ó, ió, ció....

 ... infláció...

Mindenki az áremelkedésen szörnyülködik. Mindenki ki van akadva... 

Leginkább el vagyok keseredve. Nekem az alap beállítás az, hogy szegény vagyok, és mást se csinálok, csak azért küzdök, hogy ne érezzem magam nyomorultul csórónak, csak csórónak. 

Gyerekkori alapbeállítás. Ez van. Abba nőttem fel, hogy hónap végén keresni kell a százast a farmer zsebbe, mert szombaton kenyér, az meg 90 Ft, és akár hó vége van, akár nem, azért menni kell. Mert legalább kenyér legyen otthon. 

Parizer, meg vadász volt a felvágott. Nagy ritkán virsli. Margarin... Olajnak mindig meg kellett nézni az árát, és mindig az olcsót kellett venni. 

Mindig mindenből a legolcsóbbat. 

Nagynénéméknél nyaraltam, amikor velük mentem boltba, és megrökönyödve láttam, hogy csak leveszi a polcról az olajat, és nem nézi az árát. Nem nézi, mennyibe kerül az olaj.... Akkor határoztam el, hogy addig fogok dolgozni amíg nekem sem kell az olaj árát nézem. Azért imádkoztam gyerekként, hogy sikerüljön, hogy ne kelljen néznem az olaj árát. Hónap végén se. 

Hm. Milyen az élet. 

Alig használok olajat. Talán ha fél évente elfogy egy liter....

Az APK-s idők óta nem nézem az olaj árát. Sikerült... 

És mégsem. Nézem minden más árát. Számolgatok. Osztok szorzok. Szó szerint rettegek. Mi lesz így? Rühellem mikor valaki azt mondja, hogy tartja a megszokott életszínvonalát. Mert szerintem az egy hullámzó izé, hol jobban megy hol rosszabbul. 

De most egy egész országot irányítottak a csődbe.... A rosszba. Csúsznak le az emberek... kapaszkodtak valahová, és most csúsznak le.... nincs mit tenni.... nem tudsz mit tenni. Mint a Titanicnál. Előttem a jelenet, ahogy a ketté tört hajóról zuhannak az emberek egyesével a jeges vízbe, a végén pedig a süllyedő hatalmas test magával ránt mindenkit... 

Hatósági árak, választási burgonya... mi lesz még? Jegyrendszer?