Verde, Vidi, Vici

Tegnap az igazi, hamisítatlan HP voltam. De az a fajta, akitől borsódzik a hátam. Szóval, Lakóbarát tanúja leszek. 7.-én esküvő. Ez eddig rendben. De én kövér és magas vagyok (Ursula, tudjátok, Doktor Bubó), szóval nehezített pálya, így amikor találtam egy nagyjából megfelelő s ötét kék  ruci t, lecsaptam megvettem, megnyugodtam. Blézerem nem volt hozzá, ezért tegnap el kellett mennem blézert venni. Hát ez a blézer.... végül egy másik esküvő-tanu ruha lett, és egy k.vajó pöttyös ingruha. A pöttyös ingruhába beleszerettem. Piros magassarkú volt rajtam (igen, ez így megközelítőleg két méter magas pöttyhalmazt jelent esetemben), és ez a fekete alapon fehér pöttyös ruha.. mintha rám öntötték volna. De komolyan. Nem lehetett otthagyni. És hogy mi a HP? Hát ki látott már ilyet, hogy egy esküvőre két ruhát +1 ráadást vesz?! Mekkora pénzszórás ez? És komolyan bűntudatom van.... Főleg, mert beletolattak Piribe, és az orrát elég rendesen megnyomták, szóval 150 körül lesz a gyógy...

Azt még nem is meséltem, hogy pösze vagyok. Reggelente Diónak mondom el az ábécé összes sz-es, z-és, c-és, t-és, d-és szavát, mert így fogszabályzó nélkül teljesen más a hangképzés.  A szép új fogsorom megünneplendő és a fogszabitól való búcsúzás gyanánt azt találtam ki, hogy utoljára beleharapok egy szelet nutellás kenyérbe és abban még látszódni fognak a kis brekettek nyomai.  A gond az volt, hogy ezt este 11-kor találtam ki, és nutellát nem tartok otthon. Így reggel hatkor lerohantam a benzinkútra, vettem foszlós kalácsot meg nutellát. Csináltam hozzá kávét, jól megkentem a kalácsot és beleharaptam. A projektet itt el is buktam. Mert a nutella ragad. Puha. Nem látszott semmi az egész nagyívű elképzelésemből.  Majdnem elkeseredtem, de ha már másfél évig szenvedtem ezzel a vassal a számban, ezt az utolsó pár órát igazán méltón kellett megörökíteni. Ki nem találjátok, hogy mi lett a megoldás. LEFAGYASZTOTTAM egy szelet kalácsot vastagon nut...

... egy olyan film amire jófejségből mentem el. Mondhattam volna nemet. Egy bazi nagy nemet. De én elmentem.  Amikre ez a film rávilágított: - ilyen fajta humorérzékem nincs - nem vagyok tisztába a történelemmel - továbbra se érdekel a kommunizmus - bazi fáradt vagyok Egy darabig próbáltam követni, de aztán feladtam. Belefáradtam, hogy most akkor kikivelmiért nem vagy igen, és ja hogy ez poén volt ha rajtam kívül mindenki röhög. És snitt. Izmos férfi vállnak vetettem fejem és akkora nagyot aludtam, hogy szerintem a nyálam is kicsordult. Horkolni nem horkoltam, de rángott egyet a lábam, és jól belerúgtam az előttem levő székébe, ahonnan a csaj gyilkos tekintettel nézett rám, hogy mi van már. Feltéve, ha a csipától jól láttam a tekintetét, meg azt hogy csaj-e. De nem biztos.  Azt se tudom, hogy sikerült hazavezetnem, olyan álmos voltam.

Az én boldogságomhoz három dolog kell:        kávé                    kilométer                                     tenger Hosszú hétvégén Szlovéniában voltunk. Nem is tudom, mit meséljek. Szlovénia csodás. A tengere, a hegyei, a barlangjai, a várai, a tavai, a tengere.... A télből a nyárba....

- Ne menj sehová én most hozzád akarok menni! - TÉNYLEG? Gyere, boldogan elveszlek. - Jajj, nem úgy, hanem ez a számla.... - Komoly kapcsolatom van. - Nekem is.  - Elköteleződtem. - Én is. 

Dió cuki. Ez ugye alap. Ahogy az is, hogy okos. Okosabb, mint alapvetően ezt gondolnánk. És néha nagyon lusta. Meg van egy kedvenc liftje, ami nem a miénk, hanem kvázi a "másik". Egy ideje nem hagyom lépcsőzni, igaz, hogy csak egy emelet, de azért inkább ne mássza meg, kíméljük még a hátralévő 50 évre a kis gerincét. Ölbe kapom és felviszem, ami baromira sérti a kis önérzetét, tiszta ciki lehet neki a többi "lépcsős" kutya előtt. És az én Dióm, nyilván okos. Elmagyarázza, mit akar. Liftezni akar. Ha lemegyünk, és kinyitom neki a bejárati ajtót, már boldog ugrálással rohan a lift felé és "nemjösszmárgazdi"fejet vágva néz rám vissza, épp csak a gombot nem nyomja meg. Felfelé meg... Olyan sprintet nyom le a liftig, hogy Usain Bolt megirigyelné, majd illedelmesen leül, nézi, és vár. Ha magától nem mehet, ölbe nem akar, akkor végül-is miért ne mehetne lifttel?

Soha ne szervezzetek lánybúcsút. Ha meg részt vesztek, segítsétek szerencsétlen szervezőt, akinek amúgy éppen elég tizeniksz női vágyat összhangba hoznia. Valószínűleg azért ő szervezi, mert a menyasszony bízik benne annyira, hogy a kezébe adja ezt a feladatot. Összeggel se fog elszállni, feladatokkal se, semmivel se lesz se több se kevesebb, mint amit a menyasszony óhajt. Komolyan. Ne legyetek álzsugorik. Se szenteskedő fapinák. Se anyaoroszlánok. Se fügyiimádók. Könyörgöm ne forduljatok ki magatokból. Maradjatok akik vagytok. Cukik, arik, kedvesek, anyukák, feleségek, de legfőképpen a menyasszony barátai. Köszi. Bingó, Lakóbarát lánybúcsúját szervezem. És a "senkinek nem jó semmi" a legszebb az egészben. Vagyis kezd furcsa torz "szent szűz Lakóbarát szűziességének megőrző pogány lekületű parti"ba menni az egész. Oké, Lakóbarát introverált, nem nagy pasizó, nem bírja a durva poénokat. És ezt mind én is tudom. Meg az egy alkalmasát is, meg a kisebb nagyo...