Verde, Vidi, Vici

- Este megnézzük a Jurassic World 1-et, mert vasárnap meg a kettőt... Hogy tudjam. - Az jó. A főszereplő csaj olyan, mint te. - Jól van.  Persze. - De, de. A haja, a karaktere, a főnöknősége. Meg vörös. - Hápersze. Hmm... Azért mert hasonló a hajunk.... de sose vennék fel ilyen ruhát. - Nézd, ez a csaj tök ugyanolyan, mint te! - Csak a haja hasonlít. - Nem. Ezt rólad másolták.  - Nincs ilyen ruhám. - Dehogynem! Csak piros övet hordasz. - Ez egy ronda szoknya. - És pontosan így pasizol. Húgod is válni fog, és pont így ki fog verni a frász a fiától. Nézd, még az is stimmel, hogy fia lesz! Baszki, durva!!!

Tegnap este csajos mozizás volt. Ittunk egy pohár bort, vacsiztunk, utána megnéztük a nem túl jó kritikákat kapott "Túl szexi lány"-t. Néhány srác is volt a teremben, (vajon melegek voltak? vagy papucsok a csajukkal?), szóval volt néhány srác is, és amikor a kövérkés lány hazaért melóból és fehérneműre vetkőzve némán nézte magát a tükörben, az egyik srác megszólalt: - Mivanbamegelmentaszinkron?!  Bárki bármit mond, zseniális pillanat volt. Ki nem állt már némán a tükör előtt magában bömbölő kritikával, hogy ÚRISTEN HOGY NÉZEL KI?! Ezért nem kellesz senkinek.... Megadták a rendezők, hogy a saját kis monológunkat játsszuk le, és legyen még személyesebb, talán kicsit mélyebb ez a hab könnyű nyári zagyvaság, a maga vidám csajosságával együtt. Hozzáteszem a jópasi benne, olyannyira jópasi volt, hogy hangosan sóhajtozott a nézőtér.... (196cm magas.... kékszemű.... és nős....) Azért elgondolkodtató, hogy a legtöbb pasi szerint a testazérték, hogy 30évesenmár...

Hétvége a hidegben a Balatonon. Mi mást lehet csinálni, mint társasozni, és inni, és okosságokról értekezni, mint például, a kapcsolati helyzetem. - Veled nem az a baj, hogy nem dugnának. Mert megdugnának. Téged elviselni nem lehet.  - Ezt kifejtenéd, kérlek? - Na erről beszélek. Tök részeg mindenki. Minden más csaj ezen vihogna, vagy rám borítaná az asztalt. Te meg: "kifejtenéd, kérlek?". Kell az ilyen a francnak.... A forralt bor jó volt, és Diót is egyben visszakaptam. Mondjuk sírdogált mikor meglátott.... És kicsit talán én is....

Pénteken megyünk a Balatonra barátokkal. Sajnos Diót nem tudom most magammal vinni, ezért panzióban lesz az ÉLetem Értelme férfi. Hogy ne legyen neki váratlan, ma elvitte oda, hogy szokja, és tudja, hogy megyek érte. Reggel "leadtam" este megyek érte.  Bakker.  Hát olyan bazi szarul érint, hogy hát most mi lesz vele?! Hogy lesz? Ugye nem lesz baja? Nem fog megtörni ugye a kis lelke? Nem lesz semmi tutira ugye? És hogy fogja kibírni, hogy 3 napig nem emberrel alszik, hanem kutyával??? Hát élet az ilyen?  Szar gazdi vagyok... Le kéne mondani a Balatont. És ezek KOMOLYAN megfordulnak a fejemben. Vagy inkább a szívemben. De azért vagyok olyan racionális és kontorollált, hogy veszek egy mély levegőt és nem így teszek.... De azért bakker.... Hát ő mégiscsak a szőrös gyerekem....

Drágáim, nálatok is csinál a blogon furcsaságokat a GDPR-os új törvényi biztosítgatás, vagy csak egyszerűen az én blogom fura. És az még a legkevesebb, hogy nem értesít a kommentekről.... Hm.....

A héten leszedettem a fogkövem, voltam kozmetikusnál gyantáztatni, epiláltam és halálra kínoztattam magam.  Gyerekkoromba Anyu a parketta fonást ügyeskedte a fejemre, akkor mondta MINDIG: a szépségért szenvedni kell.  Minden egyes fogínyemhez érő fogorvosi kínzó eszköznél, minden egyes cukorgyanta rántásnál, minden térhajlati szőrszálnál ez eszembe jut.  Éljen a természetesség. Mert hogy alapvetően annak a pártján állok.  Csak ez a sok vacak kell hozzá. Meg a fényvédős CC krémem, és a highlighteres pirosítom, és a kurvadrága szempillaspirálom.  Nőnek lenni drága. És bazira fájdalmas.  Hmm... ha vénlány leszek/vagyok, akkor ezeket elengedhetném. Szőrös lehetnék... Fájdalom mentesen szőrös... Vagy mégis... Mi a megoldás a fájdalommentes szépségre?!

Nem is tudom mikor volt rajtam utoljára ekkora eufória. Ekkora öröm. Hogy valamit befejeztem. Megcsináltam. Végig mentem.  Igen, az a rózsaszín kismalac én vagyok a trágyás akadály után. Van szép érmem is. Ha lesz időm, esküszöm részletezem... :D Életem első érme. Sport teljesítményért. Eddig én csak jó tanulós okleveket kaptam.... De hogy ez mennyivel jobban esett most :D

Szerintem elbírnék egy gyerekkel.  Szerintem menne.  Mármint, ha valahogy a fizu nélküli időszakot átvészelném anyagilag, akkor a többi, bár neccesen, de menne.  Este olvasnék neki meséket. Sokat sétálnánk Dióval. Megtanítanám tollasozni. Nem bánnám, ha a túrórudis mancsát belém törölné. Vagy hogy a piacon lábatlankodna. Esetleg cseresznye maggal köpködve vívnánk háborút.  Főznék, ő meg közben írná a matek házit.  Hajnalban arra kelnék, hogy rajtam ugrál, mert menni kell játszani.  Turiznék neki klafa ruhákat.  Megvígasztalnám ha bibis a térde, kapna rá gyógypuszit.  Ezeregyedjére is rászólnék az ALDIban, hogy nincs több csoki....  Hallgatnám, hogy éppen kibe szerelemes kicsoda az oviban, miközben kétpofára tömi a kakaós csigát... Talán elbírnék vele....