Hoppáá

 Ma van P szülinapja, én meg fejtágítós adókonferencián itthon. Érdekes konferencia, végre először elismerik, hogy nem szűnik meg a szakmám, mert hogy szükség lesz ránk és a döntéseinkre. Juhu... De nem ez a lényeg. 

Korán reggel elrohantam P tortájáért. Onnan rendeltem ahonnan a menyasszonyi tortánk is volt, mert mi abból tényleg semmit nem ettünk. Remélem örülni fog neki. 

Domi tőlünk értelmesen csak BKVval közelíthető meg, de úgy nagyon gyorsan. És hiszitek vagy se, egy óra alatt megfordultam. :) Kocsival az odaút lett volna ennyi. 

A Móriczon vártam a villamosra, amikor egy Anyum korabeli hölgy, csomagokkal felszerelkezve, és megkérdezte tőlem, hogy ez a villamos vonal megy-e felénk. Én pedig mondtam, hogy igen, sőt én is addig a megállóig megyek, szólok neki hol kell leszállni. Megérkezett a vili, én felsegítettem a csomagját, és út közben váltottunk még néhány szót, hogy a lányáékhoz jön vidékről, de covid óta nem volt tömegközlekedéssel... Tényleg ilyen smalltalk... 

Megérkeztünk a megállóhoz, lesegítettem a a bőröndjét, további szép napot kívántam, ő meg megörült, hogy jajj hát a veje kijött elé. 

Én meg összenéztem a vejével. Naná, hogy APK. 

Hátat fordítottam és elszeletem. 

Ez a világ icipici....