Masszív bűntudat
Azért mert tegnap leírtam amit leírtam olyan masszív bűntudatom van, hogy szavakba nem lehet önteni.
Az én Anyukám csomó mindent megtett értünk, feladott értünk, azt is tudom, hogy most mennyi mennyi sok teher nyomja a vállát, és mennyire nem könnyű neki.
Szóval olyan igazságtalan vagyok hogy nagyon.
Legfőképp a gyermeki énem szégyelli magát.
A felnőtt, aki átment ezen, meg átélte és tök józanul és racionálisan látja az EGÉSZ sztorit, azért más véleményen van.
Nem feltétlen osztozik a tegnapi elkeseredett és fáradt poszt minden szavával és dühével, de nem ért egyet a mai végtelen bűntudattal sem.
Vajon más is ennyit elemezgeti magát meg a kapcsolat rendszereit?
Drága Verde!
VálaszTörlésÉn már mind oldalt ismerem. Voltam a Szüleim gyereke és van gyerekem ill. már unokám is.
Ne legyen bűntudatod, így éled meg, ezt érzed. Egyet higgyél el, hogy a legjobb szándék vezeti minden tettét. Azt gondolja Te is úgy lehetsz "boldog" ahogy Ő. Mást ért a boldogság alatt mint Te.
Inkább úgy fogalmazom az Ő útját tartja az egyetlen üdvözítőnek, mert azt ismeri. Te meg természetesen lázadsz ez ellen.
Nekem az Édesapámmal volt ilyen a viszonyom.
Most tavasszal egy pszichológiai dolgozathoz beszélgettem el egy kedves ismerősömmel az életemről. Ő kérdezte meg, hogy mit várt el tőlem Apukám, hogy nem tudott elfogadni. Nem tudtam válaszolni.
A Te két bejegyzéssel világosított meg, hogy szerinte mit nem tettem jól.
Vigyázz magadra, békés húsvétot, puszi Diónak. Mami.