Verde, Vidi, Vici

 Péntek óta mindenféle blogbejegyzést írtam fejben, volt közte cuki, meg nem cuki, meg sírós meg nevetős.  Aztán valahogy kikoptak....  Mármint.... karácsony óta nem történik hétvégente semmi érdemleges. Egyszer beteg vagyok, aztán takarítok, aztán meg oltást kapok és most megint takarítottam.  P megkapta szombaton az oltást, kicsit őt is kiütötte. Főztem neki húslevest, sütöttem rántott halat, annyi teát itattam vele, hogy béka nőtt a hasában, két takaróba bugyoláltam és kapott melegvizes palackot, és végig végig olyan fura filmeket nézhetett amik nálam eddig vétósak voltak.  Sőt, még HBOGo-ra is előfizettem neki, mert talán a mortalkombat csak ott megy.  Én meg vasalás közben csendben elnetflixeztem.... Mondjuk én is fura sorozatokat nézek. A mostani kedvenc: Szeretem a nem mindennapi karaktereket. Szeretem meglesni, hogy milyen egy teljesen más élet. Hogy valaki aki semmiben sem olyan, mint én, és mégis. Mennyi mennyi mindenben ugyanolyan mint én. Oké, a...

 Néha megszoktam hallgatni mit mond a főni. Mert első kézből mégis jobb értesülni, azt aztán nem magyarázza félre senki.  Ma is mazochista napot tartottam. És amit sose gondoltam volna: - az embereket védeni kell a közgazdaságtantól - a csirkefarhát képes letörni az infláció szarvát - az infláció megállítása amúgy a nagyvállalatok dolga lenne, de nem megy nekik és a végére a kedvencem: van ŰRprogramunk az oroszokkal. Emiatt is meg a turizmus miatt is és az élelmiszerek miatt is menni kell, és azért mert mi szuverén állam vagyunk. 

 Munkahely megtartása végett kötelezően be kellett adatnom a harmadik oltást. Nem vagyok ellenes, de az egekben volt az ellenanyagszintem és nem láttam értelmét.  Nem viseltem elegánsan a hírt, haragudtam a HR-sre, pedig nem kellett volna... De ez van.  Bejelentkeztem, péntekre kaptam időpontot a tétényi úti kórházba. Flottul ment, nagyon hamar végeztem.  Minden ismerős azt mondta, hogy nyuuuggi a karod fog max fájni más bajod nem lesz.  Hát. Estére belázasodtam és annyira fájt a karom és a váll ízületem, hogy hiába kötöttem fel, tettem rá mindenféle csodakenceficét, csak nem segített semmi.  Szombaton már nem éreztem, hogy hegyi trollok akarják a karom helyből kitépni, ellenben csodás 40 fokos lázam volt és folyamatos tompa fejfájásom. Délutánra az összes ízületem fájt, fogni nem is bírtam. Estére elment az ízlelésem, tesztelgettük Pvel hogy minek érzem az ízét... A vajnak és a csípősnek....  Mára lement a lázam, és eddig nem is volt. De csak hogy jól...

 Kiadtam a lakást. Sokan megnézték, és az jutott eszembe, amikor én kerestem albit. Így visszaemlékezve, vajon mit gondolhattak rólam a tulajok? Érdesek volt.  - Szép lakás, mennyivel adja olcsóbban? - Nem alkuképes.  - Dehogynem.    - Van egy pókom. Terráriumban.  - Oké. De ez a lakás nem pókbarát. - De csak akkor engedném ki ha itthon vagyok.    - Ragaszkodik a készpénzes fizetéshez? Nagyon sokba kerül a kp felvétel... Nekem nincs keretem azt is fizetni minden hónapban.   - A kirakóinkat mindenképpen szeretnénk kirakni.  - Mármint a falra? - Igen, csak pár lyuk....  - Én nem szeretném ha össze lenne fúrkálva a fal. - Akkor ha elmegyünk kiglettelem és lefestem fehérre? - A fal színe szürke. - Akkor kis ragasztó galacsinnal?     - Akkor a minimum időtáv egy év? - Igen. - De ha én félévre venném ki? - Egy évre szeretném kiadni. - De szerintem fél év alatt lesz most már párkapcsolatom és odaköltöznék a pasihoz.   ...

 ... infláció... Mindenki az áremelkedésen szörnyülködik. Mindenki ki van akadva...  Leginkább el vagyok keseredve. Nekem az alap beállítás az, hogy szegény vagyok, és mást se csinálok, csak azért küzdök, hogy ne érezzem magam nyomorultul csórónak, csak csórónak.  Gyerekkori alapbeállítás. Ez van. Abba nőttem fel, hogy hónap végén keresni kell a százast a farmer zsebbe, mert szombaton kenyér, az meg 90 Ft, és akár hó vége van, akár nem, azért menni kell. Mert legalább kenyér legyen otthon.  Parizer, meg vadász volt a felvágott. Nagy ritkán virsli. Margarin... Olajnak mindig meg kellett nézni az árát, és mindig az olcsót kellett venni.  Mindig mindenből a legolcsóbbat.  Nagynénéméknél nyaraltam, amikor velük mentem boltba, és megrökönyödve láttam, hogy csak leveszi a polcról az olajat, és nem nézi az árát. Nem nézi, mennyibe kerül az olaj.... Akkor határoztam el, hogy addig fogok dolgozni amíg nekem sem kell az olaj árát nézem. Azért imádkoztam gyerekként, h...

 - Most azért könnyebb , hogy fixálták az élelmiszer árakat. - A mivan?! Nem. Ez baj. Baj van. Neeeemááááár Anyám! - Mert ezek a szemetek nyugaton felverik az árát a gáznak, azért van az egész - Ami a hogy? - Azért megy föl az ára mindennek, mert ezek a nyugati mocskok csak zabálnak és kizsigerlik a földet mi meg itt szenvedünk tőlük.  - Ez komoly? Ezt honnan? És miért? - Azért nem érted mert átmosták az agyadat.  - Ja, tuti a covid mikorcsip.  - Mert te is ilyen liberális nyugat imádó vagy. Mióta beléptünk az euba minden egyre romlik. Átmosták neked is ott a fejed az a baj. - Őőőő.... Nem.  - Én már megéltem sok mindent. Velünk szegényekkel nem törődik senki. Na mi van nem szólsz? - Hogy is mondta P.? Erre a szintre már nem megyünk le vitázni....    

 Egy pénzügyes munkahelyi öngyilkossága ha a zárás időszakban ágynak esik.  Benyeltem valami hülye vírust, vasárnap éjféltől érezem úgy magam, mintha napokon keresztül kontroll nélkül zabáltam volna. Mondjuk babos káposztát csilivel. Azt hittem reggelre elmúlik. Hogy távozik a gonosz...  Gonosz velem maradt.  És bakker olyan nehéz koncentrálni a nyomorult zárásra. Kétszer annyi időbe telik minden. Annyira tudom ilyenkor utálni magam.   Tudom többen voltatok most kanapébetyárok... Valakinek valami biztosan ható gyors tipp?! És most előre itt megköszönöm mert még mindig képtelene vagyok válaszolni a kommentekre.....

 Basszus olyan szinten beragadt a piros lett a paradicsom, sötöbö, hogy képtelen vagyok kiütni a fejemből. Még a spártai kemál se segít.... K.va jó a marketingesük. És még ez is rímel rá:  Piros lett a paradicsom nem sárga, a marketinges elmehet a picsába.     

 Valahol egyszer olvastam, hogy a melltartókat 3 havonta ildomos cserélni, mert formájukat vesztik, elhordódnak, stb.... Namármostkéremszépen. Három hónapig folyamatosan csak az az egyetlen melltartó van használatban? Nekem azért még bőven vannak darabjaim covid előttről is. De csak Triumph. És amúgy sem szeretek melltartót venni.... mindig próbálkozom mindenféle márkával, mert háát ugye a Triumph méreg drága, de a vége mindig ugyanaz.... más márkánál egyszer kimosom kijön a halcsont, nyom ha rajtam van fél napot, szorít, lazul a pánt, és most arra a pár alkalomra adjak ki 5-6ezret? Mert akkor inkább Triumph... esztelen drágán.  Nem nyúlik, nem vág, szépen tart... fél év múlva is, még akkoris, ha az a kedvenc és túl sokat van hordva.  Szeretem. Meg szeretem a profizmust is amivel kiszolgálnak. És most itt jön egy HOPPÁ! 50%-os leárazás, én megörültem, bementem, mert amúgy is kellett, és ha már ilyen jó áron vannak, gondoltam veszek mellé bugyit is, had legyen igazán szexi...

 Mindkettőjüket végtelenül szerettem.  Nekem az ő elvesztésük tragédia....  Még nem tértem magamhoz.... Legyen Nektek könnyű a föld....

Megnéztem a riportot.  Sokkolt, a hatása alá kerültem, és a saját sebeim újra felszakadtak. Felszakadtak? Talán be sem gyógyultak.  Annyira annyira nagyon sajnálom. Bár senki soha nem tudná meg, hogy ez milyen.  Annyi szívfacsaró pillanat, annyi azonos érzés.  Szegény, szegény édesanyja....  Nem veszi észre a környezet?! Én elmondtam a hozzám egyik legközelebb álló embernek, még folyamatában. Majd évekkel később egy fura beszélgetésben vele először használtam a bántalmazás szót. És akkor ő nézett rám nagy szemekkel, hogy mi? Hát ezt nem mondtam. Valóban a szót így ki nem mondtam, de a helyzetet hányszor de hányszor elmeséltem....  Benne lenni, megtörni, és már élni sem akarni. Sose fogom elfelejteni, ahogy az M0 hídon hajtottam át, és a rádióban szólt: I crashed my car into the bridge  Hogy amikor ezt üvöltöttem az énekesnővel, komolyan megfordult a fejemben pár másodpercre, hogy ez lehetne megoldás, a Dunába hajtani, és akkor végre vége lenne.... És ...

 Utolsó nap a munkahelyen beszélgettünk erről az évről, hogy mennyire kemény volt és nehéz, és hogy tényleg mennyire mennyire.... Akkor és ott én nagyon fáradt voltam, és nem is feltétlen láttam mennyi jó dolog történt ebben az évben. Ezért kollegámnak nagyon hálás vagyok, amikor így rám szólt: - Férjhez mentél, és beköltöztetek az új házba. Másnak ez 20 év alatt se sikerül. Mégis mivel vagy elégedetlen? És igaza van. Minden jó. Nekem már tényleg csak veszteni való van. 

 24-én hajnalban útnak indultunk.  Kutya, ajándékok, túlélő készlet bepakolva, lélekben mély levegő beszívva és benntartva, túlélési üzemmód bekapcsolva.  Sopronban kezdtünk, Balfon folytattuk, és fél 12-kor Anyám idegesen hívott, hogy nem igaz, hogy nem értünk oda az ünnepi ebédre. Khm. Néztünk össze P-vel, hogy arra amire azt mondta, hogy fél 5kor lesz és vacsora? Ja, nem. Ők úgy gondolták, ha már mindenki otthon van, legyen fél 12 és ebéd IS. Kereken 12-re beestünk, mindenki fújt ránk, hogy várni kellett, mert a pestiek képtelenek időben elindulni és megérkezni, és micsoda felháborító, hogy én meg részeg vagyok... Megjegyzem, egyetlen pohár bort ittam.... Evés ivás dínom dánom, majd fél 5kor ugyanez ajándék bontogatással. Úgy gondoltuk, a gyerekek majd nálunk kapják meg az ajándékot, mert Anyámék enyhén szólva túlzásba estek a sípoló vonyító menő tolandó mindenféle műanyag kapcsán, és szerintem elveszett volna a miénk a halomban. A nappaliban ajándék bontás után az egé...