Verde, Vidi, Vici

 Rárakódik a sminkem, össze-vissza tapogatom, folyton szutykos. És kell, mint egy korty víz a sivatagban.  Nagyon el tudod fáradni a szemem, kontaktlencsét meg az egyik barátnőm szemfertőzése után inkább köszi, de nem kérek, tehát marad a szutykos szemüveg. Ezer féle rongyikát próbáltam már, meg sprét, meg nedves kendőt (ettől még ódzkodom is, mert napszemcsit karcolt már rommá), semmi nem hat.  Erre kellene létrehozni egy jó kis start-up céget.  Merthogy megtaláltam a megoldást... reggel, délután langyos vízben, mosogatószerrel óvatosan elmosom. Kristály tiszta! Mondjuk remélem nem oldja el a mindenfél spéci bevonatot.... Esetleg tipp, hogy kinek mi vált be?

 P állatbarát. Nagyon. Mindenkit megvéd mindenkit megmenekít. Kivéve a szúnyog. Az más. Az nem állat, az bosszant.  Itt van az ősz, meg kertünk is van, a pókokon meg se lepődök, azért meg csak izgulni tudok, hogy egereink ne legyenek...  Visszatérve a pókokra. A pók hasznos, nem bántjuk. Nem, a házból se tesszük ki, mert MEGFÁZIK. Vasárnap szembe mentem a házi állatvédőmmel, és elkezdtem kilakoltatni a sarkonként változatos egyedmintával büszkélkedő pók kolóniát. Porszívóval.  Kialakult egy parázsvita, hogy a hepa szűrőt túlélik-e, vagy abba pusztulnak bele amikor rájuk b.szom a kuka tetejét... P ezért humánusabb eszközökkel próbálta megmenteni a hajléktalanná avanzsált sereget, a porseprűmmel szedte össze, rázogatta ki őket. Járt némi sikerrel, de az egyik igencsak hosszú lábú ex lakó dühödt bosszút fogadott, hirtelen nekilódulva felfutott a porseprűn és megcsípte P-t.  Azóta várok. Várok, hogy a házi Peter Parkerem mikor visz el egy romantikus város feletti há...

 A ház lassan elveszíti steril jellegét. Amikor költöztünk, nem akartam semmiféle színt, attól tartva, hogy a falak a mozgástól még bőven repedni fognak, azt meg aztán lehetetlen lesz javítani, és csak bámulhatom a ronda repedéseket. De most... most eljött az idő.  Valami bogár elindult és dekorálni akarok, meg színeket, meg egyediséget. Életet.  A háló zöld lesz. A MonaLisa fala meg fáradt rózsaszín. Mert hogy vettem egy másfél méteres MonaLisát.     Lassan összeérnek a színek, kezdünk nem ikea lakber osztály lenni, hanem olyan igazi otthon. És íme egy kupis pillanatkép a színekkel: De bakker... hogy mennyi meló van ezzel az egésszel. Olyan igazi soha véget nem érős. Az udvaron is tök jó lenne legalább az egyik virágágyást megcsinálni....  

 Milonka írása nyomán a kedvenc kencém: Közel 30 évnyi szenvedés után "elég öreg" lett a bőröm ahhoz, hogy felfedje igazi problémáját, azaz láthatóvá vált, hogy minden baj forrása a rosacea. Ez a szépséges női névre hajazó bőrbaj alattomos, évekig csendben kínoz, aztán kis viszerecskék és gyulladás formájában előbukkan.  Adok egy esélyt annak, hogy egy még jobb bőrgyógyász, vagy kozmetikus előbb rájött volna a problémára... Na de....  Ezernyi sikertelen próbálkozás után ráleltem erre a csodára. Az egész Hydra Zen kollekcióból csak ez van meg sajnos, a teljes szettet nem bírná elviselni a pénztárcám, de ez a krém... Az én rosaceas bőröm megváltója. Kellemes illata van, gyorsan felszívódik. Nem húz, nem ég, nem gyulladt sehol egy pirinyó felület sem. Elmúltak az aknéim, feszesebb, szebb az egész arcom. Ez a krém, számomra felér egy csodával.

Nézelődtem a Libriben, és érdekes fóliázást találtam.... Mozgatja a fantáziám, hogy mi lehet benne veszélyes a gyerekekre, de azért emiatt megvenni nem fogom....    

 Kicsit nehéz kimozogni ezt az előző bejegyzést, pedig azért zajlik, folyik az élet...

csomó poszt van félben, beragadva... Ilyen olyan amolyan.... nyaralásról, egyebekről.... de most Rengeteget beszélgetünk Pvel, próbálunk felnőni, túlnőni a sérüléseinken, segíteni egymásnak, hogy nem a mi készülékünkbe van mindig a hiba. Rávilágítani racionálisan dolgokra, és nem elfogultan.  Nyáron félvállról véve elmeséltem Pnek egy sztorit, hogy miért nem "írok" regényt.  Szüleimet kirakták abból a házból amit béreltek, vissza kellett költözni apu anyjához. Talán volt 4 szoba is amit alvásra lehetett használni abban a házban, mégis ők 4en voltak egy szobába, nekem meg nagyanyámmal kellett egy szobába aludni, a halott nagyapám* helyén. Öreganyám nem a tipikus tündérnagymama volt, inkább a gonosz boszi, más kérdés, hogy a mostani fejem már az ő szerepét is árnyaltabban látja, de na. Sose volt csupa szív szeretet. A lényeg, hogy anyám szombaton kiadta, hogy mire hazaér, azt az egy szobát takarítsam ki, porszívózzak össze. OK. Elkértem nagyanyámtól a porszívót, aki helyette eg...

Hosszú út vezetett el a hosszú útig, bennem rengeteg para-bogár és szorongás szúnyog döngicsélt, aztán a több, mint 24 órás utazás annyira lefárasztott, hogy a repülőn felejtettem minden gondot.  Fürödtünk, ettünk, fürödtünk, koktéloztunk, fürödtünk, olvastunk, aludtunk, fürödtünk, ettünk, koktéloztunk, táncoltunk, szeretkeztünk, aludtunk.  Ennyi.  Soha de soha ilyen nagyot és jót nem pihentem.  Bár receptre lehetne felírni mindenkinek...