Verde, Vidi, Vici

 A fodrászom, akihez 8 éve hű vagyok, és aki az elmúlt 8 évben egyszer sem tévedett, most, amikor karácsonyra könnyed szexi hajat kértem, csinált nekem olyat, mint Szilágyi Liliánának.  Ezzel több gond is van. Szilágyi Liliána fiatal, gyönyörű, sportos, erős, és göndör hajú. Na ennek én full az ellentétje lennék, ezért a hatás egy elcseszett hajú elgyötört 5 gyerekes egyedülálló anyához hasonlít.  Közben kaptam egy tízezres parkolási bírságot, annyi idő alatt, amíg automatát kerestem és telóról elindítottam a parkolást. Ezt azért még megreklamálom.  A hajam marad ilyen 80as évek fílinges... siralmas.....

 Úgy látom, az az infó kimaradt, hogy Diót műtötték a szemével. Egyik vasárnap arra ébredtünk, hogy csupa vér minden. A szeménél volt egy szemölcs, amit már többször megmutattunk dokiknak, de mind azt mondta, ha nem zavarja, ilyen idős kutyánál már nem veszik le.  Hát... sikeresen elvakarta.  Abba most ne is menjünk bele, hogy az a kijelentés, hogy "ilyen idős", mennyire paffra tesz.  9 éves. Még gyerek. Meg különben is. Most került hozzám. Szóval, megműtötték, kapott gallért, irodakutya lett, szépen meggyógyult.  A tegnapi kontrollon mondták, hogy nagyon gyorsan terjed a szürke hályog a szemén. Újabban a bal lábára sántikál, de egyelőre nem tudni az okát.   Horkolva alszik a nappaliba, néha vakkantgat a semmibe.  Spirulina porral tömöm, meg barfos kutyus lóval és nyullal, ettől remélve az örök életet. Mert mi megegyeztünk. Megegyeztem vele, hogy addig él, ameddig én. Erről nem nyitok vitát.  Ma reggel fészpörgetés közben olvastam, hogy egy D...

Idén megcsúsztam. Megcsúsztam és még csak nem is érdekel.  Hiányoznak ajándékok.  Csak kislányos csomagoló papírunk van.  A képeslapokat ma hajnalban írtam meg, és sleándri módon csak annyit írtam rá: boldog karácsonyt... Pedig én hosszú szépséges verseket szoktam.  Bejglik meg fogalmam sincs hogy lesznek készen, a liszt egy hete vár a fagyóban....  Én meg békésen horgolgatok, és spiccesen mézeskalács házat gyártok. 

úristen EZ volt tíz éve hogy megsimogatnám azt a buksit!  Az a bizonyos navos levél is megvan, mert a lakás illetékről szólt, hogy nem adnak részlet fizetést, mert vettem egy autót is, adjam el azt, fizessem abból ki... Teljesen kész voltam tőle.  Basssszus annyira élénken emlékszem erre. Nem volt pénzem karácsonyfa díszekre. Mit díszekre, a hülye illeték miatt zsíros kenyeret ettem másfél hónapig.  Olyan nagyon egyedül éreztem magam.  Vajon 10 év múlva is lesz blog?  Mit fogok írni a mostani énemnek?  Most tudom, hogy a 10 évvel ezelőtti mekkora irgalmatlan nagy pofonok előtt áll még. Mennyire törik össze a szívét, facsarják ki az erejét, veszít el minden motivációját... Hogy fog ujjongani egy macaronnak, látni fogja egy homokszemben az egész világot, kezében tartja a végtelent, megismerni a tökéletes férfit tökéletes körülmények között és tökéletesen ostobán elveszíti, hogy aztán egy tökéletlen csupaszív barátból hogy lesz extra, aztán férj, amit az élet...

Évek óta nem találom az "illatom".  A naagy szerelem idején keserű vaníliát használtam, aztán ő mást vitt Barcelonába, másnak vett zuhanyfüggönyt, és némán nézte, ahogy az édes érzésből elegem lett, hagyott elfolyni,  megkeseredni... pont, mint a parfüm. Nem volt jó semmi. Nem passzolt hozzám semmi. Minden idegen volt rajtam.  Milyen az élet... Tegnap vettem egy arcradírt, rózsa illattal. A lancome krémem rózsa illatú. A tusfürdőm rózsa illatú, és kezd elfogyni a Dior J'adore termékmintám.  Rákerestem, vajon mennyibe fáj, megvegyem-e, mert a parfüm luxus, a jó parfüm különösen, és tényleg öltöztet. Karaktert ad.  Olvasom az illatjegyeit... Rózsa... Nem is tűnt fel...  Nem is tudom, mikor lopózott be észrevétlen és vette át a keserű vanília helyét az érett rózsa.  Lehet túlmisztifikálom.  Hisz most sem mindig találom a helyem.  Csupa kérdőjel és talány az élet.  Tényleg rózsás lettem, mint az idős hölgyek, akik cukrászdában cherryt szopog...

Szülőktől visszafele, üzemanyaghiány miatt Győrben álltunk meg tankolni, és ha már arra vitt az út, sétáltunk egyet a vásárban.  A győri belváros romantikus, hangulatos, havazott is... szuper volt.  Ahogy az szokott lenni, bácsika forgatta a kürtös kalácsokat bükkfaszén felett, mi pedig beálltunk a sorba egy forró csokival a kezünkbe, és várakoztunk.  Kábé húsz perce fagyoskodunk, mikor P megszólal: - Faszé' nem sül.  - De látod, hogy süti a bácsi, gyerekek is vannak ne beszélj ilyen csúnyán! - Te mit értettél?  - Te mit mondtál? - Faszénen sül....    A következő negyed óra könnyesre röhögősen telt.

 Amikor a családod egyébként full narancs, és most háborog, és nem reagálsz semmit, és idegesen megkérdezik, na mi van, oda a libernyák temperamentum? És csak annyit válaszolsz, hogy nem. Amikor érveltem, még lehetett, kellett volna mást választani. Azt mégse mondhatom, hogy én megmondtam.... 

 ... addig megköszönöm a köszöntést és az együttérzést.  Alapvetően jól sikerült mind a családi, mind a baráti buli. Gyerek kérdés szerencsére sehol nem volt téma. Bár a baráti buli hetes főből álló pusztító csemete serege után arra jutottam, hogy itt ilyen soha többet nem lesz. Lehet máshol leamortizálni a fél világot.  Akartam arról írni, hogy éjjel egykor micsoda éteri elégedettséggel tölt el, hogy a buli teljes romhalmazát eltüntettem, és milyen jó érzés ezután zuhanyozni, fogat mosni, arcot krémezni, pizsit húzni és ágynak esni. Annyira elégedett voltam...  Akartam írni arról, hogy 8 videó megnézése után életemben először sikerült igazi piskótát sütnöm. Szépet és finomat egyszerre.  Csomó szösszenet votl a fejemben, de aztán kidőltem. Covid vagy mi ismét... ÉJEN! Ma már tudok beszélni, nem fulladok meg a köhögéstől 5 percenként, és ettem egy szelet pirítós kenyeret is :)  És megy a meló ezerrel, épp egy job fut, ami most végzett, szóval, blogolni csak ...