Verde, Vidi, Vici

 és akkor hétvégén megvilágosodtam, így a negyvenhez közel, hogy basszus az én családomban anyám a bántalmazó, a manipulátor, a nárcisztikus. Mérgez minden egyes kapcsolatot és embert maga körül. Félre értés ne essék, nem szeretem kevésbé, vagy nem fogok kevesebbet törődni vele, csak egyszerűen mint akinek lámpát gyújtottak...  Persze ül a vállamon, és nyom, de legalább már látom. Látom az ok okozatot. Hirtelen minden miért, minden félelem, minden szorongás, minden kényszer értelmet nyert.  Könnyebb lesz így kialakítani a saját életem védelmét vele szemben.  ... és basszus mennyit kell még dolgoznom magamon, hogy még véletlenül se legyek olyan, mint ő. Hogy ne kövessem a mintát.  Azt, hogy ő ezt honnan veszi és miért visz ilyen terhet, nem tudom, és valószínűleg sose fogom megtudni. 

 Nagypapám egy régi határidőnaplóba vezette napról napra, hogy milyen az időjárás (hány fok van, esik-e, süt-e, fagy-e). Feljegyezte amikor az adott évben először ettek újhagymát, paprikát, újkrumplit. Vagy ha hűtőt vettek, esetleg nagybevásároltak. Pontosan leírta mikor nyaraltak ott az unokák, vagy mikor volt vasárnapi nagy családi ebéd, de megörökítette, amikor vízipisztolyt és dinnyét vett nekünk.  Ez a naplót én őrzöm, mert önző módon azt gondolom, talán én vagyok az egyetlen az egész tág családban, aki vigyázni tud rá és tényleg becsben tartja.  Így kicsit most Nagypapám után szabadon megjegyzem, hogy tegnap, azaz 2021. május 19.-én a több napja tartó szakadó eső továbbra sem állt el. Elő kellett vennünk ismét a téli kabátot. Estére pedig elindítottuk a klímát, hogy fűtsön.... 

 .... marihuána, mint a hercegnőnek a Don Juan....." Vasárnap este szívtunk. És húsz percig visítva röhögcséltünk Pvel, a bepisilés szakadékának szélén lavírozva.  Na jó, ez a felütés igazságtalan, mert valójában leszúrtunk egy rendőrt és azt szívtuk el.  Oké, így sem korrekt. Túl vámpíros... Leszúrtunk egy héliumos lufi rendőrautót és abból szívtuk ki a héliumot, én az egyszerű dal-t énekeltem, P-meg Bud Spencert idézett.  Szülinapra akartuk vinni a rendőrautót, de sajnos hibás volt, és vasárnapra eléggé összefonnyadt, így miénk lett a héliumos élvezet.  Annyira jó volt ilyen nagyon nagyon nevetni.  Az építkezés baromi sok. Mindig van valami faxni ami csak 15 milliárddal növeli a költségvetésünket, vagy éppen marokszámra tépi ki az idegszálainkat. Persze, tudtuk. Csak benne lenni más, mint mikor előre tudod, hogy nem lesz könnyű, és próbálsz rá készülni. Nem lehet rá felkészülni..... Sokszor érzem, hogy "legyen már végre vége".... P jobban kezeli ezeket a ...

 Ilyen nem is tudom volt-e valaha.... Tegnap este megcsináltam az összes rokonismerősszomszéd szja bevallását (lényegesen kevesebben vannak mint korábban), gondoltam rábökök az elfogad  gombra a sajátomon is. 13.-án. Szerintem én vagyok a tipikus, aki 30-án este küldi, mert ja tényleg ezt is kéne. Ugye a suszter lukas cipője... Egy százalék.  Évek óta ugyan oda küldöm. Az alapítványit. Az egyházit nem. Tudom mások fordítva szokták, mert nem váltogatja az ember a vallásbeli meggyőződést.  Nekem az alapítványi annyira egyértelmű. Gyerekeknek szeretném adni és kutyusoknak, szóval az Aura Segítőkutya Alapítvány több, mint tökéletes. Nagyon szeretem őket.  Idén a Buddhistáknak adtam. Csupán azon okból, mert olvastam velük egy cikket ami nagyon megfogott. Nekem az ő világnézetük is tetszik. Tavaly a Babtista Egyház kapta, mert annyiszor láttam őket ételt osztani. A hivatalos vallásom, a római katolikus keresztény szerintem tőlem nem szorul támogatásra. Tömi a zsebüket...

Hatkor ébresztett a telefon, felkeltünk, én kávét főztem, P felsimogatta Diót aztán kihozta a konyhába. Reggeliztünk, összeraktam a tizit és az ebédet, mind a kettőnk cuki kajásszatyrába pakoltam, aztán zuhanyoztam, sminkeltem, öltöztem, levittem Diót egy gyors körre, majd puszi Pnek, autóba vágtam magam és robogtam a munkahelyre. Dolgoztam, ebédeltem, meetingeltem, hazajöttem, levittem Diót sétálni, alig vártam hogy P hazaérjen, majd elmentünk edzeni.  Ugye milyen szürreálisan normálisnak hangzik? Ilyen volt egy COVID előtti nap, és kitudja mióta először most ilyen volt. Annyira elfáradtunk a végére, hogy hihetetlen....  Szerdán nem is keltünk óracsörgésre :)

 Nagyon zsúfolt hétvégénk volt, csomó csomó minden történt.  Pénteken nálunk aludt P egyik régi barátja. Az elején ki nem állhattam a srácot, most viszont konkrétan megkedveltem. Fura a stílusa, és kicsit nehéz meglátni mögötte az embert, de ha megvan, akkor egy érzékeny, okos, tépelődős srác lakik az álarc mögött.  Vacsira csináltam sajttálat (hála a Lidl-nek), meg leveles tésztába csavart spárgát. Utóbbiról azt hittem, hogy csak a magam kedvéért lesz, de a fiúk úgy lecsaptak rá, hogy alig akartam elhinni. Beszélgettünk, borozgattunk, aztán retró zenéket néztünk a youtube-on. Szóval még buli is volt, én meg kidőltem.  Szombatra nem volt semmi világmegváltós dolog betervezve. Délelőtt takarítani és piacozni szerettem volna, délután meg barátnőm kísértem menyasszonyi ruha próbára. Vagyis ez volt a terv. Aztán hívott húgom, hogy akkor itt a vége, megmondta a férjének az éjjel, hogy el akar válni. Ezer éves olvasóim talán emlékeznek rá, hogy én egy autó ablaktörlő lapát...

 Térden állva, gyűrűvel a kézben, és baromi magabiztosan: - Leszel a feleségem? - Te ezt jól meggondoltad? - Igen.  És én pityeregve bólogattam, hogy igen.  És basszus, hogy milyen nagyképű voltam, mikor mások mesélték, hogy nem azt válaszolták, hogy "igen". Hát nekem se sikerült.

 A hajnali futásokat nagyon szeretem. Ha fel tudok kelni. Olyan érzés, mintha nekem kelne a nap. Senki nincs a pályán, nem kell szégyellnem a bénaságom. Nagyon élvezem. Utána mondjuk lenne kedvem visszabújni aludni.... A reggeli futás. Kvázi ugyanaz. De csak kvázi. A napocska már fenn van, a pályán se vagyok egyedül. Mások is vannak rajtam kívül, és gyarló vagyok, de társam ilyenkor nem a többi futó, hanem az irigység. Jobbak, gyorsabbak, többet bírnak, lehagynak.... Ma reggel pedig különösen bosszantóak voltak. Ismeretlen párok futottak, edzettek mindenhol. Szuper rucikban, eszméletlen tempóban, fiú-lány egymással cseverészve úgy hogy nem is szuszogtak, a lányok haja sűrű és szép és hosszú és olyan szépen hintázott....  Tudom tudom gonosz irigy énem könnyen találna erre orvosságot, tessék nekem is többet edzeni és futni, futni futni és kitörni meg guggolni.  vaaaagy...... továbbra is hajnalban futni és akkor nem fog más bosszantani :)

 Anyák napjára hazamentünk. Mindenki a saját Anyukájához. Megkérdeztem az én anyum, hogy mit szeretne, mert az elmúlt években sajnos egyik meglepim se talált...  P anyukájával könnyebb a helyzet, mert kap valami rózsaszínt, és annak ő biztosan nagyon nagyon fog örülni. A lényeg a rózsaszín.  Az én Anyum Dove tusfürdőt kért, ami lássuk be, praktikus és egyszerű. Könnyű dolgom volt. A tusfürdő mellé elhatároztam, hogy a hallgatásom kapja még ajándékba. Meghallgatom. Nem vágok közbe, nem csattanok fel, nem szólok, csak csendben maradok és meghallgatom. Úgy hallgatom, hogy a saját véleményemnek még az arcizmaim rándulása se adhat jelet.  A fogadalmam, vagy inkább feladatom megtartottam.  Nem volt könnyű. Fura, hogy kívülálló vagyok a saját családomban. Fura külső szemmel látni a dinamikáját az egésznek, és pontosan látni, hol van baromi nagy hiba a "rendszerben". Fura, hogy örülök, hogy nem tartozok oda, hogy jó hogy eljöttem.   Amikor hazaértem, odabújtam...