Néha sikító frász kerülgeti az embert, annyi minden van EGYSZERRE. Minden megoldhatatlannak és soknak látszik. Benyelnek a kreált és valós feladatok és problémák, tekeregnek az agytekerencek, és semmi nem lesz egyszerűbb, vagy megoldottabb. Minden minden bonyolult.... Tegnap estére betokeménységűvé állt be a vállam, fájt, agyilag lezombultam, lelkileg káoszossá váltam, hiányzott az otthonom, anyukám, a hugaim, a nappalink, elbizonytalandotam, hogy jó ötlet volt-e lakást vennem, hogy egyáltalán bármi amit teszek az valamiféle jó irányba visz-e.... Fáradtság, hormonok, egyebek. Tudom. Teljesen üdítően hatott, amikor Lakóbarát hazaesett, és hasonlóan hisztis állapotban előkapta a felespoharakat, és közölte, hogy ő már pedig nem megy wellnesezni a hülye himsoviniszta cégével hogy aztán túlórázhasson, mert a hülye bütyökáztatást be kell dolgozni, és különben is, hogy kényszeríthetik arra hogy levetkőzzön meg amúgyis mi az, hogy neki GÁLA vacsorára kell...
