Elég, ez már a 10.

10. hete vagyok itthon. Kétszer átszámoltam. Vagyis ma kezdem a 10. hetet. Besokalltam.

Egyszerűen elfogyott a türelmem. Egyszerűen nem megy. Robbanni tudnék. Be akarok menni a melóba, le akarom tudni a napi 9 órát. Haza akarok jönni, kutyát akarok sétáltatni, bűntudat nélkül akarok menni bevásárolni.

Haza akarok menni szüleimhez húsvétra.

Konkrétan úgy érzem magam mint egy ketrecbe zárt oroszlán. Magyar híreket már nem nézek, így elég fura érzés volt a német sajtóból megtudni, hogy hivatalosan is diktatúra lettünk...

Üvöltenék, de minek? Nem hallja senki...

Éjjel azt álmodtam, hogy a tengerben úszom. A langyos, sós, kristálytiszta tengerben. Szikrázóan sütött a nap, a tenger olyan kék volt... olyan csoda szép.... szabad voltam.

Nem féltem. Nem rettegtem. Nem aggódtam. Csak....

felfeküdtem a vízre és elernyedtem....

ilyen lehet a mennyország....




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2024. július 11. 20:27

Föld a skorpió fullánkjánál

Minden OK