2024. július 11. 20:27

 2024. július 8. 16:00 óta először ülök laptop előtt. 

Ebben az időpillanatban csuktam le a munkahelyi gépem, ekkor tudtam, hogy befejeztem, elég volt. Hétfőtől veszélyeztetett terhesként táppénzen leszek, és várom, hogy augusztus végén megérkezzen a kislányunk. 

Amióta nem írtam blogot, olyan szürreális események sorozata történt velem, amit talán egy élet lesz feldolgozni. 

A vallási fanatista új kolléga toxikus gyűlölködő jelenléte, aki képes volt velem, egy kismamával üvöltözni, a főnököm, aki lazán ki akart rúgni, mert egy terhesnőre, egy kisgyermekes anyára nincs szükség... a saját elfáradásom, a hibát hibára halmozásom a végére a munkában... A hülye lelkiismeretem, mert megpróbáltam jól csinálni... Az utódom betanítása, aki olyan kedves volt és szimpatikus, hogy nem akartam cserben hagyni.... Mindegyik akár önmagában megérne egy Romana-Júlia-Tiffany füzet hosszúságú posztot. 

Július 8.-án elmentem a háziorvoshoz, mert nagyon fájt a fejem, akkor volt az az irgalmatlan hőség. Mindent rendben talált, nem volt fehérje a pisiben, egy hangyányit magasabb volt a vérnyomásom a szokottnál, így csütörtökre kért, hogy menjek vissza, tegyünk fel egy 24 órás vérnyomás mérőt. Csütörtökön mikor visszamentem, valami gixer volt a ketyerével (egyszerűen nem akart bekapcsolódni az elem vagy aku miatt), ezért beküldött a kardióra, hogy ha most ad nekem egy sürgősségi beutalót, mivel kismama vagyok, adnak ott azonnal egyet. Mivel a nőgyógyászommal azt beszéltem meg, ha bármi van, a SOTE-ra megyek, így most is így tettem. Vittem magammal a kis kórházi szütyőm, mint esernyőt az eső ellen, hogy ne kelljen bent maradnom. 

Először nem találtak magzati szívhangot. Nem volt fehérje a vizeleletemben

Aztán kiderült hogy rossz a gép beállítás, egy emelettel feljebb mindent rendben találtak. De azért alaposan kivizsgálnak. 

Kértek egy vérképet és 11-kor még egy vizeletet, mert nagyon lesápadtam. Abban találtak egy kis fehérjét. 

Fél 1-re 1 centire tágult a méhszáj. 

2-kor tejfehér lett a vizeletem, leállt a vesém, beadták a tüdő érlelőt, folyamatosan 200 felett volt a vérnyomásom, nem tudták levinni. 

3-kor a dokik azt mondták P-nek, hogy megtesznek mindent tőlük telhetőt, de... minden létező rossz variáció benne van a helyzetben. 

Aztán betoltak a műtőbe, rettegtem a gerincérzéstelenítéstől, de nem is fájt. A műtét alatt iszonyúan fáztam, P végig bent volt velem, és arról beszélgettünk, ha ennek vége milyen kajákat eszünk olaszoknál. 

20:27-kor Karolina felsírt. 

Egy fél pillanatra odatartották a fejemhez, icike-picike kicsi babucim. 1490 gramm. Ahogy beszéltem hozzá, abbahagyta sírást. Rózsaszín volt és élni akart. 

Ahogy ezeket írom, potyognak a könnyeim. 

1 hónapot töltöttünk kórházban. Szerencsére nagyrészt a SOTE1-en. A többit a Péterfyben. 

És az az egy hónap.... amiket átéltünk, láttunk... Az egész... Rengeteg történet, emberi sors, tragédia és csoda. Az összes dolgozó ember feletti munkája, az a sok szeretet... A mi sztorink. Hogy Karolina mekkora hős és milyen élni akarás küzd benne... hogy én mennyire gyenge tudok lenni, és hogy nekem is küzdenem kellett az életemért... 

Karolina csodaszép, jól van, fejlődik, már 5550 gramm. Mosolyog, gurgulázik, imádom. 

Minden szürreális. Minden hihetetlen, és ha leírnám, talán senki nem hinné el, mert ilyen csak a filmekben van. 

Bekapcsoltam a gépet, mert le kellene hallgatni a mérlegképest, pedig gyakorlatilag nincs munkahelyem, a jövőképem a munkavilágában nulla, és amúgyis csak az érdekel, hogy ez a tündéri kislány, aki engem választott anyukájának boldog legyen. 

Kicsit szürreális a blogon keresztül egy teljesen más, régi elmúlt világhoz kapcsolódni újra. 

Fura az élet...

Nagyon köszönöm, hogy aggódtatok értem.