A hajam. A hajam egyszer leégették, tönkre tették. Pont akkor, amikor a legszebb volt. A lapockám aljáig ért, dús volt és csoda szép borvörös színű... Menyasszony kérésére egyen-frizura minden tanúnak és koszorús lánynak, és bármi áron be kellett göndöríteni... Amikor másnap megmostam szó szerint törtek a tincsek... Ez a történet elvezetett egy olyan fodrászhoz, aki később a legjobb barátom is lett. Profi, okos, humoros, és elköltözött Kanadába. Utána találni valakit.... pótolni a pótolhatatlant.... Nehéz volt. Nem szeretem a tipik-szalonokat. Engem zavar az üres locsogás, a kényszeredett, beszéd, a helyeslés a hülyeségre, a dücdüc zene, a művi igényesség, ahogy a műszempillát rebesgetve kalimpál a műkörmével.... Oké, elitista sznob vagyok, főleg ha a hajamról van szó. Erre még rátesz, hogy a női fodrászokat is inkább kerülöm... Ennek már 8 éve... 8 éve találtam egy fodrászatot, ahol classic rádió szól, ha bemegyek, nem dauer szag van, hanem kávé és friss sampon....