Verde, Vidi, Vici

AHA!!! Hát aszdmeg! 1.  Én legyek a férfi és ne ő! Kedves Gábor nem kéne pipogya tutyimutyi anyámasszony katonájának lenni. Talán lennél büszke a nőre aki veled van és talpra esett. Most mit akarsz? Kirakati babát, vagy társat? Ha meg a segítséged kéri, hisztis leszel, mert nm képes egyedül megoldani a dolgokat?! És nem attól férfi a férfi, lenyomja a nőt..... 2. Mondja meg mit akar, ne kelljen találgat. Ez még érthető is. Viszont az se normális, ha MINDIG MINDENT el kell mondani, még azt is, ami evidens. Mondjuk a szemetet levinni. Miért kellene ezt is modani?!??? 3. Értse meg, ha nem akarok beszélgetni. Nyisd ki a kicsiszád, tárd ki a karod és Mond meg neki, hogy drágám, KUSS. Ölelj át, és ennyi. De ha kusvadsz a sarokban és rá se nézel a párodra, mit vársz?! Ha szeret, nyilván faggat. Hát talán ezért illene örülnöd neki!!! 4. Ha kikéri a tanácsom, fogadja is meg. WOW! Mert te vagy az atyaúristen nem de? Te azton mindent tudzs, mindent jól gondolsz, minden úgy van a...

Tudtam, tudtam, csak mindig elengedtem a fülem mellett. Hogy nem tudtam volna, hogy az én Csokim elhagyni készül a kismagyarvalóságot.   Most hiába engedem el, hiába nem akarom meghallani, meg odafigyelni, kell. Kell, mert Csoki valóban elhagyja a kismagyarvalóságot. És olyan messzire megy, hogy szerintem a következő húsz évben akkor fogom látni, ha engem felad valaki palackpostán és a bemákolom, hogy az óceán a lábainál vet partra....   Igen, igen. Majdnem Hawaira költöznek.    

- Tönkre ment az a redvás fűnyíró... - Az baj. - De találtam egyet neten. Jó is olcsó is. - Az viszont jó. - Ja, ott van tőled nem messze. - ahhhaaa..... - Mert van házhoz szállítási költség. - Érte menjek? - Háááát..... Jaaaaa.... - Jó. rendeld meg aztán érte megyek. - Jaaa... Csak most nincs rá pénzem. A fű meg nő..... - Jó. Oké, kifizetem, aztán majd meglesz. - Jóvann. - Te, és mekkora ez a fűnyíró? - ÓÓÓÓ! Dobozba van. - De el fogom én azt bírni? - Mondom, dobozban van. Namármost a doboz az az 50 kiló mértékegysége. Az még hagyján, hogy azt a szart kiküzdöttem a kocsiig, de alig fért be a Verdába. aztán mikor beszuszakoltam, rájöttem, hogy ezt az első emeleten tárolni, amíg nem megyek haza.... Szóval az a gond, hogy oda nem repül fel..... Nem, nem. Nem anyáztam. Apáztam. De szerintem én vagyok a marha, mert nem kérdeztem elég ekzaktul.

Az álomködöt áthasítja a Telefon éles, sipító  minden reggel kegyetlen hangja. Matatok utána, megtalálom, sokadjára letapizom. Elhallgat.   Nyújtózom. Kelni kell. Az oldalamra fordulok, a résen át figyelem, ahogy Dió még horkolva alszik. Ha hagyja, márpedig most éppen hagyja, akkor lustulok én is, magamra húzom a takarót, elbújok benne amennyire csak lehet.   Kávé illat csapja meg az orrom, érzem, ahogy egy nehéz test az ágyamra ül. Lefejti lassan a takarót rólam, megcirógatja az arcom, közel hajol, és megcsókol. Duruzsol valamit, amitől az a dejóleszfelkelni érzés fut végig a gerincemen, megfogja a kezem és....   ... és megint szól a Telefon. Álmodtam. Csak álom Volt.....          

annyit inni, hogy még két nap múlva is párologjon a bőrből a pálinka... az azért.... elég... hm....   mindezt tenni úgy, hogy az ember leányának tyúkszemére lép az a magas kékszemű pálinkafőző mester, aki ha nem is férjalapanyag, de határozottan egy patronos lepedőakrobatának kellemes választás lehetne. Tyúk szem? Nem, nem jó szó. Fantázia birizgáló, mert hat miért ne? De tényleg... MIÉRT NE?!   Gyerekek, tudom, hogy ez nem a reklám helye, DE dobhatnának máskor is a mélyvízbe . Azt gondolom, hogy a harmadik ikszre betervezett és favorizált madarassy pálinka mehet a kukába. Ettől fogok illuminált állapotban, elzárva a világtól fetrengeni, megtisztulni és kiúzni magamból minden, a huszas éveimből bennem ragadt frusztrációkat és rossz szokásokat.   Egyszerűen megtisztulok és magam mögött hagyom mindazt, ami a második évtizedem kellemetlenné tette.   Mert tudom, hogy mit akarok.    

- Mész szavazni? - Megyek. - HOGYHOGY? - Hát mert csak.... - Kire szavazol? - Arra amelyiknek szép kék a szeme..

Tegnap este kilenckor már annyira fáradt voltam, hogy bekucorogva a kanapén kidőltem. Gyakorlatilag a teljes világ megszűnt körülöttem, akár bombát is robbanthattak volna a fejem felett...   Robbantottak.   Fél egykor megriadtam, és a a helyemre kómáztam volna. Tudjátok kurvára kijózanítólag tud hatni egy kibelezett tartalmű női táska. Igen, ellopta, kipakolta, megrágta, tönkre tette. Megrágta a tollam. Megrágta az egy szem megmaradt nem túl jó de használható napszemüvegem. Megrágcsálta a pénztárcám, millió darabba tépett egy csomag pzst, lerágta a kulcstartót a slusszkulcsról, elmaszálta a parkettán a szájfényem.   És ha még itt nem lettem volna elég ideges.. hogy is fogalmazzam... hhmm..... A plafonon voltam? Nem... nem... a tizediken... kábé mint mikor a mesehősöknek a fülén jön ki a gőz és lerepül a fejükről a skalpjuk.   Bepisilt. Az ágyamba.   Igen, életében először kapott. Kapott, mert MINDENT MEGCSINÁLT amiről nagyon jól tudja hogy n...

" A múltunk a legnagyobb ellenségünk, mert képes megölni a jövőnk." Csoki   

... na kitalálja ki, hogy mikor sikeredett leadnom az adóbevallásom? IIIGEN? pontosan 11kor küldtem be az ügyfélkapun. Valóban, este 11kor.... bingó. de nem ez a legnagyobb bajom... hanem a napszemüvegem... Egy eltörött a költözéskor, a nagyon drágát meg tegnap Dió szétrágta. Miután beleivott az ágyam mellett lévő vizespohárba. De valószínűleg még az előtt, hogy az övemet is megszabadította a csatjától. Vagy talán akkor, mikor szétnyálazta a balerinám? Asszem kezd a fejemre nőni.

Biztos én vagyok háklis, biztos engem zavar csak.   De tudjátok, mikor kimondják a keresztneved, a mondatok végén.... uhhhfff..... Lekezelő, alázó, szidalmazó, semmibevevő. Főként, ha két csoffadt nyamvadt nyomorék emberpéldány beszélget. Akkor ha ott AHANGSÚLY-lyal mondják ki.... grrrr.... Például:   - Nem Gizella. (miért nem elég egy sima nem?! Mi ez a totális hülyének nézés?)   - Figyelj Gizella.... (tán figyelemzavaros Gizella, vagy kancsal, vagy ennyit se feltételeznek róla)   - Köszönöm Gizella..... (alapvetően Gizella rabszolga, ezzel még inkább érzeteve alacsonyabb társadalmi státusza)   - Intézd Gizella..... (a jó édes anyád hogy csinálja a besamelt?!?)   Értitek? ÉRTITED, KEDVES OLVASÓ?!   Hpfff.... Felháborító!   Jó. Háborgok, na...  

Vannak dolgok, vannak emberek akikről lemondtam. Most mégis. Mosolygok.   Még a köztudatba be se jött ez a szám, már imádtam, a dallamot, a szöveget (amit a gyér angol tudásommal felfogtam) és ez a csengő hangom.     Ma, ma meg, amikor hivatásos szingliségem első évfordulóját ünneplem, picit szomorkásn nézek hátra, és kicsit szerelmesen előre....   Valahogy majdcsak lesz, nem igaz?   A tudat alattim tudja, az égiek szeretnek, csak kicsit küzdeni kell még egy picit. :)

... avagy én.   Mert az alsó szomszéd szerint én az vagyok. Eme tulajdonságom ma hatóratízkor tudatosodott végérvényesen. Hogy is mondjam. Elég türelmes, mármár bárgyú vagyok adott helyzetekben, és csak nagyon sokára esnek le dolgok, mert alapvetően nem akarok én senkivel se haragban lenni, meg a jót feltételezem elsőre....   Emlékszem az első kérdésére az alsó szomszédnak, amikor még a gyanu írmagja se Volt bennem sehol.   - Hát igen... nehéz megtalálni a bútorok helyét sokáig tologatod még őket? (valósgában egyetlen nap alatt a helyére került az összes bútor, és nem értettem)   - Jajaj, hat persze, későn jársz haza, de tudod, ha rövidebb ideig zuhanyoznál, mert hat a lányom hallja... (alapból rövid ideig zuhanyzom. az új lakásba még nem is bőgtem sose a zuhany alatt, ergo nem is folyattam)   - Mikor voltatok kozmetikusnál Dióval? Olyan hosszúak a kis körmei, hallani ahogy kopog a parkettán. (??????????? itt azért már gyanús Vol...

Tegnap salsa után, sétáltunk kifele, röhögcséltünk, majd az egyik srác bizalmasan hozzám fordul, mélyen  a szemembe néz, és megkérdezi:   - Nincs nálad véletlen gumi?   Tényleg köpni-nyelni nem tudtam. Oké, hogy azt gyakoroltuk az órán hogy ne legyünk merevek és ne 20 centire álljunk a táncpartnertől hanem mondjuk csak 5, de hat ez akkoris átlagosan minusz 17 cm....   Szerintem koppant neki, hogy kissé félre érthető Volt. Vagy a döbbent fejem végett, vagy meggondolta magát.   - Láttam hogy bicajjal jöttél te is múltkor gondoltam, hátha most is, és ha van nálad befőttes, vagy postás vagy hajgumi esetleg akkor kérnék, hogy elkössem a nadrágszáram....

Az senkinek Sem újdonság, hogy k.va nagy szél van. Olyan nagy, hogy felkaphat akár köveket is. Ez fontos, hogy értésétek a következő gondolat menetet....   Reggel bemenekültem a kocsiba, magamra csaptam az ajtót, feltekertem a fűtést, vártam picit, had melegedjen, aztán persze hajrá. És akkor meghallottam...   PLLLLTIKTIKTIKTIKTIKTIKTIKTIKTIKTIKTIKTIKTIKTIKTIK....   Azonnal aggódni kezdtem a kocsi festése miatt, hogy a hülye szél nekivágja a kavicsokat, hogy fog ez kinézni?! De baromira nicns mit tenni, csak csapkodja neki, csak nyomja neki az én oldalamnak az apró szemeteket.   Aztán lefordultam a nullásról. Ezért a másik oldaról fújt a szél. A köveket mégis az én oldalamnak csapkodta továbbra is.   Vagyisnem.   Kilógott a kabátom öve.......

.... és akkor valójában nem mondhatok senkinek semmit, nem panaszkodhatok senkinek semmiről, mert mindezt én generáltam, én csináltam, nekem kell megoldani, lenyelni a keserű pirulát....   Hogy is Volt a Karib tengerek kalózában? Szívet a dobozba, dobozt a sötétbe, kulcsot a nyakba és foggal körömmel védeni....   Egy éve ilyenkor annyira tudni akartam, hogy mi lesz ilyenkor. Most annyira tudni szeretném mi lesz öt év múlva. Mert az, amiről azt hittem, hogy egy év alatt kikecmergős, hat nagyon nem. És ami rám vár, ami velem van... A kérdések a fejemben, a rugók....   ...hogy mehet tönkre egy szív ennyire, ami csak szeretni vágyot.... ... hogy lehet, hogy csak pontosan erre nem képes többé....

- ....PFUUUUJJJ! KUKAC VAN A KAJÁMBAN!!!! - Dehogy is . - NÉÉÉÉZD!!! - Az nem kukac. - Akkor mégis mi?! - Az babcsíra. - Csíra?! CSÍRAA?! A csírának mióta van szeme?????? - Nincs is szeme. - De. Van. ÉS MÉG MOZOG IS! - Hogy mozogna, mikor ez már megfőtt?! - VLÖÖÖEEE.... FŐTT KUKAC!!! - Nézd, a főtt kukacnak nincs bab íze. - PFFFFUUUUUUUJJJJJJJJ MEGETTED!!! - Van ott is egy, kóstold meg. - Kóstolja a halál! - Na! Gyerünk! Csigát ettél már? - Ettem. - Akkor meg? Kóstold meg! - De ha kukac.... - A jövő heti kajád én fizetem. - És ha nem? - Csinálsz nekem cseresznyés rétest . - OK. ...... - Na? -Tényleg csíra...... (szokás szerint én vagyok a nemdőlt betűs)

játszhatnánk olyan játékot, hogy aki kitalálja mit csináltam a tegnapi esős borongós vasárnapon, az nyer mondjuk 1 sütetnyi csodás csokis muffint.   Azonban biztos vagyok benne, hogy az életbe nem tudná eltalálni senki, így nem játszunk.   Mert mit csinál egy szingli egy esős vasárnap? Ablakot mos. Belül folyton, kívül, mikor szünetek vannak a zuhéban. Oka? Akkor Volt rá időm. És így tuti nem lesz csíkos. Csak pöttyös, de azt amúgyis jobban szeretem....    

... hisztisebbek, érzékenyebbek, hülyébbek vagyunk nem de?   Nekem nincsenek ilyen napjaim, mégis, most egy úgy érzem, hogy kőszívem megrepedt és dobbant egy nagyot.   Akad némi problémám önmagam és mások szeretésével. Csak egy egészen nüansznyi. Éppen annyira pici,hogy már már azt gondolom én már senkit nem fogok újra teljes szívből, olyan odaadóan és magamról megfeledkezően, teljesen odaadosan, megbízósan szeretősen. Értitek. Olyan olyan családotakarokveledalapítanisanörökkönörrökés.   Hogy is kezdjem, hogy is mondjam...   Szóval Dió kinőtte az ágyát. Vagyis ha kutya módra aludna benne, akkor még kitartan a maflának úgy egy hónapig, de ő urasága igaz pasihoz méltóan telejsen szétterülve elfolyva hanyattvágva alszik, így kellett uraságának egy új fekhely   Elmentem, megvettem, hazajöttem, leraktam,és az én kis Maflám azonnal beleköltözött. Fetrengett benne, szagolgatta, ugrált benne turta, és ahogy odagugoltam mellé, megköszönte.   ...

Tudom, tudom de tényleg festéskori beszerzések egyik nem várt plusz költsége Volt egy buborék fújók 99 kemény forintért. Tényleg és kizárólag csak Dióra gondoltam, mikor megvettem, hogy a kis mafla majd milyen boldogan fogja kapdosni őket.   Valójában az történt, hogy az Ebadta, nézte, forgatta a buksiját, hogy mi a fene, egyet bekapott, majd prüszkölt, hátat fordított és aludt. Ez így lezajlott úgy fél perc alatt, én meg sok kicsi, sok NAGY, EGy HAATALMAS buborék fújásával elvoltam vagy negyed órát, mikor észbe kaptam, hogy el kell mennem otthonról, késésben vagyok. Így a fújóka félig kifogyva, kijátszva árválkodott a konyhaasztalon.   Hazaérve Lakóbarát kissé aggodalmaskodva kérdzete: - Kié a buborék fújó? Kollegád gyerkőcéjé? - Háááát... igazából Dióé, de nem szerette.... szóval mégiscak inkább az enyém. - Akkor nem gyereké? - Nem, miért? - Izé... elfujkáltam a maradék bubizóvizet belőle....   Gondolnánk, hogy ennyi gyermeteg játszadozás ké...

Mielőtt nagyon sírnék, fontos megjegyeznem, hogy tényleg baromi csajos lett a lakás. Iszonyatosan jók  a színek, az egész megfiatalodott és megszépült (szerintem), a hálóm imádni valóan nagyhercegnős, a nappali maga a nyugodt vidámság, az erkélyem maximálisan kihasznált, a konyhába baromi jól mutat a fehér bútor, és az apró ötletes ötletektől minden kurva jó lett.   De eme kurvajóságnak megvan az ára. Ami azért a pénügyes fejemet ledöbbenti.   Induljunk onnan, hogy a teljes festésre szánt teljes összeg X. Ebből a festék maga 3/4X, a többi az ecset,pemszli,vödör,fólia, ragasztó.....   A valóság viszont, hogy a kiegészítő lófaszkák kerültek 3/4Xbe. A hálóm festéke 3/8X, azaz a teljes kalkulált festékár fele. A többi festék összesen került Xbe. Azaz a festékek összesen 7/4Xet kóstáltak, tehát a teljes összegnek majnem a duplájánál tartunk csak festékben.   Ehhez jön még a cipőhöz ruhát effektus:   Első körben a nagyon gyűlölt hál...

- Hová tegyem? - Az erkélyre.... - Ki rakta el? - Lakóbarát.... A helyzet az, hogy mindent, de tényleg a lakás teljes tartalmát az erkélyre nyomorítottuk össze, már már félő Volt, hogy leszakad. Így mikor már a légy se tudott visszaverődés nélkül pukizni eme helységben, és kellett valami, akármi, bármi akkor is az Volt az automatikus válasz, hogy az erkélyen van... Keresd! Hogy ki rakta el? Hát természetesen Lakóbarát. Az ő ötlete Volt, hogy OTT minden elfér, és majd ő elpakol.... mikor ma reggel a tegnapi ünneplés után kissé másnaposan azon gondolkodtam, hogy vajon a körkefém merre leledzhet, az álmos és macskajajos lakóbarát kissé arikulálatlanul annyit nyögött, hogy "erkély". :D

Dió megkérte Melegszívűt, hogy az ő nevében kapjak egy puszit így Anyáknapjára.   Aztán mivel a festés-takarítás, stresszesmelós kimerülősségeség végett pityeregtem a kanapén a gyerekkori fényképeim nézegetve egy amúgyis túlterhelt vállon, a nyák miatt a szememben kaptam egy szál gerberát. A Nyák napjára.   Később persze beszámolok a festés tervezett költésgeiről, és a megvalósultról. A segítő és kitartó kezekről és szemekről, a színekről, a hulla fáradtságról, arról, hogy a legjobb dolog a világon a kanapém sarkában zokogni, hogy Dió festékfetisiszta és egy idő után kicsit se vendég szerető, mert folyton azt nézte, mikor mennek már el szüleim, az erkélyről, ami mindent elnyel, és  hisztirohamról, ami csak bennem Volt, csak nem csitul.   Szo-szo mozgalmas 4 nap...   Összességében még mindig nagyon hálás lehetek a sorsnak. Meg a Szüleimnek. És a barátaimnak.