Verde, Vidi, Vici

Miután tényleg fél óránként érdeklődtem a helyzet állásáról, bevetve a bennem szunnyadó véresszájú ügyvédtől a rideg pénzügyi szakemberen át a pityergő gyenge nőig minden szerepet, végül teljesen lazán, mint a kocsmába a csaposnak, aki vizezi a sört.... - Oké, giro rendszer van, tehát 4-ig el kell indítani az utalást. Semmi gond, ha nem sikerül. Az egész folyamatot természetesen kiírom magamból, mert magamban tartani tovább nem tudom. A telex/index/origo biztosan érdeklődne a téma iránt, hiszen verseny van a bankoknál az ügyfelekért, és hát mégiscsak az otp a kormányközeli... egy vetélytárssal kevesebb. És feltételezem a PSZÁF-ot is érdekelné az ügymenet. Biztosan kíváncsiak lennének arra, hogy a határidőket miért nem sikerült tartani és hogy lehetett olyan banki termék értékesítésbe belekezdeni, amihez még nem adottak a jogi feltételek, nincs például szerződés....  Majd 20 perc múlva kaptam a hívást, elindították az utalást....  Köszi mindenkinek a CSÍÍÍt. Meg a víz felett ta...

... sokadik telefon.... mondjanak már valamit.... 5 óránk van a fizetésre..... erre az ügyintéző: "nem mondhatják biztosra azt ami még nem történt meg"    

 most hívott a bank. Persze hogy nincs minden rendben. A Földhivatal elb.szott valami bejegyzést.  Nem utalnak... Ehhez nem vagyok elég erős már. 

 ... fizetett a bank.... Felhívtam és azt mondták MINDEN RENDBEN. Most már* minden papírunk OKÉ. Most már csak várjuk ki türelmesen** míg a központ megnyomja a gombot.... ... ezer évvel érzem magam öregebbnek.... ... és valamiért az jutott eszembe, hogy az érzelmek teljes tárházát tudom kifejezni egyetlen szóval: basszki ..... *duplán kellett biztosítás kötnünk. Ha valakit érdekel, leírom a tanulságot, hogy hogy kell ezt a biztosítás kötést úgy jól csinálni, hogy a banki is szarul mondta, de majd a végén a jót várja el.  **péntek egy őrület volt. Ha most nem fényképeztek le a Hungárián gyorshajtásért, vagy közúti veszélyeztetésért, akkor soha....

 Tegnap sokáig szüttyögtem a házban, takarítottam, pakoltam, le fel futkoztam az emelet és a földszint között.  Egyik ilyen lefele jövetel közben elgondolkoztam, majd dobtam, ugrottam három lépcsőfokot vissza, mert VALAKI csendben állt az ajtóban.  Persze nem... Csak a cipőm pont úgy van letéve, hogy ahogy rálóg a kabát, eléggé úgy néz ki, mintha.....  Tesómnak átküldtem a képet, elsőre nem értette, azt írta vissza ÜSD AGYON! Barátnőm azt hitte a díszeket fényképezem a tükrön és hogy így már milyen jól alakulunk.... A díszek valójában csak abbéli célból vannak ott, mert nagyon szeretem őket, nem akartam bedobozolni, hogy aztán soha többet ne kerüljenek elő.....  De attól még ez tök para volt....

 Pénteken végre aláírtuk a hitelszerződést.  Én lélekben fel voltam készülve mindenre és fel voltam vértezve minden ellen is. És valójában csak fél négykor vesztettem el a türelmem....  Igazából csütörtök este indult már a buli, ugyanis a korábbi processzel ellentétben, a bankban nem tudtuk megkötni a házhoz szükséges biztosítást, így este tízkor a hitelesünk kerített nekünk egy biztosítóst, aki hajlandó volt nekünk segíteni, biztosítást kötni.  Másnap a bankban még viszonylag simán és gyorsan mentek a dolgok, na de közjegyző... teatyaúristen. (Jóbarátok - Janice hangsúllyal). Nem olvasta el előre a szerződésünket, nem értette miről van szó. Több helyen zavarossá vált neki, és a végén mi magyaráztuk el neki a részleteket... és ezért fizettünk egy vagyont.... Ezért. A semmiért.... És hogy ellopott három órát az életünkből.  A közjegyzős doksikat a bank nem fogadta be elektronikusan így azzal vissza kellett rongyolni a közjegyzőtől a bankba. Nem is értem.... Mi az...

 Kész vannak az esküvői képeink....

 Ma van P szülinapja, én meg fejtágítós adókonferencián itthon. Érdekes konferencia, végre először elismerik, hogy nem szűnik meg a szakmám, mert hogy szükség lesz ránk és a döntéseinkre. Juhu... De nem ez a lényeg.  Korán reggel elrohantam P tortájáért. Onnan rendeltem ahonnan a menyasszonyi tortánk is volt, mert mi abból tényleg semmit nem ettünk. Remélem örülni fog neki.  Domi tőlünk értelmesen csak BKVval közelíthető meg, de úgy nagyon gyorsan. És hiszitek vagy se, egy óra alatt megfordultam. :) Kocsival az odaút lett volna ennyi.  A Móriczon vártam a villamosra, amikor egy Anyum korabeli hölgy, csomagokkal felszerelkezve, és megkérdezte tőlem, hogy ez a villamos vonal megy-e felénk. Én pedig mondtam, hogy igen, sőt én is addig a megállóig megyek, szólok neki hol kell leszállni. Megérkezett a vili, én felsegítettem a csomagját, és út közben váltottunk még néhány szót, hogy a lányáékhoz jön vidékről, de covid óta nem volt tömegközlekedéssel... Tényleg ilyen smallt...

 P a hónap elejével munkahelyet váltott.  Végre. Végre megbecsülik. Végre egy cég amiért lelkesedik, ami tetszik neki. Az is amit csinálnak és a rendszer is ahogy dolgoznak. Szereti, hogy rend van és nincs fejetlenség. Szereti, hogy kiszámítható. Vidáman megy be, és vidáman jön haza. Kell ennél több?  Az új melóhoz jár neki egy céges kocsi. Egy null km-s Octáviát kapott. Gyönyörű autó, mindenféle sípoló villogó extrával, sötétített üveggel, és tipikus új autó illattal. És persze a lényeg, hogy korlátlan üzemanyag kártyát is kapott hozzá.  Gondoltuk potyázunk egyet vasárnap, hazamegyünk szüleimhez ebédre, és hátha jut annyi, hogy hétfőre nem kell főznöm, egyúttal a miértnemjöttöksosemikorjöttök kérdéskör is karácsonyig letudva. Szombaton este mentünk, mert én még dolgoztam, és valamiért az volt a megérzésem, hogy nem is bírnék most többet ott lenni.  Ahogy hazaértünk, szüleim nyilván kiszúrták az autót, és Anyum rákezdett: - Ez igen, ennyi pénz összejött a nászaj...

 Szüleimnél voltunk ma. Szürreális volt. Az hogy leszívott az nem jó szó. Kevés.  Viszont.... Van egy szó, amit régen használtam, mostanában egyáltalán nem. Nem bírom kimondani.  Anyum meg csomót mondta, és minden egyes alkalommal összeszorult a gyomrom...  Mert Ő nem tudja, hogy Bezzeg, nem csak egy méricskélő szó. Bezzeg üde napfény volt és most csillag lett.... 

 ..need for speed. Nagy általánosságban rólam elmondható, hogy nyugis, biztonsági játékos sofőr vagyok. Nagyjából betartom a sebességhatárokat (kivéve a Lágymányosin (nekem akkor is az marad) mert én úgy tudom a kressz engedi ott a 90-et), megadom a jobb kezet, a sárgán még átmegyek, de a piroson már nem.  Azonban él bennem egy kisördög. Hát hogy ne élne, ha egy piros sport civic dorombol a kezeim alatt. Néha kívánja.... És néha nekem is jól esik.  Hazafele a dugóban régebben telefonáltam, dolgoztam csomószor, most viszont nincs kit hívni, nincs miért hívni, és dolgozni se akartam, ha már holnap úgyis be kell jönnöm a leltár végett. A rádióban bulizós zene szólt, én felvettem a ritmust, és a Nagykőrösin még a véda előtt cselesen lehagytam egy porsche-t. Belenéztem a visszapillantóban és valamiért ez a manőver olyan gyermeki elégedettséggel töltött el, hogy amint kiléptem a véda hatásköréből "kicsit" megint a gázra léptem.  Aztán a következő piros lámpánál mellém ért ...

 Két évente egyszer veszek nnnuttttellllllát. És egy hónapig nyalogatom minimum. Nem kenyérrel, kenyér nélkül szigorúan. Kiskanálról... Olyan szar most a "bolygó állás", hogy most vettem újra egyet. Előre eltervezve, hogy mindig csak kicsit kaphatok belőle.... akkor talán kitart karácsonyig... hát nem megette P nagykanállal?! Egy pislogásnyi idő alatt...... A melóban olyan, mintha én lennék a céltábla. Lassan azt érzem, hogy egy vesszőhibáért is elővesznek.  Összetörtem a kedvenc ételhordós edénykémet. Régi ikea és üveg és annyira szerettem. Pont jó méretű volt. Természetesen most már nem lehet kapni.  A kedvenc fehér pizsim belekerült a farmeros mosásba.... enyhe jelző a színére, hogy szürke... Tegnap az edzésen puding voltam. Vasárnap hasítottam, tegnap alig bírtam bármit is megmozdítani. Szédültem, szenvedtem, fájtam.  És még sorolhatnám, hogy mennyi mennyi minden, és most nincs meg a flow....  ... a bank se fizetett. Rémálom. Mától nincs élő szerződésünk a h...

Tarjáni Zsófit nagyon szeretem. A személyiségét, a hangját, az egész lényét. Imádom vele az interjúkat, és azt hiszem szinte az összes számát kívülről fújom, és bárhol képes vagyok nekiállni énekelni. A dugóban szerintem igazán mókás lehetek, amikor teljes átéléssel, maximálisan manírosan a kormányon a ritmust püfölve, táncikálva torkom szakadtából énekelek (mondjuk nem csak Zsófiékkal) Kijött ez az új számuk, és annyira annyira annyira..... Még az se érdekel, ha közhely. Mert az élet amúgy egy bazi nagy közhely. (ki vagyok én, hogy azt higgyem, hogy az ami történik, csak és kizárólag velem történt meg?)  Nagyon tetszik.  Szerintem vagy 1000szer meghallgattam már.

 Oké, befejeztem a visszaolvasást. De bakker az a csizma van a pont lábamon, ami ebben a bejegyzésben 6 éves! (azaz most 11....) És én imádom mai napig ezt a csizmát. A világ legjobb vétele volt.  A boszorkányos cipőt meg most is előszoktam venni simogatni, de a roller baleset óta nem nagyon bírom a magas sarkút. Mondjuk a covid is elkényelmesített. És az is igaz, hogy bár P magas, de talán 7,5 centivel nem. Bár az 5 cms menyasszonyi cipőmben még mindig én voltam az alacsonyabb....  Hmm.... lehet nem is vagyok olyan magas, csak beképzelem. 

Tegnap este nosztalgiáztam visszaolvastam a blogot, és annyira vigyorogtam, ezen a bejegyzésen, mert itt a  kérdező fél nem más, mint P. https://verdeujrakezdi.blogspot.com/2016/08/a-kerdes.html 2016 azért jó réges régen volt. :D

 Tegnap világossá vált, hogy a bank nem fog fizetni 9.-ig. Elfogadták a hitelkérelmet, DE még nincs kész a szerződés, és mi vagyunk náluk az első zöld hitelesek. Így legalább még két hét amíg a jogi osztály ül a szerződésünkön....  Vettem egy mély levegőt, és felhívtam a kivitelezőt, hogy hát. Ez van.... Meg fizetném még a fekete rész maradékát..... Elvigyem neki Érdre?  - Jajj istenments!!! Elváltam, már nem ott lakom.  - Oh, sajnálom, nem tudtam.  - Te figyelj, ne sajnáld. Mi szeretjük egymást a feleségemmel és megbeszéltük. Életem legszebb napja az esküvőnk volt. Két csodás gyereket szült nekem. Egyetlen percet sem bántam meg vele. Én tisztelem és szeretem őt....  .... és itt egy húsz perces monológ az egymás iránti szeretetről és tiszteletről, hogy nem dugunk félre, mert a másik annál fontosabb, és hogy meg kell beszélni mindent, mert anélkül nem fog menni semmi. Hogy szeretni kell, és mindent megadni a másiknak.  Esküszöm sose beszéltem vele 5 per...

Az elmúlt egy hétben annyi minden történt, kaptam néhány olyan pofont... Hm... hogy pofon-e, az is felfogás kérdése. Inkább sötétben voltam és valaki egy 1500 lumenes hidegfehér lámpát kapcsolt. Nagyjából tudtam, hogy mi van, a fény se változtat semmin, csak hát na. Hunyorgok.  És ez valami olyasmi, amire igazából nagy ívben magasról sz.rni kellene. Már nem az én életem. Talán sose volt. Talán az egész mindig mindig csak egy nagy ámítás volt, amiben hinni akartam. És nem, nem szabad elveszítenem a fókuszt.   Értem, hogy érthetetlen vagyok.  Én sem értem, csak ésszel helyre teszem.  Már nem fontos. Talán sosem volt igazán fontos, csak akartam, hogy fontos legyen.  Hogyisvan? Királynő megbotlik (jelen esetben úgy esett hasra, hogy a tízemeletes is beleremegett), ruhát leporol, koronát megigazít, fejet felemel és előre egyenesen tovább.  Mert az élet szép. Még akkor is, hogy néha annyira fáj, hogy a csillagok nem az augusztusi nyári éjszakáé. Még akkor is...

Én abban a hitben voltam, hogy tök jól viselem a pofonokat. Hogy megvan a flow, és hogy minden de minden rendben van/lesz.  Mert ugye AZ NEM LEHET....  Aztán P hazaért munkából, és ahogy meglátott... - TE ÚRISTEN ÁTMENT RAJTAD EGY ÚTHENGER?! És akkor ott picit megroggyantam, és azt éreztem, hogy át basszus, vagy valami szőnyegbombázás szerű izé. Pityeregtem éjszaka egy kicsit, de olyan mélységesen fáradt vagyok, hogy még abba is hihetetlen hamar belealudtam.   Nem baj, ezek mind mind elmúlnak egyszercsak....