Verde, Vidi, Vici

 Vannak furcsa dallam tapadásaim. Annyira rémesen rémséges számok... Már azt se értem hogy hol hallottam ezekről. Azt meg végképp nem, hogy miért ragad teljesen be: Oké, ebből még talán az utolsót vállalnám is. Az nem is olyan rossz. Na de a többi?!

 Ma le kell lépnem fél háromkor. Van ilyen.  Meg van olyan is, hogy ez világít rá erőteljesen a HO előnyeire. Mármint ahhoz hogy 6kor gép előtt legyek, 5kor kellett kelnem. Nem buli. HO-ba elég volt kábé 5:50-kor, aztán mehetett a móka.  Nem a koránkeléssel van a baj, hanem azzal az egy órával amit még szundikálva tölthettem volna.... Na de ne nyafogjak.  Idén a ház meg az esküvő mellett elég kevéske idő jut a valódi pihenésre. Pedig nagyon nagyon nagyon szeretnék. Ha valamikor, akkor most kellene nagyon két hét valódi nyaralás. Olyan laptopot eldobós, mindent elfelejtős.  Szeretem P-ben, hogy vele lehet mind a kétféle képpen nyaralni. Dögleni a parton, ázni a vízben aztán meg egy nap alatt 70 kilómétert legyalogolni hegyre fel és le, közben megnézni az összes múzeumot, arborétumot, kis és nagy múzeumot. Tegnap este beugrott az egyetlen közös nyaralásunk még APK-val. Csak Esztergomig jutottunk, mert ő messzebb nem mert. Hozta a laptopját, mert tuti fogja hívni a...

 Elkezdtük beszerezni a lámpákat. Döbbenetes módon egy házba hihetetlen sok lámpa kell. Ez volt az első megrökönyödés.  A második, amikor leesett, hogy bakker ezekbe még égő is kell.... Egy vagyon meg még egy vagyon.

 Mekkora vigasztalás már az egyik alvállalkozó részéről a fővállalkozóra nézve: " Hát de legalább befejezi az építést nagyjából időre és nem lép le a pénzzel és tűnik el a semmibe, ez ritka nagy szerencse."    

 Fészbúk feldobott egy posztot egy szülőfalum beli lányról aki kirakta, hogy büszke nagymama.  Egy vagy max két évvel idősebb nálam. Azt tudtam hogy fiatalon szült, na de hogy most már nagymama..... vagy még inkább az, hogy én is lehetnék már nagymama.... Bassszuuusssss.....

 Apróságoktól szépek a hétköznapok.  Reggel P. ujjongott, hogy végre elfogyott a ványadt szemetes zsákunk. Végre vehet másikat, jobbat. Ne vegyek, ha boltba is megyek, ő majd vesz.  Este 10-kor mindenféle lelkifurka nélkül mentem aludni amíg ő meccset nézett. Nincs terror, hogy márpedig nézzem vele, és nincs másnap puffogás, hogy egyedül hagytam.  Nem tesz megjegyzést, ha valamit elcseszek. Nem terrorizál, hogy tökéletesnek kell lennem. A baracklekvár telibe köpte a konyhafalt, és csak annyit kérdezett, de ugye finom lett. Mert nem baj, majd lefestjük.  Nem bűn bújni hozzá.  Nem végtelen nagy hiba, ha néha túlzok.  Nyugi van. Nem álló vizes langyos nyugi, hanem olyan megnyugtató nem vergődős "mileszha" nyugi. Biztos pont.

 Szerintem szeretettel rengeteg mindent meg lehet oldani. Oké, ez most nyálasan hangzik, de akkor is azt gondolom, hogy sokkal előbbre visz, mint a gyűlölködés elzárkózás, utálat és ítélkezés.  Most kicsit csapongani fogok.  Nézek egy sorozatot a Netflixen QE (EQ) - Meleg szemmel. Eddig talán két rész volt, amin nem pityeregtem. 5 meleg srác segít átalakulni mindenféle embernek mindenféle téren. Megismerhetünk egy csomó életet, és az 5 srác történetét is. Félelmeiket, hitüket, életüket. Nagyon megható. Nekem azt mutatja a sorozat, hogy valójában mi mind mind ugyanolyanok vagyunk. És mindenki csak szeretetre vágyik. Tényleg mindenki.  Kis kolleginám az elmúlt egy évben hihetetlen erőfeszítéseket tett, hogy babázhasson, és alig egy hónapja eljött "a pillanat". Örültem neki, megérdemli, de hazudnék, hogy nem ijedtem meg, hogy hogy találok egy hozzá hasonló, szakmailag szuper színvonalon lévő munkaerőt. Szorítottam nekik. Megérdemli. Aztán tegnap elmesélte, hogy nem sike...

 Felkeltem, lementem futni, adtam P-nek munkába menet egy puszit, aztán levittem Diót, megcsináltam két riportot, tükörtojást ettem reggelire és ekkor még csak fél 9 volt.  Olyan összeszedett, rendezett voltam, hogy csuda. Nyoma sem volt a káosznak kapkodásnak.  Olyan jó volt ez a napindítás. Olyan jó lenne ha mindig ilyen simán menne....  És a vicc, hogy kábé minden reggelem hasonló, csak nem mindig érzem ennyire a flow-t. Kérdés, hogy lehetne mindig ennyire érezni?