Verde, Vidi, Vici

Oké. A héten még ajándékba sütök egy alma tortát, de aztán már igazán más semmit....

- Öreg vagyok. Lötyög a mindenem. Meg fakó. És ráncos. Öregszem. - És nincs is ennél jobb. - Ne gúnyolódj... tiszta depi. - Komolyan mondtam hogy ez jó.  - ? - Vannak akik nem öregszenek. De annak meg az a hátránya, hogy oszlósak és büdösek és derékig érőre nőtt a hulla hajuk :)  

Valamit muszáj kezdenem magammal, mert konkrétan így fogok járni. Baromi jó úton haladok a negyedik képkocka felé.... De hát közbe tökre élvezem, hogy van némi sikerélményem. A sütésben. Eddig sose volt. A cukrász mesterekkel teli családomban max ugye "ezt is meg lehet enni" meg a "csúnyácska kicsit, de ízre nem rossz", és a "nem tesszük ki a többi süti mellé" mondatok után igazán nagyon boldog és büszke vagyok.  Az meg az én szegénységi bizonyítványom, hogy irgalmatlan düh fog el, mikor látom hogy mások napi 6-7 kilit futnak, meg még ráadásul gyorsan is, és edzenek és jógáznak, és de csudi jó a karanténban töltött egészséges életvitelük. (*) Rohadtul irigy vagyok, mert ad1 nekem még mindig nem jó a bokám hogy fussak, ad2 melózok és esküszöm kevesebb mindenre van így időm. Ad3 totál le vagyok pukkanva. Ad4 nagyon meg vagyok öregedve és ez már nem fog visszafiatalodni. Szóval magammal van bajom. Egy kövér igénytelen öreg nőt látok a tük...

Azt mondtam már, hogy a Náray süteményes könyve még az olyan kétbalkezes cukrászkuktákat is a sütemények porcukor felhőn láblógató vanília illatú istennőjévé teszi, mint amilyen én vagyok? A szuflé valami zseniálisan finom lett. És baromira nem fogyókúrás.... Ja és feltöltöttem Náray Művész Úr fb oldalára és lájkolta. Egy teljes napig fél méterrel a föld felett jártam. :D (ok, tudom, hogy marketing fogás, de én annyira de annyira de annyira nagyon örültem neki)

Sant Jordi napján voltunk 3 év P vel Barcelonába. Ott az a szokás, hogy a lányok ilyenkor rózsát kapnak a fiúk meg könyvet, és ez annyira édi és cukki, hogy megtartottuk magunknak.  P bakancslistás helye New York. Nagyon szeretné megnézni, de ki tudja, ebből valaha lesz-e valami. Már korábban kinéztem neki Rutherfurd: New York című nagy regényét, és most a bookline-on is akciós volt, úgyhogy megrendeltem neki.  Magamnak meg... hááát.... Én szeretem Nárayt. Néha idegesít, de okos, humoros, pikírt, éles látó, és minden ami kikerül a kezei közül bámulatosan szép. Innen ugye nem nehéz összekötni, hogy az új sütis könyvét rendeltem meg. Ez a könyv annyira gyönyörű. Olyan szép.... Tegnap a futár meg is hozta mind a két könyvet, én épp lenn voltam Dióval, P meg majdnem elhajtotta, mert ugye nem tudott a meglepiről, aztán átvette, de sérült volt a csomag, így ki kellett bontania, tehát gondolhatnánk hogy oda meglepi.  De nem. P csak oda készítette nekem az éppen ...

- Ennék valami édeset.  - Nem ennél. - Ok. Nem ennék. Túrórudit ennék. - ŐŐŐ... azt meg nem tudsz. - Megetted?! MÁRMEGINT? - Neeeeem..... - Van dugi csokid? - Nincs. Megetted. - Te meg a túrórudit. - De mert megetted az epres pitét. - keksz van még? - Nincs. Süssek? - Kiflit? - De az sós.... - Hát én mégiscsak túró rudit ennék... - Azt mondtad szóljak rád ha túl sok édességet ennél. - De ma még nem is ettem. - Tényleg? - Háát... csokit nem ettem. - Akkor sütök pirogot. - Az sós.  - Nézzünk egy Szexoktatást. - Lemenjek a benzinkútra fagyiért? - Sütök egy kuglófot, és nem kell mászkálni. - Sok cukorral? - Neeeem.... csokival meg dióval. - Hát jó... ha már így erősködsz hogy édeset akarsz enni.... Szegény kuglóf beragadt a formába, mert az étcsoki kockák lesüllyedtek az aljára, és odakaramelizálódtak... Azért elkopott...

A hétvégén mentünk volna Prágába. Csoda szép időnk lenne. Talán majd ősszel. Este mostam hajat és szépen kilakkoztam a körmöm. Pirosra. Pontosan 9 féle piros árnyalatú körömlakkom van. P szerint 9 egyforma színű körömlakkom van. El kellett neki magyaráznom, hogy az, amit most éppen felkentem, az a ribanc piros. Ilyen kis könnyű nyári, flörtölős piros. Aztán van a karácsonyi piros, ami olyan mintha a karácsonyfa dísze lenne az ujjaim végén. Van még a vörösbor piros őszre. Van a nagyon elegáns színház piros. Van a melózós piros. Van a tavaszi piros, és van még a cseresznye piros, meg a málna piros, meg az ilyen piros még tuti nincs otthon piros. Mindegyik piros más más hangulat, érzet, szín, nő. Tegnapi telko után kicsit befordultam. El is mentem az obiba muskátliért. És bár pillanatokra elfeledtette a búskomorságot, de annyira még se... Viszont a képek szépek lettek:

Eszembe jut néha az az ominózus 7 évvel ezelőtti március 15. Fura, hogy mindig a harisnyám jut először eszembe, aztán meg Biatorbágy, hogy kérlelem APK-t forduljunk vissza, ő meg mondja mondja, hogy haza kell menni és hogy öltözhettem fel ÍGY. Miért nem vastag téli cucc van rajtam... Én meg bámultam a pamut-kasmír keverék harisnyámat és gyűrögettem a térdig érő farmerszoknyám szélét, hogy ha tényleg az M1en ragadunk, akkor olyan kurvára mindegy lesz, hogy harisnya vagy nadrág, úgyis meg fogunk fagyni. Volt némi para bennem a karantén elején, hogy ez P-vel mennyire fogja próbára tenni a kapcsolatunkat. De persze a para se jó szó. Talán inkább kíváncsiság, hogy meddig bírjuk... Kicsit másnaposan keltünk tegnap. Túl erős volt a szombati bor. De két rész Kiábrándult királylány, meg egy hatalmas bögre kávé helyre zökkentett. Lementünk az Aldiba, hogy a két heti nagybevásárlást megejtsük, aztán hazajöttünk, Diót sétáltattunk, és valami fura ötlettől vezényelve nekiálltunk jógázni. E...

A nappali az én irodám. A konyha P irodája. Az az igazság, hogy a héten P sokkal többet dolgozik, mint én. És talán kicsit a napi rendje is elcsúszott, és nem is tudja abbahagyni a melót.... Cuki. Sokkal lelkesebb vagy inkább lelkiismeretesebb munkaerő, mint én. Ezért segítek neki, hogy a munka mellett maradjon igazán élete.  Például esténként is kitalálok valamit amit sütni/főzni lehet. És olyankor az illatok általában meggyőzik, hogy ideje abbahagyni a melót.  Tegnap kiflit sütöttem, hogy még véletlenül se kelljen boltolni. Álmomba se gondoltam volna, hogy tökéletes kiflit fogok sütni. Még a tésztája is tökéletes lett... Imádtam simogatni. :D Mondjuk tény, hogy még arra is szánok időt, hogy mindent alaposan átszitáljak... máskor azért ilyen úri huncutságra nincs idő. Bakker olyan de olyan finom lett.... És ilyen szép: ... és a bele is foszlós, könnyű de mégis volt neki. el se hiszem hogy nekem ilyet sikerült alkotni.  Amúgy a recept ami fontos...

Tépelődésben vagyok, de nagyon.  Akad némi nőgyógyászati természetű gondom, és ha nem az lenne ami most van, akkor hanyatt homlok rohannék dokihoz. De az van ami van, és fogalmam sincs mi tegyek.  Mert ugye a saját dokim nem rendel. Menjek államiba? És mi van ha ez csak egy kis izé, és két nap múlva el is múlna, de benyalnám ezt a koronát....  Na, ilyenkor mi a fax van?

A lehető legkevesebbet próbálok boltba járni, vagy önmagában boltba lenni, és próbálok nagyon nagyon keveset költeni kajára. Ami annyira azért nem megy, mint szeretném.  Mondjuk annyira talán rosszul se.  Annyi ellenben bizonyos, hogy olyan retro kaják kerülnek az asztalra, amiről P néha még csak nem is hallott.  Furán nézett rám, amikor a rántott krumpli mellé nyomtam egy jó adag kecsapot neki. Még csak nem is hallott rántott krumpliról... Mert hogy azmiazaza és miért? A tojásos nokedlinél is csupa kérdő jel volt a feje, mert nem értette miért sütöm meg a tojást, aprítom fel külön, és keverem bele a galuskába... Na, én nem eszek taknyas dolgokat. És a fogam se érhet csonthoz.  Az almás pitém* zokszó nélkül lement a torkán, csakúgy mint a rakott krumpli. Az olasz paradicsom levesem jobban szereti, mint a hagyományosat... Megjegyzem, én is :D A krumplis tésztából viszont baromira belaktunk.  Tegnap vacsira meg úgy sütöttem grill c...

Azért mert tegnap leírtam amit leírtam olyan masszív bűntudatom van, hogy szavakba nem lehet önteni. Az én Anyukám csomó mindent megtett értünk, feladott értünk, azt is tudom, hogy most mennyi mennyi sok teher nyomja a vállát, és mennyire nem könnyű neki.   Szóval olyan igazságtalan vagyok hogy nagyon.  Legfőképp a gyermeki énem szégyelli magát.  A felnőtt, aki átment ezen, meg átélte és tök józanul és racionálisan látja az EGÉSZ sztorit, azért más véleményen van.  Nem feltétlen osztozik a tegnapi elkeseredett és fáradt poszt minden szavával és dühével, de nem ért egyet a mai végtelen bűntudattal sem.   Vajon más is ennyit elemezgeti magát meg a kapcsolat rendszereit?

Nem jó, hogy anyámmal nem tudok rendesen kommunikálni. Tegnap például rám tette a telefont. Mert ÉN milyen vagyok. Hogy ő nem ezt mondta. Vagyis ezt mondta de nem ezzel a hangsúllyal. Talán az egyik legnagyobb probléma, hogy engem nem tud manipulálni. Meg gyorsabban átlátok a szitán, mint szeretné. Az is baj, hogy egyre többször és egyre erősebben jön elő belőle, hogy (idézem) ott hagytam őket mint eb a szarát. Hogy én pesten vagyok egy kis szaros panelbe. Csórón....  Hogy a meló fontosabb, mint a család meg a gyerek. hogy sose lesz gyerek mer karrierista vagyok. De legfőképpen hogy otthagytam őket és nem járok eleget haza Kellett nekem pessstre jönni, most szenvedhetek a lakásba. De hát ugye én választottam. Neki lesz húsvéti sonkája IS. Nyilván minden eszközzel rajta van, hogy menjek haza húsvétra. Minden aljas bűntudat generátor eszközzel. Nem tudok mit kezdeni ezzel. Nem bírom, hogy manipulál, hogy meg akar győzni, hogy a Fidesz f@sza, hogy haza kell mennem, és neki...

10. hete vagyok itthon. Kétszer átszámoltam. Vagyis ma kezdem a 10. hetet. Besokalltam. Egyszerűen elfogyott a türelmem. Egyszerűen nem megy. Robbanni tudnék. Be akarok menni a melóba, le akarom tudni a napi 9 órát. Haza akarok jönni, kutyát akarok sétáltatni, bűntudat nélkül akarok menni bevásárolni. Haza akarok menni szüleimhez húsvétra. Konkrétan úgy érzem magam mint egy ketrecbe zárt oroszlán. Magyar híreket már nem nézek, így elég fura érzés volt a német sajtóból megtudni, hogy hivatalosan is diktatúra lettünk... Üvöltenék, de minek? Nem hallja senki... Éjjel azt álmodtam, hogy a tengerben úszom. A langyos, sós, kristálytiszta tengerben. Szikrázóan sütött a nap, a tenger olyan kék volt... olyan csoda szép.... szabad voltam. Nem féltem. Nem rettegtem. Nem aggódtam. Csak.... felfeküdtem a vízre és elernyedtem.... ilyen lehet a mennyország....

Egyszerűen zseniálisan finom medvehagymás túrós pogi receptem van. Iszonyúan isteni finom. De olyan ez mint egy ütős buli után az alkohol. Soha többet nem eszem, esküszöm. Tegnap este a frissen sült pogiból úgy bekajáltunk P-vel, hogy semmit nem aludtunk az éjjel. végig szenvedtünk. NAGYON szenvedtünk. P reggelre kiheverte, de én még mindig csak langyos teát iszogatok és jajongok. Soha többet nem eszek. Soha soha többet nem fogok semmit enni... Mondjuk mindezt talán már azért se, mert tegnap hárman (értitek HÁROM különböző ember) is rákérdezett, hogy hogy állok a karantén alatt a kilókkal és mért nem sportolok... Mindezt annak fényében, hogy elméletben mind a három tudja, hogy a bokasérülésem gyógyulására 4-6 hónapot mondtak. Majd döbbenten konstatálták, hogy valójában még guggolni se tudok, és ha Dió séta két körrel hosszabb estére ismét elefánt-nelli bokájával rendelkezem. Aztán okosan elláttak tanácsokkal, hogy mit kell tennem... Hát mer amúgy nyilván. Persze leginkább egy időgép se...