Verde, Vidi, Vici

Ülök a pöttyös fürdő köpenyemben, a pöttyös ágyneműs takaróm alatt, a pöttyös pléden, és iszom a pöttyös bögrémből a kávém.  Szeretem a pöttyös dolgokat. Nekem olyan otthonosak. És most még egy terápiával is felér ebben a kupiban, hogy van ami állandó. A pöttyök :D A hómoffisz egyik hatalmas előnye, hogy elkezdhetek dolgozni akár hajnali fél hatkor is pizsamában, kávé mellett. Ezt a részét tök szeretem. Alaphelyzetben is itthon átgondolom, hogy minek hogy és miként kell lennie, így mire beérek, már tudom, hogy kinek mit kell aznapra feladatot adni, nekem milyen dolgom van. De ha belegondolok, ezzel csak a munkaidőm növekedett kvázi el nem ismerten.  Így viszont... Csíny letudva :D (ala Harry Potter) Ami hátrány, vagy inkább érdekes vetület és eddig nem tűnt fel, hogy P-vel mennyire de mennyire más ritmusban dolgozunk. Ha nem jönnének a felújítós szakik, akkor kb 10ig aludna, de cserébe este 8kor még püföli a laptop-ot. Én már borozgatnék, ő még dolgozik. Én m...

...  esek-kelek. én is sejtettem hogy nem lesz azonnal a régi a bokám, de azért hogy két hét múlva is van néhány alap mozdulat amire ténylegesen képtelen vagyok, azért az ijesztő. Pl nem tudok guggolni. Nem tudok még csak szökkenni se, nem hogy ugrani. Török ülés, oldalülés minden ülés felejtős. Igazából a legjobb egyenes lábbal fejem fölé polcolni a praclit...  Ma át kellett volna lépnem a csempe vágót meg egy kisebb sittes zsákot... a mutatvány könnyes szemekbe és térdre esésbe torkollott...

Ülök a sittes zsákok tetején, dolgozgatok, kinnt pedig szakad a hó. Egyetlen állandó, hogy Dió a kis buksiját a lábamra hajtva alszik. Német híreket nézem. Logikus. Realista.  Kicsit besokalltam ettől az termszetanya-szeretni-tanit-ezért-büntet vonaltól.  Hiszek. Hiszek az égiekben. De előbb gondolom azt, hogy ez egy biológiai fegyver és jól rácsesztünk, mint azt hogy a Természetanya, Föld, és minden más Szellem, így okít minket. Az meg különösen idegesít, mikor coelhoi bölcsességeket puffogtatnak átlagos, fogyasztói társadalmat kimaxoló emberkék, és szeretetre és békére és megnyugvásra intenek minket.  Mégis ki a búbánat ő, hogy engem bármire is intsen?! Na jó. Inkább nem húzom fel magam.  De most komolyan nem olyan az egész mint ha egy közepes utopiszikus scifiben lennénk? Értem, értem. de olyan nehezen hiszem... :S

Kezeket fel, ki szereti Dan Brown-t? Na nem a filmeket, mert hiába Tom Hanks, nekem túl amerikaiak, túl sokat rángatott kamerával, és túl sok nyállal.  A könyvet. Mondjuk az Infernot. Olvastátok? Ugyehogyugye?!  Meg ugye Attwood Maddadamje...  Így a karantén idejére, ha előbb lesz kész a kecó, mint ahogy szabadulna a világ, van egy Náray könyvem.  Meg horgolni fogok AmiCat cicát Lakóbarát kislányának....  Aztán remélem ennyi terv elég is....

Szombat óta most voltam először boltban. Elfogyott a wc papír, meg a kenyér. Rajtam kívül mindenki szépkorú volt az üzletben. Azt beszélgették a húspultnál, hogy MILYEN JÓ ez a vírus, végre nyugodtan tudnak vásárolni.....  De komolyan. Erre mondják azt, hogy aki hülye haljon meg, nem?!

is ez folyik... felváltva fertőtlenítem és krémezem a kezem. Az amúgy is végtelenül érzékeny bőröm már tiszta seb... Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem félek. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy tartom a józan eszem, de a tömeg pszihózis alól nehezen vonom ki magam. És akkor sem mondanék igazat, ha azt mondanám, hogy nincs kiért aggódnom. Mert van kiért aggódnom.  Aput nagyon féltem.  Felelőtlen és felszínes Húgom, és két icurkapicurka kisfiát is féltem.  Előbbinek az életét, utóbbinak a gazdasági túlélését... Tehetetlenség.... Álhírek....  Racionalizálás se megy most.  Saját magam tartása, hogy ne pánikoljak... Vannak, akik rólam vesznek példát. Vannak, akik azt nézik, én hogy viselkedem. Én mit reagálok.  Úgy érzem magam mint Titanicon a zenészek.  Meg olyan közhelyek, hogy az intelligencia a változáshoz való alkalmazkodás. Két hét alatt fordult a világ..  ...nem tudom kiben lehetne bízni... Talán india...

Felfoghatatlanul nagy boldogságnak éltem meg, hogy tegnap, karácsony óta először végre egy ügyes kezű kozmetikus rendbe tette a szemöldököm.  Esküszöm megszépültem.  Két luxus van amiből nem engedek (vagy inkább nem kellett olyan megszorításokat tennem, hogy ezt a két nagyon nagy luxust el kelljen engednem.) Az egyik, a fodrász. A másik a szemöldök.  Havi fodrász, havi műköröm*. Én kb ettől érzem ápoltnak magam.  Hogy mennyire ingerszegény tud lenni az élet gipszesen, (ez így ebben a formában nem igaz), szerintem mutatja, hogy az elmúlt x hétben ez akkora nagy HAPPY, hogy óránként megnézem a tükörbe milyen szép....  Ja, mert hogy nekem ilyen boszi szemöldököm van (eretnek üldözés idejében automatikusan elnyerte a kedves delikvens a boszorkány címet, ha összenőtt szemöldökkel rendelkezett). Vastag, fekete, összenövős, és ha úgy van kedve képes még göndörödni meg őszülni. Most meg ilyen szép, fésült... szép.... tiszta öröm bódottá *ezt az ...

Alapvetően azt gondolom, hogy jelentéktelen a létem. Mármint nem depresszív értelemben, de tisztában vagyok vele, hogy nagyot, maradandód, emberiséget megváltoztatót nem alkotok. Dönthetek így vagy úgy, az élet velem vagy nélkülem megy tovább.  Szerencsére nem vagyok kihatással mások életére. Talán innen onnan hiányzom, talán itt ott jobb hogy nem vagyok.  A tetteimért javarészt vállalom a felelősséget, és ha lépni kell, meg dönteni, akkor azért megnézem, hogy ártok vagy se, használok vagy se, meg ilyen közepes felelős közép-felső vezetősen próbálkozom jobbá, vagy kevésbbé jobbá tenni azt a részt, amihez közöm lehet.  De száz szónak is egy a vége: érdekes volt részt venni a mai vörsztkészmítingen a korona vírus okán. Hogy ez téma. Hogy mik az intézkedések amik életbe lépnek. Az én feladatom, hogy a saját kis részlegecskémnek kidolgozni a vész esetén életbe lépő protokollját. Hogy ha karantén, vagy megbetegedés, égzengés és földindulás van.... Igazából nem...

Vannak azok a napok, amikor nem szabadna csinálni úgy am block semmit. Ágyba maradni, oda rendeltetni a pizzát és ott is maradni. Mondjuk erre általában utólag jövünk rá. Pedig már abból sejtenem kellett volna, hogy a tegnap semmire se alkalmas, hogy úgy keltem fel, hogy egész éjjel sírtam álmomban. ... aztán kiborítottam a kávém. ... aztán úgy adtam be a szurit magamnak, hogy lett ilyen kis pukli a bőrömön. Eddig még sose volt ilyen. Mára jó randa fekete lett... ... aztán nosztalgiából szerettem volna néger szájat* sütni. Hát... a piskóta jó lett, a többit inkább hagyjuk. ... aztán ebédnél kiborítottam az összes levesgyöngyöt... szerintem ez olyan mint a konfetti. 10 év múlva is ezt fogjuk szedegetni. ... hétfőre meg babfőzeléket csináltam. Vagy babos liszt galacsin főzeléket. Ki hogy nevezné..... ... és a nyuszi, amit horgolok.... a két egyforma kéz.... hát.... Remélem innen már csak felfelé vezet az út :) *imádtuk gyerekként, de ez micsoda rasszista elnevezés...