Verde, Vidi, Vici

Dió kinőtte magát egy átlagos normális ebbé. Pontosan azokat a dolgokat tudja, amikre megtanítottam, és esetenként úgy viselkedik, ahogy én szoktam, a rosszaságai is mind a belefér kategória. Okvetlenül jó, hogy Ő van, mert így a napi 3 séta fix, ha akarom, ha nem. Ezek a séták mind a fizikai mind a lelki egészségem is szolgálják, mert kutyát sétáltatni sokszor közösségi élmény (főleg egy olyan kutyát, mint Dió aki egyszerre plüss és Ewok maci és nagymamák kedvenc szőrgombóca). Az ember cseveg, meghallgat, nevet és sír, és ledöbben, vagy szappanopera főszereplő. Mint az a pucér srác, akinek kölcsön adtam a mobilom, hogy felhívja a szüleit.... :D Ma reggel kávé nékül mentem le Dióval, mármint... én nem ittam kávét, nem a kutya. És nem is voltam formában. Olyan nyügi voltam, meg kedvetlen. Meg nyügi... Szóval amikor a kb negyvenes évei elején járó, harmincas nőt ölelgető, pasit megláttam, először kedvetlenül konstatáltam, hogy én ezt ismerem. Azát lassan, az agyam...

Engedni, nem engedni valakinek valamit, egy szülő gyerek kapcsolatban (bizonyos életkorig) vagy esetlegesen egy gyámsági viszonyban lehetséges. Így egy olyan embertől, akivel sem vér szerinti sem szerelmi, még csak bensőséges baráti viszony* sem fűz össze, elég erőteljes azt hallani, hogy valamit, ami az ő életére, egészségére egyáltalán nincs kihatással, egy, csak rám tartozó döntésre adott lehetőségnél azt mondja nekem, hogy ő azt nem engedi. Hát... A reakció is érdekes volt, mikor jeleztem finoman, hogy nem, ő nekem sem nem tilthat, sem nem engedhet meg semmit, mert bár értem, hogy jót akar, de! maximum tanácsot adhat, a tanácsot meg legfeljebb elfogadom.... Azt gondolom, hogy a rossz kapcsolatok egyik oka valami ilyesmi lehet. Az én jobban tudom, majd én megmondom, és lesz.rom a véleményed. Mert birtokollak, és te értem vagy, és még ha az életemre nincs is kihatással az, amibe belepofázok, hogy hogy dönts, akkoris dönts úgy, mert én vagyok az alfahím/nőstény, és ha te ...

1. Meló nincs 2. Ahogy a meló nincs 3. Hajfestési tragédia +1. Autó Akkor most megvolt a három a magyar igazság, meg a ráadás. Szóval! Innen már csak felfelé van, ugye?! UGYE?! (biztosan van lejjebb is, de rohadtul nem akarom megtapasztalni, köszi!)

Honnan is tudjuk, hogy ő Ő? Talán onnan, hogy ezredszeri érkezését is repdeső pillangókkal a hasunkban várjuk. Vagy talán onnan, hogy a szemünk fényesebben ragyog, ha róla mesélünk. A ráncok kisimulnak, a hang kedves lesz... Olyan jó így látni Barátnőt. Olyan jó, hogy boldog. Olyan jó, ha a szeretetteknek végre sikerül. Hmmm... na igen. Van, hogy megjárjuk a hadak útját azért, akit szeretünk. Esetenként oda-vissza-oda ;) Üde színfolt a szürke hétköznapokban. Legyen ez a heti mosolygós indító gondolat :)

Na mibe, hogy a perverzek most várják a szaftos 18+-os sztorikat, én meg csak annyival "szolgálhatok", hogy az éppen aktuális hobbim piciny szeletével elbüszkélkedem Nektek...

Szóval, most lett vége egy állásinterjúmnak. Smink, haj, ing, minden amit akartok. De mivel ez egy Skype-os interjú volt.... Az ott valóban egy pizsamanaci...  És mivel Skype... Alulról nem vehet a laptop, nem? Így előre látó módón a kenyérpirítóval megemeltem kicsit a gépet... De még így is tokám volt, ezért alá került még egy doboz pézsé is. Ebben a pozícióban már elfogadhatóan voltam tokás és karikás szemű, de az éppen elhanyagolt növény belelógott a képbe, szóval azt is átpakoltam kamera látószögön kívülre.... Hát nem zseináilis ez a technika?!

A tél legyen hideg, fagyos, ha már havatlan. De ne essen ez az életkedvet elvevő szmötyi az égből, hogy minden lucskos és szürke legyen. Rühellem. Nagyon rühellem! Átázik a cipő, a kabát, a kutya... Vagyis ez nem igaz. A kutya, azaz Dió, nem hogy nem ázik át, hanem örömködve röpköd. Igen, nem ugrál, nem csak csóvál, szökell és métereket repül az örömtől, hogy ilyen király idő van... Toleráns kutya, ha látja, hogy a gazdi már menne, mert mindenhonnan csak csavarni lehet a vizet belőle, akkor van olyan jó, és kegyesen bejön velem. Őurasága feljön, kegyeskedve megengedi hogy megtörölgessem, megszárítgassam, és az alábbi kép szerinti pózban alszik vagy négy órán keresztül... Persze éjszaka szétterülve az ágy mértani közepét birtokolva alszik. Még véletlenül se ilyen cuki pici gombócban....

Elteltek az ünnepek, nyakunkban a havas fehér hétköznapok. Mint ilyenkor mindig, most is millió poszt íródott a fejemben. Csak éppen lepötyögve nem lettek. Most, hogy a rádióban szól a zene, én a konyhában a forró tea mellett pötyörészek, semmi értelmes nem jut eszembe. Semmi. Értelmes. Értelmetlenségek és lopott gondolatok igen. Például Lakóbarát egyik ütős mondata: - Mi sem kérdezgettjük, hogy mikor jön a gyerek, vagy mikor lesz kis tesó. Mit kell folyton a pasikkal vegzálni minket?! Hát nincs igaza? Hát de! Egy párkapcsolatban élőtől, folyton ezeket a kérdéseket kapja meg a szingli társadalom. Ha mi is ilyen tapintatlanok lennénk, folyamatosan bombázhatnánk őket a gyerek kérdéssel. De nem tesszük. Lakóbarát fennakadása szerintem teljesen jogos. Le lehet szállni rólunk. Nem kell minket sajnálni. A jelenlegi helyzet állapot. Hogy állandósul, vagy változik, majd elválik. Ahogy az ő tökéletes kapcsolatuk is változhat. És a jelek szerint nem is egyszer az...