Verde, Vidi, Vici

Valahol olvastam, hogy a legsötétebb és legfélelmetesebb hely a földön a saját fejünkben él... Azt hiszem, igaz. Sétáltunk Dióval. Az idő nem volt csodás, de elfogadható. Se éhes, se szomjas nem voltam. Semmi, de semmi baj nem volt. A számlák befizetve, melóm van. Senki sem halálos beteg a szeretteim közül. Csak néha bekúszott egy két gondolat, amit el is hessegettem. Túlpörgöm. Túlhúzom. Túl negatívan látom. Tényleg próbáltam törölni. Aztán azt éreztem, hogy a kisujjamon az izom szorosan átöleli a csontom. Feljebb kúszik, a karomon, minden egyes izomrost megfeszül, éreztem, ahogy a szorítja ki a levegőt a tüdőmből ez az óriáskígyó erejű görcs. Futni akartam. Rohanni, menekülni. El innen. El messze. Baj van, veszély van. Az agyam valahogy úrrá lett a helyzeten, és visszacibált a jelenbe. Dió mellé. Sétálunk, nincs semmi baj. Minden rendben van.

A frufrum rálóg a szemöldökömre. Nem is nagyon látszik, hogy van. Oké, jelenleg két hernyó csücsül inkább a homlokomon, mert nincs időpont a kozmetikusnál kiszedetni. nincs kedvem kínozni magam a szedéssel tényleg nem látja senki a mai szemöldök trend nekem tökre visszatetsző Szóval. Kinek bozont még a szemöldöke? És ki ismer olyan kozmetikust aki ezt a gyalázatot képes megszüntetni a fejemen akár az esti órákban is? Bárkinek van tippje, kontaktja, kérlek ne tartsa magában. :D

A fészen láttam ma egy felhívást/kérdést, aminek az a lényege, hogy ha 10 másodpercre megértene Dió, mit mondanék neki... Azt hiszem, ilyesmit: "Szeretlek. Könyörgöm ne fuss ki az útra, ne fuss el soha előlem és soha ne rohanj nagy kutyához az engedélyem nélkül, egyáltalán ne fuss sehová ahová nem engedem" És ez most úgy hangzik mintha összevissza rohangálna. Pedig nem. Szófogadó, helyben maradós rendes, okos eb. Mégis az az egyik legnagyobb félelmem, hogy elcsapja egy kocsi, vagy széttépi valami fenevad... Vicces, hogy nélküle el se tudom képzelni a napjaim, míg más "imádott" emberek meg csak úgy elszivárognak a mindennapjaimból....

Unom a főztöm. Nagyon. Hétvégén csináltam túrógombócot, meg kókuszos kekszet, meg rakott padlizsánt meg húslevest, sült csirkét, meg sütöttem karajt, hogy ne bolti felvágottat egyek, meg sütőtököt, meg padlizsán krémet.  És ahogy reggelire ettem a karajt, és raktam el a mai ebéd adagom, megvilágosodtam. Már tegnap is inkább ettem volna pizzát, vagy gyrost, vagy kelkáposzta főzeléket, vagy krumplis tésztát, vagy bármit, ami nem az én főztöm. Akármi, aminek az íze nem az enyém.  Egyszerűen unom.  Pedig lelkem rajta változatosan igyekszem főzni, főleg mert ilyen nyíg vagyok, de meguntam. Nem  a melót a sok kajával, hanem úgy az ízét. Az egészet.  Pff....  Most enni sincs kedvem. Pedig azt meg így az IR mellett nagyon kéne. De nagyon nagyon nincs kedvem... minden olyan Verde-ízű.... Nem akar főzni rám valaki?! Esküszöm egy hétig nem fogok rinyálni, meg finnyáskodni....

- De én már úgy unom. Egész héten próbálkozom. - Egész héten? Dehát még csak kedd van.  - Hát. Ja. De vasárnap meg hétfőn is. Reggel is meg este is próbálkoztam. - Aha.... Akkor ez egy hét? - Hát. Legalábbis ez a hét. - Mondod ezt így kedden reggel. Valójában egy hétfőn vagyunk túl.  - Meg egy vasárnapon....  Na ugye hogy az idő relatív!

Valójában szét edzettem magam a hétvégén. Pénteken is edzettem, szombaton futottam, vasárnap futottam reggel és este mentem edzésre. Szóval szanaszét, de komolyan.  Mondhatnám, hogy ennek fényében az, hogy az egész hétvégém a kaja körül forgott, talán nem is baj. Főleg úgy, hogy közben azért nem is bűnöztem olyan nagyon.  Pénteken hamburgerezni voltunk a csajokkal. Iszonyatos finom volt, a hambinál már csak a témák voltak pikánsabbak. 20 év házasság, meg 10 év házasság, meg gyerek, nem gyerek. Meg a 20 éves fiúgyerek 18 éves barátnője, és szex nem szex, a kitartás meg hűség, hiányok és megelégedés vagy még inkább beletörődés. Egyáltalán kell-e beletörődni, vagy mikor kell beletörődni, és 40 évesen már ugyse változtatni.... Hát nem egy habkönnyű rózsaszín pillecukor kupac volt a téma. De őszintén mondom, sokat tanultam belőle.  Szombat reggel piacoltam. Izabella és Otelló. A gyerekkorom őszi ízei. Az igaziak. Valahogy az elmúlt soksoksok évben sehol nem lehete...

Előre bocsátom, hogy nem mindenki katolikus. Nem mindenki tájékozott ebben a témában, és az illető egy igen intelligens, okos, jól tájékozott emberke, csak a hittan maradt ki az életéből, mert nem milyen szellemben nevelkedett.  És ez nem baj.  Sokfélék vagyunk mindenféle tudással.  - Jó, de ki a Szent Lélek? - Hát Isten része. Tudod, Atya-Fiú-Szentlélek.  - A Szent Lélek nem Jézus lelke? Mikor mennybe megy, utána.  - Neeeeeeeeem. Hát ő a hírvivő! - Hírvivő?! Mi van???? Hol egyistenhit ez akkor?!? - De hát ez a három ez egy.  - Az univerzum is egy. Akkor mi is egyek vagyunk. Ez hülyeség. És 8 év hittan után te se tudod megmondani, pontosan mi a Szent Lélek.  - Mondom hogy a hírvivő. Tudod, Szűz Mária és akkor jött, és lett a kis Jézus.... - Akkor mi?! Mintha spermadonor lenne. Inkább megnézem a Wiki-t..... A szeretet kiáradásának végpontja.... - Mondom, hírvivő. - Mint valami tévé csatorna. És itt mindenki pasi. Ez me...

Újabban csendes estéket tartok. Amikor épp nem Dió mellett alszom el a nappali szőnyegen valami fura pózban, akkor az ágyban olvasgatok. És hát most éppen nem találtam semmi olyat, mint a Szolgálólány meséje, így bár tetszenek a könyvek, de csalfa vagyok és csapongok. A kilengések mértéke ma reggelig nem tűnt olyan vészesnek, de amikor ágyazáskor megráztam a takaróm, repült a HP Bölcsek köve a Tűz serlegével, akkor azért némi önvizsgálatot kellett tartanom. Eleve könyvvel így nem bánunk, ezért összeszedtem az ágyól őket, így a következő hálótársakat sikerült kivadásznom az ágyneműmből: Csurgó Csaba: Kukoricza HP Bölcsek köve HP Tűzserlege Steiner Kristóf: Lélek-bonbon Jussi Adler Olsen: A 64-es betegnapló M.C. Beaton: Agatha Raisin és a tűnékeny tündérek Cecilia Ahren: Talált tárgyak országa Amúgy tényleg mindegyik tök jó, és nagyon szeretem, mondjuk ezek több mint fele sorozat, de hát na. Azért mégiscsak na. Ennyi könyvvel már mégse kéne aludni.

Megnéztem a postaládát és roppant lusta voltam. Értsd, liftet hívtam, hogy kutyástul az első emeletre menjek. Lelkem rajta ritkán teszek ilyet, egy: mert egészségesebb a lépcső; kettő: morog a többi lakó, habár az én közös költségembe is benne a lifthasználat. De nem is ez a lényeg. Szállok ki a liftből Dió ott sertepertél, előrerohan, megtorpan, nézem mi van, mi ez a "riadalom". Egy pillanatra én is megmerevedtem, hatalmas nagy fekete lakli kutya jön felénk farok csóválva, a gazdája meg épp nyitja az egyik bejárati ajtót. Hirtelen azt hittem rossz emeleten vagyok, nézek jobbra, nézek balra teljesen megzavarodva, a srác is csak pislog rám, aztán leesik, hogy minden stimmel, ez az én szintem, csak a srác meg a kutya "új" - Helló, bocs csak azt hittem rossz emeleten vagyok. Mi még nem találkoztunk, ugye? Gondolom te vagy akkor az új lakó. - Szijá. Bocsánát. Nem beszél magyar. English or Deutsch? - Toll! Hello, ich wohne auch hier :D Ő megörült hogy valaki be...

Félédesem.  Az utolsó üveggel kezdtem meg. Amikor Neki vettem karácsonyra, magamnak is vettem egyet, aztán meg még egyet, mert ízlett. A neve itt jobban számított mint maga a bor. Értitek. Félédesem. Az egyik fele nála a másik nálam. És abban a viszonyban én soha nem lehettem az Édesem. Csak Félédesem. Ültem a kanapén, borral a kezemben és méláztam. Még volt fél órám az indulásig....  Ahogy Ő ült a kanapé másik felén. Ahogy a semmiről lustán, vagy vehemensen beszélgettünk. Ahogy a lábam átvetettem a lábán. A tudat, hogy van. Hogy ő van. Csak az, hogy velem van... Ahogy csókolt. Az ajkai meleg íze. Az otthon, a biztonság, a belefeledkezés, a...  Aztán megcsörren a telefonja. Nem, nem is megcsörren. Csörög. Rendületlenül csörög. Kitartóan. Azt mondja, ezt most nem veszi fel. A másik nő az. Pontosabban a NŐ. Nem veszi fel a telefont, folytatná, amit elkezdtünk, én hátrébb ülök és rá se nézek.  Szokásos semmi beszélgetés. Semmi komoly. Megint csö...

A tegnapi esőben 4 baleset mellett mentem el, az egyikben 6, azaz HAT autó tört össze, a középső és a hátulról második szinte rommá. Totál óvatos voltam, még csak nem is anyáztam. De csendben megfogadtam, hogy ha épségben hazaérek, akkor veszek egy tankot.  Erre tessék: EZT nyomta a képembe a nyet. Jól nézne ki a lakótelepen....

... mert így legalább nem beszélek magamban.  Tegnap mosott ruhák elpakolása közben a kis lütyő meglépett egy zoknival. Aztán elhagyta, én meg már csak jóval később foglalkoztam vele, vagy inkább akkor se. Ahogy kiléptem a zuhanyból persze lelkes csóválással fogadott és oda meg vissza volt ez a kis eb, én meg ráléptem az elhagyott zoknira, picit (tényleg lényegtelenül picit) megcsúsztam, megijedtem, és ezt sikerült mondanom Diónak: - Bakker, Dobby ma este se szabadul, legalábbis ha kinyiffanok biztos nem.  A saját poénomon vihogtam vagy 10 percig és magyaráztam Diónak, hogy ki Dobby,  miért kell neki zoknit adni, és hogy lehet hogy nekünk nem is Dobbynk van, hanem egy másik házi manó, aki most jól besértődhetett, mert ledobbyztam és neki eszembe se jutott zoknit adni, de mit zoknit adni a nevét se tudom szegénynek... Aztán saját magam kínzása végett megnéztem a múlt héten olyan sokat emlegetett Luxus Feleségeket aka Viasat3... Az életbe nem gondoltam,...