Verde, Vidi, Vici

A héten alá kellett írnom egy papírt, hogy elfogadom, hogy 12 órát kell várakoznom a sürgősségin a vizsgálatokra.  Aztán kiderült, hogy ez egy hasi UH és egy vérvétel lenne.... így saját felelősségre távoztam, mert tökéletesen egyértelműen nem én voltam a legnagyobb beteg. Nekem csak a pocakom fáj. Elég régóta mondjuk, és elég rendszeresen. És most eléggé be is vagyok rezelve, hogy lehet eddig elbagatelizáltam, és lehet valami bazi komoly baj van.  Szóval most para van. Kicsit. Kedden meg hasi UH privátba, csütörtökön meg gasztroenterológia. Privátba. Mert állami szférában konkrétan fél évet kellene várnom.  Ahogy a sürgősségin sem elfogadható a 12 óra várakozás egy vérvételre.  Ott tanakodtak a nővérkék, hogy mit tudnak kezdeni a nénikével aki betörte a fejét és csöpögött az agyvize (ha jól hallottam, de ezt suttogták, tehát nem tuti, hogy így volt). Meg a stroke-os bácsika akit negyed egykor vettek fel és 10kor még mindig csak feküdt a váróban....

Szóval annyit panaszkodom itt, hogy kicsit ég a fejem. Hol van már az a vidám hangvételű csacsogó blog (volt valaha? vagy csak egy egy bejegyzés)... Gondoltam írok valami szépet. Mondjuk a könyvről amiről olvasok. M. Atwood - Maddadam trilógia. Az írónő zseniális, mint mindig a téma pedig kicsit sem könnyedebb, mint korábban. Sőt. Nem csináltam húst 2 hete. Van benne bizonyos csirke-bimbó mesterségesen 1000 mellel és 1000 szárnnyal de csak egy "etető" csőrrel, meg gömböc emberi agyszövettel. És azt hiszem felvágottat más hús készítményt se bírtam enni, mert EZ lebeg a szemem előtt. Hogy pfuj. De ez nem túl vidám. Voltam cirkuszban. ITT. Jesszus, ez annyira de annyira groteszk. A pasi kisasztallá hajtogatja magát, konkrétan a lapockáját ráhajtja a csontjára, és az ici-pici medence részen meg egy csaj áll rajta kézen és spárgázik, de van hogy a srác NYAKÁN pörög. Inkább mint a rémségek kicsiny cirkusza. Aztán gond a fürdő, mert a csempe..... Áh.... Na látjátok? Már ...

Rágom a kefét a jövő évi adó változásokon. Konkrétan a közösségi áfán. Nincs itt valaki bazi okos eme témában?  Ilyenkor mélázok el azon, hogy mennyivel jobb lenne mondjuk Óvó néninek lenni (szép, azt se tudom, hogy írják). Hömbölögnének körülöttem a kis kölkök, énekelnék a repedtfazék hangomon, papír bigyókat vagdosnék ki, mondókáznék, és mindig meleg lenne a szobában, hogy a kis csimaszok nehogy megfázzanak. És talán az lenne a legnagyobb gondom, hogy a kis taknyosoknak folyik az orra.  Nem értem miért bonyolítom az életem....

Voltam otthon. Úgy berúgtam szombaton hogy nagyon. Vissza akarom kapni a családom... Azt, ami volt. Nem ezt. Annyira sokat ittam mert annyira fájt és annyira nem tudtam mit kezdeni az egésszel. Tele vagyok csomó csomó kérdéssel.... Nem bírok okosnak lenni. Felnőttnek lenni. Mindenki helyett.... Mondhatnám úgyis, hogy jó lenne gyerek-gyereknek lenni.

Az élet egy ócska film. Milyen elcsépelt dráma, hogy hősnő a hideg zuhogó esőbe, karjában tartva a beteg kiskutyáját rohan az állatorvoshoz, és ahogy csapzottan beesik, 100 másik beteg állatka várakozik előtte a sorban... Tíz évet öregedtem mialatt Dió mellett egy hokedlin kucorogva vártam hogy lefolyjon az infúzió, és meglegyen a véreredmény, hogy van-e belső vérzése. Nincs neki. De rosszul volt nagyon. A kiinduló ok... hmpf.... nevetséges... P anyja egy olyan tálba adott neki vizet, amibe az olcsó hajfestékét keverte ki (olyannyira olcsó, és szar, hogy szétégette a haját és most csak a két milis haja ép), na szóval ezt nem mosta el, és így adta oda Diónak, mert Dió csak egy kutya, jó az neki... Én meg nem láttam, hogy nincs elmosva, mert barna volt a tálka, és eszembe se jutott ilyen, és ő is később (miután Dión kijöttek a mérgezés tünetei  véletlenül, magát mentegetve) mondta.... és ez valójában mind mind baromi lényegtelen....  Éjszaka jól volt, reggel eve...