová fejlődnöm.   

Bnő kilenc hetesen elvesztette a babát, nem volt szívhang. Mindezt egy messenger üzenetben közölte, tele mosolygós szmájlival, hogy nem baj pár hét és újra megpróbálják.  És nem akar róla semmit beszélni, de gondolom mindenki érzi a mögötte rejlő fájdalmat, és a "mosolyogjunk mindenképpen"-t Másik Bnő jelentősen nagyobb összeget keres, mint a pasija. Nem tolja az orra alá, sok helyzetben úgy fizeti ki a közös cehhet, hogy a pasi nem is tud róla, vagy úgy intézi a bevásárlást. Mert a pasi önérzete sérül. Mondjuk folyamatosan sérül, mert ugye az a jó ha a pasi keres többet. Pedig Bnő, hogy ne legyen olyan feltűnő a különbség, lejjebb adott az életvitelből. Nincsenek éttermek, drága ruhák, drága cipők, utazások, wellness, minden hétvégén fodrász. Mindenből lejjebb, hogy a pasi ne érezze...  Mit lehet erre mondani? Hogy a férfi önérzet remek. Főleg ha alkalmazkodni képtelen.  Még egy másik Bnő. Én értem a pasit, hogy Bnő előtt nem lehet kimondani a havernő nevét,...

Gondolom ti is érzékelitek ezt a madárcsicsergős nagy semmit. Meleg van, olyannyira, hogy reggel, ha lett volna időm, lemegyek futni. Minden nyákos, ragad, de a madarak csicseregnek a nap süt, és az is lehet, hogy az embernek élni lenne kedve.  Nem tudom mikor lettem ennyire realista/pesszimista. Mert előre várom a cuki február+márciusi fagyot, hóesést, jeges hideget. Essünk túl ezen a szüttyögésen és jöjjön a neheze.  Nem hiszek a mesékben. A csodákban igen, de azok nem velem történnek. Nem hiszek az örök szerelemben. Nem hiszek az élet igazságosságában. Az emberekben meg egyáltalán nem. Mindenki meggondolja magát, vagy ígérget, vagy nem is úgy gondolja, és másként teszi.  Én nem értem ezt a hadszüljekmár mozgalmat. A elvetetnimagam elveket. A mártírkodást. A hallgatást. Az ígyislehetélni-t. Én senkit nem értek, valószínűleg ezért szeretem mindennél jobban a kutyámat.  Nem, egyáltalán nem volt rossz hétvégém. Abszolút élhető hétvége van mögöttem...

Szex. Okosteló. Gyerek.  Pénz. Ugye, hogy ezek milyen messze vannak a gyerekkorunkban belénk mesélt "boldogan éltek míg meg nem haltak" dumától? NEm, ezek nem velem, vagy nem feltétlen velem történtek most. Csak tegnap elmélkedtem, meg telihold is volt, és hülyeségeket álmodtam, mert ilyenkor szoktam. Nyilván ezek mögé a szavak mögé mindenki életvitele és vérmérséklete szerint lát problémát, megoldást, örömöt, bánatot. Mindenkinek van legalább egy baszmeg-sztorija mindegyik sarkalatos szóhoz....  Vagy több is.   Ja, és persze azért BÚÉK