Süss fel nap...
... fényes nap, kertek alatt a ludaim megfagynak....
Lelkem rajta, nem csak az időhiány miatt nem vagyok túl aktív mostanság blogolás terén. Nincs kedvem mindig ugyanazokat a lerágott csontokat idevetni, és kérődzni rajta. Más egyéb meg nem nagyon történik.
Kicsit (nagyon) egyhelyben tötyörgésnek érzem amit csinálok. Valójában persze azért, mert nem határoztam meg a kézzel fogható, elérendő célokat. Aminek nyilvánvalóan az az oka, hogy sok mindent elengedtem (károsat, nem előre mozdítót, visszahúzót, áthúzódót), és nem pótoltam ezeket az álmokat.
Mert ezek az elengedett álmok, mind nagy és kívánatos álmok voltak, és mennyire de mennyire akartam... Így most helyette... nem maradt semmi.... csak a racionalitás....
Meg a tötyörgés. Célok nélkül.
Abban bízom, hogy végre a napsugarakkal megjön az ihlet. Megjön a vágy, megjön a cél. Elmúlik a kétség, marad a bizonyosság.
Kellene előre haladni.
Kicsit olyan, mint mikor gyerekként a nyaralás után mentünk haza Nagyimtól. Már haza akartam menni, de a kocsi ablakból folyton visszanéztem kitekeredett nyakkal, és az olyan menni maradni, zagyva érzés volt...
Lelkem rajta, nem csak az időhiány miatt nem vagyok túl aktív mostanság blogolás terén. Nincs kedvem mindig ugyanazokat a lerágott csontokat idevetni, és kérődzni rajta. Más egyéb meg nem nagyon történik.
Kicsit (nagyon) egyhelyben tötyörgésnek érzem amit csinálok. Valójában persze azért, mert nem határoztam meg a kézzel fogható, elérendő célokat. Aminek nyilvánvalóan az az oka, hogy sok mindent elengedtem (károsat, nem előre mozdítót, visszahúzót, áthúzódót), és nem pótoltam ezeket az álmokat.
Mert ezek az elengedett álmok, mind nagy és kívánatos álmok voltak, és mennyire de mennyire akartam... Így most helyette... nem maradt semmi.... csak a racionalitás....
Meg a tötyörgés. Célok nélkül.
Abban bízom, hogy végre a napsugarakkal megjön az ihlet. Megjön a vágy, megjön a cél. Elmúlik a kétség, marad a bizonyosság.
Kellene előre haladni.
Kicsit olyan, mint mikor gyerekként a nyaralás után mentünk haza Nagyimtól. Már haza akartam menni, de a kocsi ablakból folyton visszanéztem kitekeredett nyakkal, és az olyan menni maradni, zagyva érzés volt...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ne kímélj, kibírom