Vidéki szösszenetek
Tegnap este nagyon röhögtünk, mert úgy tűnik, nekünk elég volt egy hónap arra, hogy felszínre törjön belőlünk a mélyen eltemetett vidéki. Zsákutcába költöztünk, a miénkkel együtt 5 ház van. Este fél 8 körül jött egy autó az utcába. Én kinéztem a konyha ablakon, és megállapítottam, hogy ezek nem a szomszédok. Majd P jött, hogy szerinted miért kóvályog erre idegen? Raktunk ki a madaraknak eledelt, én az ablakból kukkolom, hogy történik-e vele valami. P meg kb kétnaponta odasétál megnézni, csipegettek-e belőle (nem). Tegnap este megszólal: fel kéne hozni anyámtól a gumicsizmát, ha már ennyit kell mászkálni etetni az állatokat... Kiraktam hűlni a sütit, rossz ötlet volt, jött egy macsek és elkezdte szagolgatni, elkergettem. A macskák nem a húsra buknak? Itt vannak kóbor kutyák. Mindenki köszön mindenkinek.(és nem csak Diónak) Keressük, hogy tényleg kakast hallunk-e kukorékolni. És az örök kérdés: ma kuka nap van?