Verde, Vidi, Vici

Barcelona különleges helyet foglal el a szívemben. Olyan, mintha utat mutatna.... Két éve a mélybe taszított egy Focus anyós ülésén, tavalya a Casa Mila tetején megvigasztalt, és a tengerpartján beleszerettem.  Azt hiszem furcsa bipoláris szerelem ez, de szerelem a javából, az egészen biztos.  Egy éve ilyenkor voltam, pont Sant Jordi karnevál ideje alatt, és annyira magával ragadott a rózsa, a sárkány, a könyv, hogy megfogadtam, Sant Jordi itthon is kap tőlem rózsát és könyvet. Sajnos könyvet tegnap már nem tudtam venni, de ma mindenképpen pótolom. Rózsát viszont vettem az Aldiba.  Ilyen csodálatosat: Ugye milyen gyönyörű? Mintha a barátságot szerelembe mártották volna....  A jó idő visszahozta az életkedvem.  És Pünkösdkor ismét megyek Rómába. Előtte meg Anastacia koncerte. Aztán Ausztriába túrázni. Aztán lefutom a Spartan Sprintet.  És ezek még egyenlőre csak a nagyobb események. Mondjuk az is nagy, hogy ma este megnéz...

Hirtelen az én évszakomba csöppentünk. Két hete még téli kabát, most meg 30 fok és vihar. Ez vagyok én. Egy hirtelen nyár. Szakítottam volna, de nem tudok. Mert nem is járunk. Hisz sose mondtam, hogy szeretem. Sose mondtam, hogy a párom/pasim/barátom. Jogos. És akkor hirtelen szerelmes leszek, mint ez a hirtelen 30 fok. Szerelmes abba, hogy szabad lehetek. Szerelmes, a SZABAD életembe, és magamhoz rántanám egy ölelésre az egész világot. Felhevítek mindent, rügyre fakasztok észveszejtő sebességgel minden növényt, királykékbe burkolom az eget, smaragd szoknyát adok a földre... Mindezt egy nap alatt.... Gyorsabban, mint bármely tavasz... és hogy azért-e hogy felperzseljem az egészet? Meglehet... Egy fél lángosnak ódát zengek, táncra perdülök egy rozéval és tótágast állok a bringámmal. Hempergek a fűben a szőrös gyerekemmel, és örülök, hogy most az vagyok, aki vagyok. Hogy nyoma sincs APK melleti lánynak. Én vagyok. Már már szeretem magam. Mert fenn van az életem egy fa tet...

Aranyosi Ervin: De jó érzés De jó érzés hozzád bújni, érzem szíved melegét. Olyan könnyű megtanulni. örömökkel tel e lét. Az ölelés közelebb hoz, adni, kapni megtanulsz. Szeretettel közeledve, boldog végtelenbe hullsz.

Szombaton délután négy órakor Lakóbarát örök hűséget fogadott élete párjának. Minden szerelmes sztori egy love-sztori. Ígérem, fogok róla írni, mert csodás volt, és elmondhatatlan megtiszteltetésnek éreztem, hogy engem kért meg a tanújának, de még mindig pityergek a meghatódottságtól, szóval egyenlőre.... ... ha én férjhez megyek, akkor az első táncom erre szeretném a párommal: Tudjátok, nem vagyok nyálas, de ez a szám úgy égett be a fülembe már az első halláskor, annyira tudtam, hogy EZ az a szám.... Dehát Ed Sheeran összes számáért oda vagyok és vissza.... .... van ez így....

Olyan, mintha buborékban élnék. Nézem az adatokat és csak erősödik bennem, hogy igen, engem körbe vesz és véd egy buborék. Ebben a buborékban ül az ismerőseim 99%-a. Mi szépen el elmélkedünk és el gondolkodunk a dolgokon... Valahogy én csak ilyen embereket ismerek, olyan kétharmadnyi arányban. Ezért megdöbbentett, hogy valójában ez a kétharmad az egy harmad se. ... mintha nem ismernék az alábbi szavak definícióját, pedig még a Wiki is tudja: Szabadság Demokrácia Diktatúra Kép forrása: Napirajz

Szombaton Lakóbarát férjhez megy. Az a Lakóbarát, aki 1000szer látta a Magic Mike XXL-eket. Szerintem ez egy égi jel. Át is küldtem neki, hogy jól gondolja meg szombatig XD

Bakker ennyi erővel sétálhattam is volna futás helyett... Idei első hajnali futás 4,4 kilivel mondhatni kipipálva. De ne nagyzoljunk. Mert ez nem futás. Ez csak ilyen... Szerintem öreganyám gyorsabb nálam.... Most úgy szívesen feladnám. Pedig el se kezdtem. Holnap azért újra megpróbálom...

... fényes nap, kertek alatt a ludaim megfagynak.... Lelkem rajta, nem csak az időhiány miatt nem vagyok túl aktív mostanság blogolás terén. Nincs kedvem mindig ugyanazokat a lerágott csontokat idevetni, és kérődzni rajta. Más egyéb meg nem nagyon történik. Kicsit (nagyon) egyhelyben tötyörgésnek érzem amit csinálok. Valójában persze azért, mert nem határoztam meg a kézzel fogható, elérendő célokat. Aminek nyilvánvalóan az az oka, hogy sok mindent elengedtem (károsat, nem előre mozdítót, visszahúzót, áthúzódót), és nem pótoltam ezeket az álmokat. Mert ezek az elengedett álmok, mind nagy és kívánatos álmok voltak, és mennyire de mennyire akartam... Így most helyette... nem maradt semmi.... csak a racionalitás.... Meg a tötyörgés. Célok nélkül. Abban bízom, hogy végre a napsugarakkal megjön az ihlet. Megjön a vágy, megjön a cél. Elmúlik a kétség, marad a bizonyosság. Kellene előre haladni. Kicsit olyan, mint mikor gyerekként a nyaralás után mentünk haza Nagyimtól. Már haza ...