Verde, Vidi, Vici

Biztosan láttátok ti is ezerszer. Imádom ezt a filmet... Egy kicsit én vagyok Kate Winslet, és kicsit én vagyok Cameron Diaz... A nemkellesz-lány. Mert vagy én nem kellek, vagy nekem nem kellenek.... Hogy én most mennyire hozzábújnék a pasimhoz, szopogatnék valami jófajta dörgicseit, duruzsolnék hozzá, és belevesznék az illatába és  paplanba. Tudom, hogy az ünnepek alatt ez kis álmodozás a valóságban nem megvalósítható, de álmodozni miért is nem lehet? Más már úgy sem maradt... Drágáim, az az igazság, hogy a többiek szakítása, válása kicsit kezd megviselni. A feltört fészbúkok és e-mailek, a rejtélyes kaja számlák hada két személyre, kósza ismeretlen hajszálak, kedvencek közé felvett idegen cím a gps-ben, ahol a csaj telefonja mint a hülye filmekben, automatikusan csatlakozik a wifihez.... Az anyósok, a pénz és a nem pénz... a gyerekek elhelyezése, az asszonytartás, öngyilkossággal fenyegetőzés.... Sok volt most ez így az elmúlt időszakban. Annyi mindennek vége...

Szenteste fél négy után néhány perccel megkértem a szeretteim, hogy legyenek kedvesek, kapcsolják be a repülő üzemmódot az összes okoson és töltsünk el  néhány órát mindenféle pittyegés, csörgés, like és megosztás nélkül. Sikerült. Volt pár óránk, amikor a szakadó csomagoló papír hangja volt a háttérzaj, a csevegés élőben ment, a tányérunkon lévő kaját nem az instára töltöttük, hanem egymásnak mondogattuk, szóban a másik szájába tolva a villát, hogy EZTMEGKELLKOSTOLNOD. A játékot sem pici sárga minyonok őrült hajkurászása jelentette, hanem tényleg keverni kellett a kártyát, amiről kiderült, hogy egyikünknek sem ment, de vihogva lehetett heccelni a másikat, hogy nagy volt a szád, te sem tudtad rendesen megkeverni. Persze a vezetékes telefont nem lehetett (inkább elfelejtettük) kihúzni, így annak rendje és módja szerint csörgött. Volt pár igazi régimódi családi óránk szenteste. Nekem ez a néhány óra jelentette a karácsonyt. Minden más a szokásos mederben zajló i...

Kapcsoljatok ki mindent ami "okos". Legyenek boldogok a szeretettek és szerettek meg szeretők. Minden közeli és távoli kapjon egy gondolatnyi időt és halvány mosolyt. De legfőképp ez nem katasztrófa csak karácsony, cseng a csengő csingi ling a fa ágon. Szeretetben, nyugalomban gazdag Ünnepeket kívánok Mindőtöknek!

Tudom, hogy ünnepek meg miegymás, és lélekben készülni kell, de! de most annyira nem vagyok készülődős hangulatban, és a mai beszélgetések sem vittek közelebb ahhoz, hogy átadjam magam a szeretet ünnepének... Délután beesett néhány csupa jóindulatú és jószándékú de felettébb kedves kérdéseket feltevő közeli rokon, ismerős akármi (nevezze mindenki annak, aminek akarja azokat a vérrokonság általi hozzátartozókat akiket évente maximum félszer lát az ember). Igen, a szokásos töméntelen mennyiségű miújságapasikkal, kithozolhazakarácsonyra, nemunodhogyegyedülvagy, nemmindenámakarrier, lassankifutszazidőből, megbánodhanemleszgyereked, ténylegnincspasiakihezhozzámennél kérdések záporoztak, és jóindulatúlag jöttek a tanácsok, hogy mit kell elviselni, mennyit kell elviselni de a családért meg a gyerekért minden áldozatot megéri. Bammegoltam egyet két elfojtott sírógörcs között magamban, meg mély levegő és szúszá, és mosolygós okos válaszok minden dilettánsnak, és a jólvandrágámmegta...

Az elmúlt hetem összes érzése, élménye belezsúfolható egyetlen hazaérkezésbe. A sorban sokadik (1), de első kettlebell-es karácsonyi buliból éjfélkor hazaérve az ajtóban Dió fogadott szájában a szomszéd kislánytól csaklizott plüss malaccal (2), öröm táncot lejtett, míg én a koszos padlóhoz ragadtam (3), az egész lakásnak tömény mézeskalács illata volt (4),  és miközben bedobtam a sütőbe a mirelit pizzám (5), elküldtem még két helyre az önéletrajzom... 1 - talán a negyedik buli volt 2 - olyan nagy köztük a szerelem, hogy csajszi Dióm ágyába, a kutyához bújva aludt, míg mi az Anyukájával sütöttünk 3 - barátok jönnek-mennek. Nap mint nap, többször, több órára, koszos cipővel, gyerekkel, kutyával, sütni, bejglit és mézes kalácsot, és mindenre van idő, csak takarításra nincs. Minden egy merő porcukor 4 - azt hiszem végül 5 kiló lisztből sütöttünk mézes kalácsot. Ehhez képest a 8 bejgli és 36 muffin elenyésző mennyiség 5 - porcukron, sütőporon és liszten kív...

Tudom, hogy tél van. Tudom, hogy méri krisztmász, és ólájvantforrkrísztmász, nálam mégis dallamtapadás. Ez a szám pörög a fejemben a tegnapi edzés óta... Kiírthatatlan....

Na nem csak az idei zserbóm (megint!), hanem ez a bejegyzés is. Olyan vagyok, mint a nyugdíjasok. Nincs időm semmire. Pedig itthon vagyok. Meg nagyjából össze is kaparom lasssan lasssssaaaaann, naaaaaagyon laaaaaaaaaaaaaaaassssssssssssssssaaaaaaaaaaaaaan a romjaim.... Kaparás.. Hogy a fészkes fenébe lett a hülye zserbó megint sületlen? 170 fokon 1 órát sütöttem, ahogy a nagykönyv is mondja. MIÉRT?! Kár azért az isteni dióért. (nem, nem nyírtam ki a kutyám) Diót ma megfodrászkodták. Olyan csodásan cuki lett, hogy nem bírtam lecseszni, hogy az adventi koszorúmból kiszedett egy csillagot és megölte. Ölni... Ölni csak kegyetlen emberek tudnak. A kisemberek, akiket nem részegít meg a hatalom, rendes kedves emberek. A héten annyi ilyennel találkoztam... Az ósanos biztonsági őr, a lépcsőházat takarító néni, a spárban az eladó hölgy, a bkv ellenőr... Mind emberibb ember, mint azok, akiknek hatalom van a kezében. Vagy azt hiszik, hogy hatalmuk van. Na de az élet megfizet és megfize...

Akárhogy is, az ember néha kezdi elveszíteni a hitét, bizalmát, értelmét az emberekben, mert... És akkor jön egy nagy, földig érő kabátba öltözött néni, fehér kalapban, és érdeklődik, hogy a Mikulás Gyárba le adhatja-e amit a kötő klubban a barátnőivel kötöttek pulcsikat a gyerekeknek. Hozott mintát is, van mindenféle méret. Karácsonyfás, hóemberes... Annyira szépek voltak... Annyira jó, hogy Melegszívű szervezte, Zenmestert belerángattam, és annyira annyira annyira jó volt. Olyan sokat kaptam. Holott én csak átvettem a csomagokat, és szalon cukrot osztogattam.... Azok az emberek ott mind jók alapvetően. Én köszönöm hogy ott lehettem :)

Ember vagyok, ember voltam, és remélem maradok is.. Hibákkal, értékekkel, érzésekkel, helyes és helytelen gondolatokkal, múlttal és tettekkel. Edzés után barátnőm pezsgővel várt itthon, hogy koccintsunk, és hogy végre sírjak. Sírjam már végre ki magam a heti történések miatt. Mert a változás drasztikus, de ideje volt. Szerinte a rossz oldalam hozzta ki belőlem ez a meló. És már az egészségemre ment. SzSz azt mondta, köszönő levelet ír a kollegának, hogy végre elengedtek ettől a cégtől, ő hálás. Lakóbarát megkönnyebbült, hogy egy ilyen mérgező környezetből szabadulok. Ők máshogy látják. Én még egyenlőre csak nagyon félek, És kétségbe estem. És rezignált vagyok. Közben pedig neki kell állnom melót keresni.... Hát, ez van.....

Még mindig hihetetlenül szar az ember ismeretem.   Feljegyzés magamnak: OSTOBA VAGY! NEM BÍZUNK SENKIBEN!   Amúgy döbbenetes, hogy mennyire el lehet játszani az ember bizalmát. Mennyire hamar. Mennyire aprósgának tűnő fiszemfaszom kis pletykával lehet egy életre elvágnia magát az embernek.   Én hibáztam. De valaki nálam most nagyobbat hibázott. Hogy ezért én szívok-e? Igen.   De ezt most egy ordas nagy leckének fogom fel. És mindenképpen fel kell nőnöm a helyzethez. A helyzetemhez.   Szét vet az ideg.    Hogy lehettem ennyire hülye?!

HétfőiRandi vasárnap este hívott fel először hosszú idő után. Nem lehet a szemére vetni, én nem voltam itt, ő nem Volt itt, nekem nem Volt jó, neki nem Volt jó, a vasárnap meg akár jó is lehetett volna, de a csajokkal éppen forralt boroztunk a Vörösmarty-n, szóval nekem megint nem Volt jó. Rövidebbre zárhattam volna a csajos estét, vagy ihattam volna kevesebbet, vagy engedhettem volna, hogy hazavigyen, de valójában a "TFH" eset és az én szombat esti randim kibeszélése sokkal fontosabb Volt.   Ja mert "randi"ztam szombat este is. És a randi úgy sikerült hogy azóta is gondolkodom. A srác olyan drága helyre vitt, hogy még céges vacsikra se járok ennyire elcseszettül magasan árazott helyekre... Bennem a kérdés, hogy miért? Le akart nyűgözni? Vagy inkább le akart fektetni?  Hmm... És amúgy meg melyik ellen is van igazából kifogásom?   Na de vissza HétfőiRandihoz. Mert hogy vasárnap lepattintottam, mondván a csajok fontosabbak. Meg nem is tudom... Ha se ő, se...

Egyszerűbb gyorsan bejegyzést írni, mint válaszolgatni (igen, lusta disznó vagyok (vagy csak simán sok a tényleges meló)), szóval összefoglalva minden nyitott kérdés eldőlt.   A babát megtartja barátnőm, a pasasnak már szólt. A srác azonnali reakciója, hogy akkor most hozzák helyre a helyre hozhatatlant, éljenek együtt, a gyerekért meg kell próbálni, és hogy ők ezek szerint összetartoznak, és hogy  majd a gyerek megold mindent.   Személyes véleményem? Még mindíg fenntartásokkal kezelem, a pasit. Szerintem akkoris pöcs. Abban meg aztán végképp nem hiszek, hogy egy gyerek bármiféle párkapcsolati problémát megold. Tud elviselhetően működővé tenni egy kapcsolatot, mert ő lesz az egyetlen értelme az egésznek, de hogy nem oldaj meg... Láttam én már olyat, hogy jajj, ha már gyerekünk van, nem lépek félre, akkor én most apa Leszek... stb stb stb BLABLABLA és a saját magát mártírrá avanzsált apuka kilincsel a szeretőnél, lelépni nem mer, a kapcsolat elviselhető, mert a gy...

... 7. hetes várandós.   Tegyük fel, hogy annyi idős, mint én és tegyük fel azt is, hogy az apa nem tud semmit. Nem tud semmiről, mivel nincsenek együtt.   Hogy miért? Hát mert szerintem a pasi egy önző, gyáva, arrogáns, passzív-agresszív seggfej. Mondom, csak szerintem. Persze látott már olyat a világtörténelem, hogy ezeket a segfejeket is mennyire nagyon lehet szeretni, mondjuk azért, mert kék a szemük....   Elsőre azt gondoltam megkérdezni, hogy szerintetek megtartsa-e? Merje e vállalni egyedül, minden támasz nélkül, messze a szülőktől... Egyedül. Tényleg egyedül. Én be lennék szarva. Nem tojva, nem megijedve, konkrétan be lennék szarva.   De valójában erre a kérdésre olyan egyértelműen igen a válasz, hogy a fenti mondat minden nehézség ellenére SEM kérdés.   A kérdés az, hogy a seggfej apának kell erről tudni? Van köze hozzá? Nincs jelen az életében, talán soha nem is Volt... Együtt voltak, de mégsem, éltek egymás mellett, de útjaik szer...

Pasi beterpesztve ül az ablakpárkányon és nagyon kapaszkodik míg az egyik csaj a lábaközött térdel és markolja a bokáját, közben a másik csaj le-fel mozog. Zárómondat:   - Jajj Zenmester vigyázz, elcsöppensz!   Talán így képzelik el a pasik a vérmes szinglik hétfő estéjét. Ez esetben a valóság tényleg fedi a fantáziát. Részben. Mert az az aprócska részlet még mindenképpen megemlítendő, hogy szigeteltünk. A drága klímásaim, azok az áldott jótét, DRÁGA emberek, a háromszor rákérdezéskor, kéréskor, határozott teljesítési elvárásként kikötött szerződési feltételek ellenére Sem szigetelték ki a falam ott, ahol a csövet kivezetik. Még csak a szigeletés látszatát se sikerült imitálniuk, amire ebben a hidegben azért csak fény derült, mert jött be a cúg, mozgott a függöny, és telefonon is annyit reagáltak, hogy december közepén ki tudnak jönni befújni púrhabbal....   Most füttyszót hallhattok a cenzúra jeleként.   Ellenben Zenmester Volt olyan tündér, hog...

Két nagyobb ügyfelünk spiclije régóta figyel  a függő kapcsolatok listában a fészen. Bejelöltek, én pedig nem jelöltem vissza. Tudom, van távoli ismerős funkicó és egyéb mindenféle biztonsági beállítás, de! én ezeket az egyéneket nem akarom ismerősnek tudni. Mert nem azok.   Nem akarom, hogy lássák, hogy mikor vagyok aktív meg inaktív. Hogy van-e idióta gondolatom, vagy hogy kik a barátaim. Egyszerűen nem tartozik rájuk.   Ma az egyikkel tárgyalásom Volt, és tréfásan nem fogott velem kezet, mondván mert nem jelöltem vissza fészen, nem is ismerjük igazából egymást....   Innentől kezdve tízperc fütty a gondolataimban, mert se nyomdafestéket nem bír el, se egyéb hanganyagot, erősen cenzúrázott, és válogatott káromkodások hada követte egymást kicsiny buksimban.   Mosolyogva, viszonylag okosan megoldottam a helyzetet, biztosítottam róla, hogy továbbra Sem fogom bejelölni, ahhoz szorosabb kötelékek kellenek, mire Ő (az a tajt földműves hímsovinis...

Álltam a Rákóczi utcai kis házunk lepattogzott fürdőkádjában, Anyu mosta a hajam, nekem csípte a szemem a sampon, és ő mesélt. A kiskakasról, aki sokszor farkast kiáltott, bár csak feltűnési viszketegségben szenvedett. Aztán mikor megjelent a Farkas, hiába rikácsolt, senki nem figyelt rá...   Ma az örökké halálosan beteg kollegámat figyeltem. Minden héten háromszor meghal (a betegsége viszont valós és komoly, Chron szindróma), csak valahogy... néha olyan, mintha azt képzelén, hogy az én ajtóm a Chicago-i  sűrgősségi osztály abban a bizonyos vészhelyzetes kórházban, és talán én vagyok Alex Kingston... Amikor pedig rádöbben, hogy a sok Farkas kiáltás után meglehetősen közönyösen szemlélem Kenny féle ismételt haldoklását, sértődötten távozik....   Feljött, meghalt, operásan hosszasan, lement, és fél perccel később ordenáré módon röhögött egy disznó viccen...   Hmmm.....   Ha egyszer tényleg a segítségem fog neki kelleni.... hat nem vagyok biztos ...

- De nézd! Ő egy jogász! - Remek. A fényképe alapján elég műmájer. - Hogy mondhatsz ilyet! Nézd, milyen profi a honlapja, micsoda teste van, és teljesen értelmeseket ír. - Igen, mert jogász. De gondolom feltűnt, hogy te edzőt keresel, nem szellemi játszó pajtást. - Hát ő biztosan jobban ért hozzá, mint a KettlebbelG* - Hát tuti! A jogi egyetemen a római jog mellett második fő tárgy lett a test dinamikája avagy milyen hülye szöveggel etessük be a kivénhedt tyúkokat, hogy hozzánk járjanak edzeni. - Nem is ismered. Miért vagy ennyire goromba vele? - Nem is ismered. Mitől vagy úgy elájulva? - De látod milyen szép az edző terme? És sokkal jobban néz ki mint KettlebellG!!! - De látod, hogy kocsiba kell szállni, hogy eljárj az edzésre? És feltűnt, hogy fél 6kor vannak az edzések? Vagy az, hogy alkalmanként 500 forinttal drágább? - Ahová most járunk az nem jó hely. KettlebelG nem jó edző. Nekünk már másfajta mozgásra van szükségünk, a mi korunkban oda kell erre is figyelni...

Nekem Párizs szerelem. A szerelmet jelenti a Szerelmemmel. A franciák eleganciája, a boruk, a Croissant, a kis utcák, a kovácsolt vas erkélyek, a Szajna part, az Eiffel-torony.... Különleges helye van a szívembe.   Gyászolok.   Gyászolom a békénk. Gyászolom a civilizációnkat, az életünket. Gyászolok minden értelmetlen ember áldozatot.   Keresem a szavakat, mert fáj.... Ezredszer törlöm vissza a sorokat, és értetlenül állok a mérhetetlenül nagy emberi butaság és kegyetlenség előtt.   Nem tudom kik voltak ők, kik azok, akik hiába várták szeretteik hazaérkezését. Nem tudom, mi az a motiváló erő, ami arra késztet bárkit is, hogy békés civileket elmeháborodott gonosztevők módjára gyilkoljon. Értetlenül állok a fanatizmusuk előtt.....   Értetlenül állok az egész elmúlt éjszaka előtt.....          

Vannak nyomós okaim, hogy miért vásárolok azokban az üzletekben ahol. Hogy sznob lennék? Nem. Inkább csak... veszek egy cipőt, de az legyen cipő a következő szezonban is. Veszek egy nadrágot, de az igenis nadrág legyen még 2 év múlva is. Ez a fajta igényesség bizonyos üzleteket jelent bizonyos költségvetéssel, és igen... talán sznobsággal is.   Nem, nem veszem meg a nem puha pulóvert, a nem selymes tapinátsú vagy túl gyűrődékeny inget, az elfuserált szabású és rövid szárú nadrágot.   És mindezért baromi hálás is vagyok a sorsnak, hogy így tehetek... Mert teljesen egyértelmű, hogy nem Volt mindig így.   Piacoltam ma, és ennek a piacnak megcsapott a hangulata. Pár pillanatra visszarepített az időben. Akkor, mikor még talán évente kétszer a soproni buszvég mögötti piacra mentünk vásárolni. Cipőt, kabátot, zoknit, bugyit. A vállfákon lógó műszálas mindeféle színbe játszó 50+nak való felsők, az állatmintás rucik, a 10es rollnikba kötegelt zoknik, a vákumcsomagol...

... vagy nem adják ilyen könnyen a végét. De szerintem inkább csak nagyon vigyáznak rám. Benne voltam abban a legalább 10 autóban amit egy idióta leszorított . Kiráz a hideg, ha rágondolok...

Éhezés. Nem tudom mi az. Azt tudom, hogy milyen, mikor a hó végén nincs. Azt tudom, hogy milyen olyat enni amit nem szeretek, de csak az van. De arról, hogy mit jelent éhezni, fogalmam sincs. Kopoghat a szemem egy-egy elcseszett nap a diéta végett. Emiatt, lehetek hisztis, agresszív, idegbeteg, amit akartok. Fogyhat ki otthon a kaja, hozhat a kajafutár számomra ehetetlent, és érezhetem az éhségmanót a hasamban, de nem éhezek. Soha nem éheztem. Nem tudom, milyen lehet napokig nem enni. Nem tudom milyen lehet nem a fizura várva zsíros kenyéren élni még egy meg még egy hónapnak így eltelni, és várni a csodára ami nem jön. Nem tudom. Azt viszont tudom, hogy azok csöpp gyerekek az oviban, suliban, a kamaszok a középiskolában... Nem. Azt Sem tudom. Azt tudom, hogy megetetném az összeset. Legyen tele a bendője mindnek. Ne csak reggel, ne csak egy héten egyszer. A magam módján, ahogy tudok, én segítek, de az kevés. Nagyobb erő, nagyobb összefogás kell. Engem nem érdekel, hog...

Ha az embert sokáig nem, vagy alul értékelik, akkor elhiszi magáról, és pánikrohamot kap. Érdekes, hogy bizonyos egyedeknek állandó jellegű és folyamatos visszacsatolás kell, hogy türhetőek, mert valahogy a bennük lévő önértékelési műszer olyan magas szintet hoz, amit még egy görög istennek is nehezére esne átugrania, nem egy halandónak.   Na de ha egy ilyen egyed nem kap semmi pozitivat a munkahelyén, nem emelik a bérét, nincs buksi simi, csak túlóra, meg halmozódó feladatok, akkor? Akkor mindenfél agyatlanságon retteg...   És ha a magánélete ehhez egy romhalmaz, mert a saját mércéje szerint egy irdatlan lúzer, mert ad 1. egy doktori cím többet ért, mint ő, ad. 2 egy olyan nő nyomja le, akiről szeretné azt hinni, hogy tized annyit se ér mint ő (hangsúly a szeretne azt hinnin, mert valószínűleg sokkal értékesebb nála).   Ilyenkor a kényszerek, félelmek hajlamosak megrohanni az egyedet és vár valakitől valami hatalmas nagy visszacsatolást, hogy NYUGI rend...

Az a bizonyos hétfői randi most vasárnapra csúszott át. Tudjátok, a humoros magas srác, aki alapvetően egy irdatlan nagy nő csábász. Kábé, amire az sérült egómnak(és/vagy lelkemnek és/vagy nőiességemnek) szüksége van, most ő nagyjából az. Nem mutogat boldog családi képeket az asszonyról meg a gyerekről, nem hiteget, csak elképesztően bókol. Udvarol, hozzám ér, és őszinte. Őszintén elmondta, hogy ő most nem komoly kapcsolatot keres, és ha ez engem zavar.... Nekem pedig egy hegynyi kő zúdult le a vállamról, hogy dehogy zavar. Egész idáig hű voltam a hűtlenekhez, végre fellélegezhetek. Csak élvezhetem a helyzetet, nincs KELL, nincs kényszer, csak néha együtt töltött kellemes órák.   Végül én választottam a helyet, ahová beültünk. Csokis törzshely mellett döntöttem, egyrészt mert régen voltam már, másrészt meg onnan csodálatos a kilátás, isteni a négysajtos Pizza és a két személyes asztalok baráti közelségbe engedik egymáshoz a vendégeket.   Olyan mindnet elengedve c...

Egy ideje már úgy lennék csak csajos.... Tudjátok, a kis kávézgatós, festett körmű szépen fésült, jószagú, parfűmben úszó, szépre csinált lányok egyike, a kis szépeskedésükkel, a tökéletes kis outfit-jükkel. Mosolyogni bután, tágra nyílt szemmel rácsodálkozni a világra, isteníteni a pasit, és elveszni a lét elviselhetetlen könnyűségében... ...na várjunk csak...   Ha ilyen lennék, akkor vajon olvastam volna ezt Kunderától, vagy Vassvirinél leragadtam volna? Tegnap este nekiálltam volna éjjel még almás lepényt sütni, hogy valakit boldoggá tegyek, vagy könnyek közt elrebegtem volna az én isteni uramnak és parancsolómnak, hogy már gyenge és fáradt vagyok és képtelen vagyok pitét sütni, inkább intézze el helyettem....   A tökéletes outfitemnek mi lenne az ára? Meddig kellene nyaggatnom valakit, hogy a túlórás pénzéből fizesse már ki nekem a csodás rucikat? Meg egyébként is, vannak biztosan hatalmas tehetséggel megáldott csajok, akik elsőre úgy vásárolnak ...

      Dióm beteg... Este viszem dokihoz.             

... most nem hétfőn lesz. Akkor hétfőn csak úgy elváltunk, nem egyeztünk meg semmiben. Két puszi, és ennyi. Rám írt, hogy lenne e kedvem megismételni a hétfőt. Mondjuk a hideg időre tekintettel tud egy helyet, ahol már árulnak forralt bort. Persze, a tea is forró, de azért egy jó forralt bor....   Most hezitálok, vagyis döntöttem, csak....   Útelágazódás?   Amúgyis sokminden apróságot hoz mostanság az élet, meg az Égiek, amiken elgondolkodom, csak szemlélem csendben.   Ilyen, ahogy látom szüleim öregedni. Nem tűnt fel, de most.... most mélyebbek a ráncok, őszebb a haj, kevesebbet bír a kéz, fáradtabb a hang. Nem öregek. Öregednek.   Ahogy Volt kolis szobatárs kislánya már magától hív gyorstárcsázon, és csilingelő hangon mondja: - Van máj Sziszám! Pamac!   Amiként bennem is változik a hangsúly. Más a fontos, más a lényeges. A kapaszkodóim változnak, az értékek változnak, az igényeim mások, a gondolatmenetem más. Nehéz m...

Anyuval leszedtük a maradék almát meg körtet, a lepotyogottakat összeszedtük a tyúkoknak, kiástuk a maradék satnya répát, lepucoltuk. A muskátlikat, leandereket, levittük a pincébe, ami pedig nem áttelesíhető, kitépdestük, a virágföldet dézsába raktuk. A kerti székeket eltettük a faházba, a nagy asztalt benejlonoztuk. A vízórát megnéztük, hogy jól van-e szigetelve, biztosan nem fog kifagyni. Ablakot mostunk meg rendőnyt. És még néhány napra elegendő tüzifát is lehordtam a kazánhoz.   Olyan visszás érzés Volt ismét készülni a hidegre... megfoghatatlan volt, amikor az első műfenyőmről beszélgettünk, hogy milyet, mekkorát szeretnék. És arról, hogy ünnepekkor hogyan Leszek szabadságon, hogy megint dolgozok, és ez mennyire nincs így rendben...   Aztán mondtam, hogy a bejglit én sütöm majd idén is, de szívesen csinálok mást is. Mondjuk néger szájat, esetleg mirandát....    Két hónap... két hónap és megint itt lesz a szeretet és...

Előre jelzem, ez egy igazán terjengős poszt lesz... Akinek elég belőlem (megértem) egy néhány sor, akkor csak annyit, hogy imádtam. Most éppen ott akarok élni! Igen, itt épp megérkezünk. 25 fok, pálmafák. Itthon esett, ugye?     Nem Volt nálunk rántott húsos szenya.. nem baj. Kinder bueno pont olyan jó Volt...  Vigyorgok. Hogyne vigyorognék. Életem első Ristretto-ja. Ez nyitotta a sort... Jesszus, hisz tudjátok, kávé függő vagyok... Nem tehetek róla, nem bírtam leállni... Számtalan Ristrettot ittam... Metró térkép. Itt még mi kis naivak azt hittük, hogy ezzel jók leszünk... Jó, persze... Jók lettünk volna, de mi gyalogoltunk. Becsülve olyan 120 km-t. Igen. Gyalog. Őt haza akartam hozni. Zsebre csapva, felcsempészve a repcsire... Épp elment volna egy közepes wizzair-es csomagnak. És a színe! :D Egy majdani házasságban reménykedő szingli pontosan tudja, hogy honnan AKARJA a jegygyűrűjét :D  Fontos igazodási ...