Verde, Vidi, Vici

A nők... vagyis mi... hm....  Édes jó Istenem, hogy mi milyen széllel béleltek vagyunk.... Most kavarognak bennem a gondolatok. Szeretnék tisztán látni, de csak egy nagy homályos maszlag vesz körbe, amiből... zavaros gondolat köd. Anyukám korán szült, (inkább alig múlt 19, mint majdnem 20 éves) mikor én születtem. Aztán sorba jött a két húgom. Ezek alapján, és ahogy ő nevelt, nekem TALÁN annak kellene természetesnek lenni, hogy gyerek minél korábban, minél több... Vagy ilyesmi. Meg önfeláldozás, és nagy család...  Barátnőm, alig egy évvel ezelőtt még... hm.. ő aki mindig is gyerekre vágyott meg családra, a párkapcsolati sikertelenség hegyek után azt mondta, hogy köszi nem. Neki elég. Nem érdekli.... Most meg... Kifordult, kicsavarodott, és csak a gyerek a cél. Szinte látni az őt körbe vevő felhőt, ahogy bármilyen gyerekre néz. Ha egy ócska régi hím-ellenes vicc elhagyja a szám, hát megsértődik. Hisz férfiak! Hát hogy lehet őket nem szeretni... Mit szeretni! Istení...

Az elmúlt hetekben minden szuflát kidolgoztam magamból, végtelenítve vagyok mérhetetlenül fáradt. A lakás romokban, megette a kosz. Én meg alig élősen. Megevett a munka. Kinn meg ugyan ragyogott a nap, de mocsok hideg volt... így maradt a bekuckózós takarítás. És lomtalanítás.  Jó, igen, kedvet kaptam innen , mert olyan egyszerűnek tűnt. (nem az) Meg persze jó mókának... De nem jó móka a 2005-ben (direkt nem írtam le, hogy 12 évvel), barátnőkkel együtt vásárolt, már csak-luk-zokni sorsáról dönteni. Vagy az érettségire kapott/vett szerencse bugyi (nem röhög), ami végülis még mindig rám jön. És ebben államvizsgáztam is.... Jó, ezek nyilván maradtak. De agonizálni azért fél órákat lehetett felette... Meg kávét szürcsölni közben... és croissant enni...  Mert valójában ennyi cuccra nincs is szükségünk.... Akkor se ha reggelente nincs egy göncöm se mit felvegyek... Mert amúgy nincs. Nyilván... Azért azt hozzáteszem, hogy nekem az "Arany" című filmre se volt szükségem. ...

P.S.: a pénzügy sz.pás, és valahogy az ember mindig a nemiszerv örömtelen részén landol.... FÁK

Van egy házam/lakásom ami álmaimban visszatér. Sötétebb, mint a mostani, nincs felújítva, helyenként mállik a vakolta, vastag vályog falai vannak, belül hűvösebb, hatalmas belmagassága van, régi hajópadlója, fura elrendezése, egy ajtója, ami mindig mások életébe nyílik, de én mégis nagyon szeretem. Most valami pók vagy mókus ugrált a plafonon, nagyon gyorsan, kicsit féltem tőle de mégse., és közben ötletelgettem hogy lehetne a lakás/házat felújítani, kicsit csevegtem a fura ajtón túl lakó házaspárral, örültem hogy néhol besüt a nap, és eszembe jutott hogy múltkor itt voltak tulipánjaim is... Mindeközben a kedvenc farmeremen két luk is lett.... Most komolyan, mi ez a farmer őrület nálam? Már nem is tudom hányadik kedvenc farmeros álmom...  És hogy ez a lakás/ház mindig visszatér.... Ja, meg majdnem próbavezettem egy régi piros talán Vokswagen(?) kisbuszt, egy építkezésen ahol az őrökön átjutottam, de aztán mégse, mert nem volt nálam jogsi.... de ezt már csak a saját...

Hétvégente társas táncos könnyed esti programmal kapcsolódom ki. Van ami jól megy (salsa), van ami katasztrófálisan (samba), és van, amit tanultam és a lájt verzióját még táncolom is, na de na. Mert ezt a sensual változtatot ezt nem. Erre ne kérjen fel senki. Max a pasim. Mert ez gyakorlatilag már szex. De bevallom, ha innen nézzük akkor irgalmatlan jót szexeltem az egyik barátom pasijával. Mert vele miért ne? Hiszen meleg. És így könnyű.... Jajj de jó volt! Táncoljon mindenki :D

Annyi törés volt tavaly, ami most erre vitte az utam. Annyi minden volt... Annyira de annyira sok minden... Az utolsó nagy szakadás az volt, mikor a ültünk a kocsiban, mentünk a tesco-ba és azt mondta, hogy elmennek együtt Barcelonába. Kettesben. Igen, világ megint összedől, lélek méginkább romokban, hatalmas kijózanító pofon megkapva, feladat letudva, kérdés eldöntve. Talán ez volt az a pont, ahonnan... végleg megváltozott minden. Eléggé klisés, de azóta... kerestem egy másik vörös hajszínt, megtaláltam. Futni kezdtem, volt hogy élveztem, sőt, a végére hiányzott, most meg már alig várom hogy plusz legyen a hőmérséklet.... Igen, igen, tipikus klisésen változtatgatok. Parfümöt is akartam váltani, de ezidáig nem sikerült. Egyszerűen nem volt jó semmi. A régibe még belefértem, de valahogy.... És higyjétek el, minden egyes reptéres odavissza utamkor végig próbáltam minden drágát. Meg minden olcsóbbat... De semmi. Még a változtatás elején próbáltam a "La vie est belle"-t...

Igen, reggel hat óra. Igen, én már melóhelyen. Jól látjátok, kilenckor kezdődik a munkaidőm. Valóban, még van két húzós hetem... Ezért vagyok most itt.... Mert húzós. Meg mert vasárnap nem dolgoztam, holott kellett volna, hanem inkább... Elmentem edzeni, gyönyörködtem az orchideámban*, órák hosszat kutyát sétáltattam, Dunaparton ebédeltem, és csodás pirosra lakkoztam a körmöm. Hát igen... Ez már csak ilyen. Ja, és a héten léééécccci drukkoljatok! Hogy túl éljem.... Boldog hétfőt Mindenkinek... *az orchidea... 3 éve megvan, minden tavasszal ki akarom dobni, még sose virágzott és most hirtelen úgy gondolta, hogy itt az idő. Asszem tényleg felnőtt lettem. Életben tudok tartani egy növényt és egy kutyát is XD

Meghalni sincs időm. Nemhogy randizni vagy bármi mást csinálni. Vagy akármi. Semmire sincs. Utálom a telet.... Folyamatos konfliktusok, folyamatos szarakodás. Az év legszarabb időszaka. És akkor tegnap bementem a Levi's-be, na nem azért mert konkrét célom volt, hanem csak úgy... Lélek simogatónak. És emiatt még mindig kurvára haragszom magamra. És folyamatosan fontolgatom, hogy írok a Levi'snek, hogy ha már minimálbér értékben árulnak farmert, lesznek szíves udvarias eladókat biztosítani. Az eladó "csaj" első körben le se szart. Majd mikor odafordultam hozzá, hogy ne haragudj ez a 711-es van-e 28-as méretben, akkor így nézett rám, mint valami véres rongyra... - Akarod hogy keresek?  - Igen. 28/34-est. A keményebb anyagút.  - HÁT (ez a hát, baszki ez egy olyan HÁT volt, tudjátok, az a megvető HÁT). NEm hinném hogy az jó lesz. - Az előző 29/34-es lötyög rajtam. Szeretnék nézni egy kisebbet.  - Akkor adok egy 30/34-et.   - Mondom nagy a 29-es. ...

Egész éjjel, de tényleg egész éjjel farmert akartam venni. Bejártam egy csomó üzletet, felpróbáltam millió darabot, de egyik se volt jó. Túl szűk, túl bő, túl rövid, túl hosszú. Rémlett még, hogy egyszer volt egy tökéletes farmerem, de az úgy döntött, hogy nem kellek neki. És most meg kétségbe esve kerestem helyette egy másikat.  Elmeséltem reggel az éjjeli vendégemnek, hogy még egy ilyen szar álmot... Ő pedig egy huszár vágással megoldotta az egész álmom problémáját: - Miért nem hordtál akkor inkább szoknyát? Úgy is jobban áll.  Valahogy helyre is billentette a zaklatott lelkem. :)

.. és akkor reggel hozott nekem kávét, és letakarította a kocsim, sőt vigyázott rá járó motor mellett, míg én Diót sétáltattam, de ha mindez nem lenne elég, akkor most írt, hogyha nem vettem volna észre, akkor szól, hogy csempészett Anyukája által sütött túróssütit a táskámba... ... én most így oda meg vissza.... Na kiről beszélek?