Verde, Vidi, Vici

Alapvetően megvagyok, jól vagyok, minden oké, még próbálok magamhoz térni a nyaralásból....  Görögországi pici sziget tengerpartja az eddigi legmesésebb, amihez volt szerencsém.  Meséljek? Jó lenne, de valahogy úgy bennem akad a szó... Kellene még egy hét.  Vagy kettő. Esetleg oda kellene költözni....

Ha Anyu hív, akkor legtöbbször "baj" van. A napi dolgok miatt kábé sose hív, mert nekem ingyen van, és akkor meg úgyis annyit és úgy csevegünk, ahogy akarunk. Szóval tegnap, amikor hívott, vagyis amikor csak a csörgést láttam, tudtam, hogy "baj" van, aztán köntörfalazott, de végül némi unszolásra... - Hát valamit el kell mondanom. De ne légy ideges. (az megvan hogy ilyenkor ugye full ideg lesz az ember) És hát tudod, az élet ilyen, ez van. (atom katasztrófányi ember halálát láttam lelki szemeim előtt) ez már a múlt, kit érdekel. (úristen,mégis mi a franc történt?!) - Anyu... mi van. - A volt kollégám, a Pletykás Erzsi mondta, hogy APK sógornője bejelentkezett fodrászhoz, mert 26án mennek APK esküvőjére Pestre. Mert hogy nős ül.  - OH.  - Igen, de nem viszek sütnivalót. Mondtam Pletykás Erzsinek, hogy hát sikerüljön neki és legyen boldog. Én nem haragszom rá. - Aha. - De sütnivalót nem viszek. De hát én azért nem haragszom rá.  - Ok. Igen. Le...

Krisztusi kor. Mindjárt elérem.  Hogy frusztrál-e? Kicsit. Az mondjuk félelmetesebb, hogy úgy érzem, a rossz döntések súlya van nagyobb arányban az életemben. Na nem azért, mert megbántam, csak valahogy nem tudok jól dönteni.  Persze, mi az hogy, rossz döntés....  Mert van lakásom, meg van autóm, meg hitelem. És most estem haza a tengerpartról. Meg munkám is van. A szüleim, családom egészségesek, a barátaim zseniálisak. A párkapcsolat... az meg kicsit most olyannak érzem mint egy NAV ellenőrzést, próbálod jól csinálni, igyekszel nem arra gondolni, hogy bármikor jöhetnek, aztán ha jön, ha itt van, akkor derül ki, hogy amit te kicsinek gondoltál mérhetetlen hiba, amit nagynak, az meg kevésbé, és vagy jön a bünti vagy nem. Akarom mondani lutri.  Megcsal? Nem csal? Kellek? Nem kellek? Kell? Nem kell? Jó? Nem Jó? Örökkön örökké? Ugyan... ha én így is gondolom, mert gondoltam már így, és éltem is ennek szellemében... A másik attól még bizony szuverén szemé...

Illett volna végig hallgatnom az adást. De annyira felhúzott a pasas, hogy nem tudom nektek elmondani. Szokásos reggel, szokásos autózás melóba, szokásos rádió váltogatás, mikor megakadt a fülem azon, hogy a pasi kijelentette, hogy valójában a férfiak akarnak gyereket, a nők nem. És persze, érthető, mert ha egy nő szül, akkor "roló le", de hát akkor is. Értitek, " ROLÓ LE ". Majd a Kolleganője védte a nők becsületét, valamennyire, de a pasas annyira hímsoviniszta, hogy alig hagyta szóhoz jutni. Csak folyt belőle hogy szülni kell és a nő dolga, meg nem karrier hanem család, és hogy a gyerek az egyetlen értelme az emberi létnek, és folyt belőle, de tényleg csak úgy ömlött, a nőknekszülniekell szöveg. A mondat, amikor azt mondtam, hogy vagy elkapcsolom a rádiót, vagy lehajtok a lágymányosi hídról:  de miért nincs a nőkben semmi felelősség érzet, hogy egy fogyó társadalmat, egy nemzet fogyását meggátolják... Na nem hallgattam végig. Nekem itt lett vége. Szó...

... és fogd rá a nyuszira.  Avagy azért vannak a racionális fiú barátok, hogy a sértett egót kicsit megsimogassák, hogy megvigasztalják, és biztosítsanak róla, hogy ők mint pasik, ők aztán már igazán tudják, hogy ők milyen köcsögök.  Én meg egy hihetetlen ritka kincs vagyok, akiért összetehetné bárki két kezét és ezer életen át hálát rebeghetne.  Na jó. Nem voltak nyálasak. Ennyire meg pláne nem. Realisták voltak, kábé ahogy alapvetően én vagyok realista. Mondjuk jó sok fröccs lecsúszott, de van ilyen. Mert ez nem is szív fájdalom, hanem egó fájdalom. Pofon. Meg elmélkedni való, hogy miért vonzom be az ilyen embereket. Mindegy. Majd lesz valahogy. A herceg már meg volt, és tovalovagolt a naplementében. Nélkülem. Békák hada viseli ajkam csókját nyálkás kis száján, merthogy nem változtak herceggé, akármilyen elánnal is smároltunk. Mondjuk én se vagyok hercegnő. Még jó, hogy Dió 60 évig fog még élni!