Verde, Vidi, Vici

Az érzés, az felemelő, mikor az ember elcseszi a kgfb váltást és ezért háromszor annyit kell fizetnie. Kábé olyan, mint hogy kiderül hogy az autószerelő MÉG valamit elcseszett a kocsiba, és azt is ki kéne fizetni, de nem is ő rontotta el, hanem öreg Volt ám az az alkatrész..... Jaaa.... hogy vegyem meg még a matricákat is a megyékre???????   Most inkább nem mondok semmit....    

... mármint a Szajna parton. Hogy ne csak télikabátos képek legyenek. És nem is fáztam mert tíz fok Volt... ... valami nem okés. vagy a mostani jelen nem okés, vagy a hétvége nem valós.... na jó... de.... a hétvége tutira igaz Volt....

  -Figyuuuuu, ha elveszel feleségül, nászútra mehetünk Párizsba? - Párizsba? Pont oda? -Ahhhaa..... LÉÉÉCCIIII!!! - Párizs... Olyan semmi.... Nem nászutas program.  - Jó, s feleségül se veszel el, de álmodni lehet, nem? - De. Elmenjünk holnap? -Hova? -Hát Párizsba....     Kelt: 2015. 01. 23.        

De muszáj Volt előtte innom egy kávét, most meg itt pityergek..... Mert ez olyan.... Szóval hüpphüpp.....

Most már ismerőseim 80%-a megtalálta azt az embert, akivel Minimum a következő öt évet eltervezi, esetlegesen a hátralévő teljes életét. 70%-uknál fut a babaprojekt, ilyen-olyan stádimban. Ma délután egyik barátnőm Hormon túltengéses állapotban csevegett velem, ugyan tényleg érdekelte, hogy éppen hol tartanak a mindnennapjaim, meg a lelketlen világom, de aztán két hülye szinglis poén között elpityeredett, hogy ő is ezt akarja. Hogy elege van, ha még egy pelenkázót babakocsi, párásítót, vagy pelenkadzsin hirdetést meglát, tekilába folytja a bánatát.... X hónapos terhesen egyáltalán nem ez a jó megoldás, ez azért nyilvánvaló.   Megint én vigasztaltam. Megint én voltam az okos, de elnézem, mert hat a hormonok, és az elején tényleg nem a saját kis világával Volt elfoglalva, és nem azt nyomta rám, hogy vele mi van, hanem érdeklte hogy velem, és alapvetően nem is akart semmit, csak beszélgetni, mégha ez tényleg egy hormonális cunamiba is torkollott.... (Azért az ugye világos, hogy a...

Tudom én is milyen munkát keresni, milyen minden állást megpályázni. Érzem a bezúdúló önéletrajz mennyiségből, hogy mennyien várják ettől a pénzügyi asszisztens pozíciótól a megváltást.... ... a műkörmös... .... a butikus....... .... a soha egyetlen napot még nem dolgozott..... Nem akarok belegondolni mekkora kétségbe esettség kell ahhoz, hogy jelentkezzenek erre a melóra... ... és tudjátok mit? Eddig egyetlen rókaszemű nőn kívük mindenkit felvettem volna... Jesszus, nem vagyok alkalmas főnöknek....

Tegnap még azon paráztam, hogy a szerelőknél lévő verdám helyett kapott túl flancos túl csillivilli semmi lopási elleni védelemmel el nem látott céges kölcsön autót el ne lopják a parkolóból, reggel meg morogtam, hogy igazán ellophatták volna, mert így elég sanszos, hogy összetöröm a tükörjégen...   Persze nem törtem össze, de rohadt nagy Volt a szélvédője amiről a jeget kellett lekapargatnom, csomó idő ment el vele....   Nekem se jó semmi, de most komolyan....

Kaptam az előző posztért hideget, meleget, hogy egyöntetűen elítéltem mindenkit, és ha én ilyen-olyan vagyok, akkor igenis ilyen-olyan reakcióra számítsak, és hat csak kérjek, meg szóljak, és a szüleim biztosan szeretnek, meg ott vannak, és hogy higyjem el fejben dől el, és hogy kellett nekem a világ végére költöznöm messze a gyökerektől, meg a családtól.....   Elhiszem. Tudom.   Mindenkinek megvan a saját élete, a saját nyomora, a saját boldogsága. És mindenkinek az a legfontosabb.  Egyértelmű, nincs ezzel gond.   Azt is értem, hogy a mai világban az emberek, ha megkérdezik, hogy "hogy vagy?", és arra azt a választ kapják, hogy "szarul", nem feltétlen tudnak mit kezdeni. Mert valóban nem az ő dolguk a megoldás, nem az ő feladatuk a terhek magukra vállalása, és nem is ezt akartam, nem erre vágytam, hanem arra, amit valaki nagyon jól megfogalmazott, hogy velem gondolkodjanak. Nem kell megoldani, épp ezért ítélkezni Sem, csak velem gondolkodni, amit ért...

A decemberem elég aktív Volt, történt nagyon sok és még több semmi.   Adventi vásár, karácsonyi partik, születésnapok, néhány buli, és az utóbbi két hét teljesen végig betegeskedve. Meg Volt némi kacagás, de valahogy jóval több Volt a sírás.   Hát....   A második magányos karácsony, meg ünnepek.  Igen, lehetne ennél rosszabb is, de enyhén érzem magam lúzernek, még inkább egyáltalán nem szerethetőnek, és olyan senkinek se kellőnek.   Jó, jó, jó... Ne nyavajogjak. Nyilván én nem akarok közel engedni senkit, mert az a tapasztalatom, hogy nem, vagy csak ideig óráig kellek. Amíg a támogatásomra és a jelenlétemre van szükség, addig kellek, hogy ott legyek. Hogy megértsek, meg ilyenek... Aztán, ha az illetők élete sínre kerül, büszkén, és csillivillin feszítenek a saját kis sínre került életszerelvényükön, és észre se veszik, hogy a tüskeböki nővér, barát, aki régen szórakoztatott és kirángatta őket sötétségből, mélyen van és egyre mélye...