Verde, Vidi, Vici

"Azt nem értem, h neked majd mindig egy olyan fiú kell aki olyan, mint... de sosem az aki éppen ott van. és olyan mint. motyi"     Azt mondják, hogy a zsigerből jövő, át nem gondolt válasz az igazi. Az az igazi mélyről jövő belső hang, ami bekeményíti a testet, annyira kiáll az igaza mellett: Valójában nem kell egyik se. Nem kell egyik se.     Na igen. Ez annyira őszinte, hogy nem tudok magammal vitatkozni. Nem tudok ellene, mellette érvelni. Ez van.   Innen nézve minden randi felesleges, minden csak áltatás és féligazság.   Hogy szeretnék-e férjhez menni? Már nem.  Akarok gyereket? Nem. Most nagyon nem. Kell-e férfi az életembe? Hogy még őt is én cipeljem a vállamon? Nem. Kösz, de nem.   Arrogáns és önző picsa vagyok? Talán inkább sebzett és védekező. Még mindig. Vagyis inkább heges. És mivel semmi kedvem átmenni megint a poklok poklán, kiélvezem a fantáziám adta lehetőségeket és a valóság kínálta korlátaim. ...

Megvan az az érzés, amikor olyan erős a másnap, hogy már az ébredés is fáj? A nyelved a szájpadlásodhoz tapad, a torkodba vattát tömtek, a tagjaid zsibbadnak, meleged van, kinyitnád a szemed, de nem megy, és amikor mozdulnál, érzed, hogy az ágyban van melletted még valaki. Hunyorogsz fél szemmel, és kiszalad a szádon egy "jajjjjneeee", mikor felismered a képedbe vigyorgó arcot, és csak kapaszkodsz a lepedőbe, meg a fennmaradt emlékképekbe az előző éjszakáról....   Valami ilyesmit érezhetett Fecs , mikor elkezdtem kirugdalni az ágyamból, hogy móka vége, csomagolni kell, az egyhetesnyaralás ennyi Volt, irány vissza a hétköznapokba. Hogy lefeküdtem-e vele? Nem. Hogy smároltunk-e? Nem. Hogy mégis mi Volt ez az egész? Egy kis egymásra találás egy hétre.   Imádtam a nyaralás minden pillanatát, kívánni, álmodni, rendelni se lehetett volna szebbet. Minden minden tökéletes Volt. Kicsit túl sok Volt ugyan a barátok közt a házas és komoly párkapcsolatban élők aránya...

Milyen hülye az ember, hogy képes órákat várni valakire, meg napokat, meg heteket, meg éveket, holott nem is kell annak a másiknak.   Nagyon hülye!   Az éjszakám nagyon kaotikusra sikerült. Persze onnantól kezdve, hogy eldöntöttem, hogy jó, akkor szarok az egészbe, nem várok, és lefekszem. Kábé elég Volt csak ezt eldöntentem, és az órákkal ezelőttre ígérkezett személy megjelent. Na de ilyen a szerelem, még ha haragvós is, hagyja, hogy jöjjön. Undorító. Aztán azt, hogy menjen. Még undorítóbb.   Alig hogy elment, csiporgásba kezdett a hülye, hülye, hülye Telefon. A Telefon csiporgató meg egy kedves nyüstölésbe, hogy alig tíz percre van tőlem, hogy csak egy kicsit... hogy csak egy icipicipicit, ha pénteken már megint hazafuvarozta a dagadt szőke óvónénint ahelyett, hogy engem fuvarozott volna, hogy én kérdeztem volna meg incselkedve, hogy nem-e kér még egy kávét. Összekavarodott tört személyiségem engedett, és ücsörögtem Lovaggal a padon, és csakúgy hallgattunk....

Lakóbarát határozott kérése az Volt, hogy semmi születésnapozás. Mert a 31 az ciki. A 30 még vidám, de a 31, az az a pont ahol bele kell törődni.   Felsorolhatnám a nem túl lelkesítő beszédét, hogy a 31 miért szörnyű, de van értelme? Kell azon siránkozni, hogy hitel hegyek, meg pasitalanság, soha meg nem születendő gyerek, ősz hajszálak, állandósult úszógumi, szar munka, mókuskerékmókuskerékmókuskerék?   Megettünk három doboz cartedort, megittunk két üveg pezsgőt meg egy üveg rosét. Befaltunk két nagy zacskó csipszet, szerelmet vallottunk valakinek, és elborultunk a szőnyegen.   Reggel a vasaláshoz nem kellett gőz, mert a frissen mosott hajunkból elég csöpögött a gyűrött ingekre, a kávét intravénásan nyomtuk, a melóból csak egy órát késtünk.   Nem, az élet nem tökéletes. Nem olyan, mint amit elvárnak MÁSOK. De elég öregek vagyunk, hogy leszarjuk, mit gondolnak MÁSOK. :D      

Ebben a bepállodt időben futni voltam hajnalban. Megnéztem a kocsit, nincs-e rajta kicsike üzenet, vagy nyom, hogy kitől lehet a margaréta, de semmi. És nem is jelentkezett az illető. Fogalmam sincs ki az.   Volt szerencsém futás közben még egy kis motiváló záport is átélni, ami azért arra mindenképpen jó Volt, hogy gyorsabban szedtem hazafele a lábaim, elrobogtam a kocsim mellett, rá se hederítettem, pedig....   Zuhany után, muskátli csipegetés közben, kávéval a kézben, törölközőbe csavarva hallom, hogy csipog a Telefon. Sms.   "Akárki Volt is a tegnapi vetélytárs, tetszett az ötlete. Ez most én voltam. Csókol: Lovag"   Majd kiestem az erkélyen úgy próbáltam rálátni a kocsira, hogy mi van, hogy mit nem vettem észre. Biztosan nagyon szórakoztató lehetett a látvány valamelyik szembeszomszéd számára, aki végignézte, hogy hogy próbálok egyszerre nem kiesni de kihahjolni, és rángatni a törölközőt, hogy le ne essen....   Valószínűleg a vihar vert...

Ma belehúztam a melóba. Tényleg. Sokat és talán látványosat alkottam, meg rabszolga hajcsárkodtam, persze nincs kész semmi, nincs a helyén semmi, de azért na. Alakul a molekula.   A csajok meg cseteltek, ilyen vegyesbe. Már Eleve a kezdő mondatuk megadta az alaphangot....   - Lányok baj van! Szex Volt a férjjel tegnap és ma már nincs tejem. Most terhes vagyok? MEGINT??? ÉN NEM AKAROK MÁR MEGINT HOLNAP SZÜLNI! - Én akkor paráznék a helyedben, ha nem a férjjel szexeltem volna. - Miért kivel szexeltem volna? - A postással? - Az nő... - Na látod, hogy mennyivel jobb megint terhesnek lenni férjtől, mitn leszbipornózni a postásnővel?     - Mennyi ideig normális, ha a pasi nem hív fel szex után? Az első szex után? Nem úgy kéne, hogy azonnal hív? Vagy legalábbis másnap ébredés után azonnal? Vagy mikor? - Milyen ébredés után? - Hát hazamész lefekszel, alszol felkelsz. Ébredés, felkelés, értitek! - Nem. Mi végig szexeljük az éjszakákat...

Reggel egy csokor margarétát találtam a kocsi kilincséhez tűzve. Telefon elő, és köszönő sms Lovagnak, hogy igazán kedves tőle. Felhívott, hogy bár modaná, hogy szívesen, de nem ő Volt... Tényleg nem ő Volt. Na ilyenkor mi van?

A hétvégi bicaj túrán végig ezt a posztot fogalmazgattam magamban, hogy majd jól megosztom veletek a látottakat, és lelkendezek egy sort Villányról, és véleményt kérek a nőről, aki állítólag Tasmániában tanított és valahol még Afrikában gyerekeket ápolt, de a kutya szerinte egy koszos állat... Na de milyen az élet, felülírja a fejben született posztokat...   Tegnap este, (inkább éjjel), még feljött "LefejezettSzerelem"* És hat megszületett ez az átnevezés. Mert amikor éppen kiakadt, hogy ha már Ezer évig nem látom, akkor igenis örüljünk annak a pillanatnak, és ne siránkozzak a "mivanha"-kon, és hogy folyik mindig ugyanaz a panasz belőlem, a nap 24 órájában... Valójában igaza van. És tényleg el kell ezt nekem engedni, mert addig csak vérzik a szív, meg ilyesmik. Miután elment, még valami beteg módon nekiálltam virágokat rendezgetni, és bekapcsoltam a rádiót, ott meg pont Quimby szólt.... Hát így....   Reggel meg 5re jöttem volna dolgozni. Jöttem volna, ...