Sittes havas

Ülök a sittes zsákok tetején, dolgozgatok, kinnt pedig szakad a hó. Egyetlen állandó, hogy Dió a kis buksiját a lábamra hajtva alszik.

Német híreket nézem. Logikus. Realista. 

Kicsit besokalltam ettől az termszetanya-szeretni-tanit-ezért-büntet vonaltól. 

Hiszek. Hiszek az égiekben. De előbb gondolom azt, hogy ez egy biológiai fegyver és jól rácsesztünk, mint azt hogy a Természetanya, Föld, és minden más Szellem, így okít minket. Az meg különösen idegesít, mikor coelhoi bölcsességeket puffogtatnak átlagos, fogyasztói társadalmat kimaxoló emberkék, és szeretetre és békére és megnyugvásra intenek minket. 

Mégis ki a búbánat ő, hogy engem bármire is intsen?!

Na jó. Inkább nem húzom fel magam. 

De most komolyan nem olyan az egész mint ha egy közepes utopiszikus scifiben lennénk? Értem, értem. de olyan nehezen hiszem... :S