Verde, Vidi, Vici

Volt szerencsém az elmúlt időszakban rengeteg vérvételhez, a kezdeti el fogok azonnal ájulni-tól a teljesen rutinosig eljutottam. Pénteken hosszas küzdelem árán, az évi egyszeri ingyenes állami teljes vérképre mentem.  Első megdöbbenés:  Minden egyes dolgozó elmúlt hatvan éves. Mindenki. Egyetlen korombeli sem volt.  Második megdöbbenés: Még sosem jártam ebben az intézetben, és mivel el voltam kicsit veszve, merészeltem segítséget kérni. A legtöbb, amit kaptam a "menjen arra" volt. Harmadik megdöbbenés: Olyan szintű lecseszést kaptam, hogy a beutalóm nem az általuk elvárt formátumú (bár minden adatot tartalmazott), hogy öröm volt nézni. Ugyanitt értelmezhetetlen rejtély, hogy a lánykori nevem ugyanaz mint a férjezett, de akkor mégis mi a bánatért van két vezeték nevem? És hogy biztos vagyok-e a nevemben.  Negyedik megdöbbenés:  A vérvételnél eddig elszorították a karom, pár másodpercet vártak, szúrtak. Igazából itt nem szorították el, mutatóba ráhúzták a gumit, ...

Dió új szokása, hogy korán ébreszt, ki kell vinni az udvarra, járőrözik, majd leül és nézelődik. Az aktiális kísérője pizsamában állva fagy szét az ajtóban, majd morrant rá, hogy most már elég, kap egy kutyaházat, öregkorára kinti kutya lesz, vagy dönthet úgy hogy BEFELÉ! Erre megugrik, bevágtázik, iszik, mint aki sose ivott még... Szombaton is ezt játszotta, nekem meg már nem volt kedvem visszamászni az emeltre, felhúztam a redőnyöket, főztem egy teát és nekiültem olvasni ( ezt , és nekem nagyon nyögve nyelős). Ahogy kelt fel a nap, gyönyörködtem és bosszankodtam. Február van. Várhat még a rügypattantó tavasz.  P is letámolygott, főzött egy kávét, összekucorodtunk a kanapén, elindítottunk egy KacsaMesék-et. Mire a végére értünk, az egész házat beragyogta a kora reggeli, tavaszi nap.... ... és döbbenten konstatáltuk, hogy száll a por, az ablakok retkesek, és tényleg tényleg minden fuldoklik a porban.  Az egész mindenség vállalhatatlanul koszos, poros... Így már pizsamába nekiá...

 Annyi minden történik mostanában, annyit lehetne mesélni, mégis az események sodrában mindennek csak a margójára tudok írni.  Hétvégén voltunk szüleimnél, 40. házassági évfordulójuk volt. Telenyomták a fészbúkot a régi képeikkel, a mostani virágokkal, a gyűrűikkel. Kicsit ilyen BEZZEGÉK voltak. Persze a háttér közel sem ilyen mézes mázas. De a margóra vetett megjegyzésem az, hogy Anyunál észrevehetően romlik a mentális állapot. A múltban él, a múltbeli dolgokat emlegeti fel. A 40 évvel ezelőtti sérelmeit, hogy apám mennyire rossz férj és apa volt, hogy ő mennyire egyedül volt. Neki milyen szar volt, hányszor akart elköltözni. A polgármestert rendszeresen tanácselnöknek hívja, korábban ilyet sose tett... Mondhatnám, hogy aggódok, de valamiért nem üti át a falat... Magyar Péter interjútól zeng a fél ország. Egy mellékszál érdekes ebben a sztoriban is. Engem meglepett, hogy mennyi szeretettel és tisztelettel beszél a volt feleségéről. Új kolléga viselkedése igazán érdekes. Nem e...

 A csendes hétvége tényleges drámába torkollott.  Szombaton jó idő volt, de azért fújt a szél. Délelőtt az udvart rendezgettük, ebéd után meg elnyúltunk egy mesefilmen a tv előtt. Én bealudtam rajta, és arra riadtam, hogy valami irgalmatlan nagy csattanás történt.  P látta hogy a szomszéd kint van, máskor is "ügyködött" már hasonló képpen, nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget, de azért megjegyeztük, hogy olyan mintha a házat bontaná.  És hát... majdnem.  Indultunk volna a Pincejáratra, zártuk a házat, és hátsó üvegajtónál P talált egy kapát.  Nem nyúltunk hozzá, csak néztük. Aztán nekem leesett hogy ez csattant. Na de a házunkon?! És bizony ott. A nagy üveg ablaktól pontosan 3 centire leverte a vakolatot, egyértelműen látszik a rozsda a kapa ütötte luk körül.  P irgalmatlanul felcseszte magát. Mi van ha betöri az üveget? Mi van, ha ott vagyunk, mi van, ha Dió ott van? Ki az az idióta aki kapákat dobál?! Szóval kihívta a rendőrséget, mert gyanúsí...