Verde, Vidi, Vici

- Az a baj, hogy nem javult semmit a ciszták mérete. Ebből műtét lesz. - Igggghhhh..... mennyivel egyszerűbb lenne, ha tojást raknátok... - Tojást?  - Ja, ha gyereket akarsz, elkezded tépni a hajad, fészket raksz, kicsusszan a tojás, szólsz, hogy akkor most pár napig nem dolgozol mert kotlasz. - Ráülök és melengetem?  - Igen. És az apás szülés is milyen egyszerű lenne. Csak néznénk együtt szerelmesen ahogy felreped a tojás, aztán leszednénk a kis fenekéről a tojás héjat. Összesöpörnénk, és kész. Semmi dráma, semmi brutalitás. Mindenkinek jobb lenne.

Tegnap megfőztem életem első lekvárját. Mindenki húzta a kis száját, hogy az eper most még extrém drága, és hogy nem szabad belőle lekvárt főzni, de én vagyok az a madár, aki emlékszik, hogy tavaly nyáron képes volt 1200 forintot adni egy icipicike üvegecske lekvárért. Most mégis mi lehet ebbe a lekvár főzésbe olyan nehéz? Arra emlékszem, hogy Nagymamám mindig főzött, minden félét főzött, és sokáig Anyu is neki adta oda a cukrot, meg a gyümölcsöt... Aztán viszonylag sokáig Anyu is főzött lekvárt, a sárga barack lekvárja verhetetlen, de tavaly már egészen biztosan semmilyen lekvárt se csinált, de nekem még egyetlen üvegecske aranytartalékom van egy korábbi évből. Mondjuk nem eszek sok levárt. (az akartam írni, hogy eszünk, de fogalmam sincs, hogy P mennyi lekvárt eszik) Viszont ha eszek, akkor abból azért én az igazi finomságos házi szerűt szeretem. Olyasmit, amit a Nagyim főzött. Hm... 10 éve már nincs köztünk. De a lényeg, találtam egy cukki eperárust, akitől kedvező áron sz...

Ő szőke, a zakó meg rózsaszín. Nem, nem is rózsaszín. PINK. Pink rúzzsal, fehér mély dekoltázzsal macskásra húzott szemmel, vasalt hajjal, és olyan mosollyal, hogy nem tudod eldönteni képen töröld, szánd, vagy csak megkérdezd, hogy milyen filterrel csinálja a szelfiket hogy ilyen fehér a foga.  Nem kérdezel semmit. Minek?  Vaaagy.... mégisss.... Megkérdezed, mit csinál így délelőtt, az alvó gyerekekkel a nyakában talpig rózsaszín puccparádéban. Bepötyögöd a kérdést.  Visszatörlöd. Mert már a kérdés is gonoszság. Tudod a választ, feleslegesen meg mit szenyáskodj? És eldöntöd, hogy jobb hallgatni, kussolsz.  Majd küld még egy képet, a dolgozó anya címmel, ahol az egyik gyerek alszik, a másik tévét néz, ő meg pink habokban mesterséges fehér fogakkal elégedetten mosolyog, és egyszerűen nem bírod szó nélkül hagyni, csak rányomod az entert a miért vagy így kiöltözve kérdésre.  Dolgozik. Online lakástakarék előadást tartanak. Oda biznic...

Legalább harmadszor riadok fel éjjel arra, hogy hangosan dúdolok. Vagyis azt nem tudom, hogy hangszálat is rezegtetek-e, de az fix, hogy a fejembe bömböl a zene.  Ma reggel ébresztő csörgés előtt 10 perccel arra ébredtem, hogy SHUT UP and dance whit me.  Vajon kezd megbomlani az elmém? Hm...

Maga az élmény a lényeg.  Reggel hatra kell bejárnom dolgozni.  Na mármost szellemiként csak akkor jártam hatra, haaa.... repültem, vagy a világ végére kellett menni reggel. Áááá.... huzamosabb ideig sose jártam hatra.  Este mindent összekészítek. Utálom. Honnan tudjam este kómáson, hogy reggel kómásan lesz e kedvem megenni azt a reggelit? Vagy még jobb, komolyan ki kell készítenem a ruhám?! Ezek a kérdések aztán végül nem jelentenek problémát, a reggeli hányinger mindentől elveszi a kedvem. Úgy kelek 5kor, mint aki aznapos egy eessssszméletlen buli után.  Hisztis esti önmagamnak megköszönöm, hogy bekészítette a kávét és karnyújtásnyira rakta a ruháim. Megiszok majd egy liter vizet, csinálok valami minimál sminket, elvergődök a kocsiig, fullba bömböltetni kezdem a rádiót és halk imát remegek, hogy ne legyen kicsi dugó se, mert akkor elkések.   Biztos meg lehet szokni. De február eleje óta... khm... hát picinykét belekényelmesedtem é...

- Miért nem adtál neki puszit? - Dehogy adok! - Dehát családtag! - Egy barom. - De illett volna köszönni. - Köszöntem.  - De puszit is adhattál volna. Fel se álltál a fotelból. - Mondom, mert egy barom. - Dehát családtag. - Nem számít. Attól még barom. - Az. De hát köszönni azért neki is kell. - Köszöntem. - De hát miért nem adtál neki puszit? Alkoholista, gonosz nagybácsi, aki egyszer-egyszer mézesmázas, de általában lehülyepicsázza a húgom, és balfasznak hívja a szüleim. - Láttad az Álarcos énekest? - Nem nézünk tévét. Netflix-re kicsit rácsúsztunk. - Mert én tudtam hogy a G. Niki a nyuszi.  - G. Nikinek hihetetlen hangja van, láttam a József és a színes szélesvásznú álomkabátban. Ő az ugye? Az a nagyon nagyon vékony csaj? - Ja. meg meleg.  - Újabban mindenkinél megjegyzed, hogy ha meleg.  - Hát mer. Ja.  - Miért irritál? - Nem irritál. - Folyton megjegyzed.  - Hát hogy tudd. - De nem érdekel....

Mikor spriccelsz, mindig nézd meg merre áll a spricni luk. Ugyanitt megjegyzem: a hiper szuper ablakmosók nem szeretik az oliva olaj permetet. De még a Jar mosogató szeres víz is duzzog, hogy mit keres a  konyha ablakon és ő ugyan le nem mossa....

Még valami. Nem feltétlen k-dmp-vel k-jával van gond. A nevükben a k csak maximum még álságosabbá teszi az aláírásukat. Teszik amit a főnök mond. Alapvetően ettől a rezsimtől az értő és segítő szándék messze áll. Nem gond. Valamilyen szabályrendszer szerint ők megválasztásra kerültek. Annak véleményezése egyrészt nem feladatom, másrészt porszemként lényegtelen, hogy én miként látom. De van itt egy apróság. Érintett vagyok ebben a bántalmazósdiban. Nem mondhatom, hogy voltam, mert ez nyomot hagy. Egy életre nyomot hagy. Pvel olyan, amilyennek lennie kell, hogy az embernek otthona legyen, ahová jó hazamenni*, ahol jó lenni. És szerintem az, hogy APK-t magam mögött hagytam... bemákoltam. Szerencsém volt. Szerencsés vagyok. Vegyük mondjuk a 10-12 évvel ezelőtti magamat. Leülnék vele beszélgetni. Pontosan tudom, hogy elutasítaná első körben még a felvetést is, hogy ő bántalmazott. Mert magam hibáztattam. Hogy nem vagyok elég... okos, kívánatos, szép, begerjedt, gazdag, hűséges, ügyes, nőies...

Apukám az első unokájának készített egy meseszép kiságyat. Olyan csodálatosan szépet.... nem elfogultságból írom. Gyönyörű. Printrestről nézte a képet, csomó munkája van benne. Meg az anyagár. Mert pénzbe is került.  Erre jön tesómtól egy üzi, hogy ha nekem kell, eladja.  Most mit lehet erre írni? Hogy ok, add el, de akkor a pénz Apué?  Vagy hogy nekem kellene, de a lakásomba nincs hely neki, és ha nem lesz soha babánk, akkor meg egy örök mementó?  És basszus tudom, hogy Apu a pénzt nem fogadná el, húgom meg műkörmösre költené.... persze legyek kedves a végletekig értékelni, hogy ő megkérdezett!!!!! 

Mit jelent kereszténynek lenni? Vajon tényleg annyit, hogy a megszabadítanak az eredendő bűntől és vakon elhisszük az előírt dogmákat? Megkereszteltek. Áldoztam, bérmálkoztam. Heti háromszor kellett misére járnom. Kétszer hétköznap és egyszer vasárnap. És minden, de minden amit ott kaptam, az elvett és nem hozzátett. Bántottak misén a ruhám miatt, mert nem volt elég divatos. A tesóm miatt, aki pösze. Anyu miatt, aki nem volt "odavalósi". A kevéske pénz miatt amit a perselybe dobtam.  Nekem nem volt megnyugvás. Nekem nem volt jó élmény. Én nem mentem boldogan.  Ami hit van bennem, nem ezeknek a rituáléknak, vagy szertartásoknak köszönhetem. A szkeptikus hozzáállásom egy része ellenben onnan ered.  Van egy erős fenntartásom a rendszerrel szemben.  Nézem a híreket, pislogok, iszok még egy kávét, és ledöbbenek. A KDNP elutasítja az isztambuli egyezményt, valami család, mint fogalom izére hivatkozva. Érted. A család definíciója.  Családnak ne...

Ez az otthoni irodám: Szóval... ezek után el tudjátok képzelni, hogy mennyire lelkesedem, hogy hétfőtől reggel 6ra járhatok be dolgozni... Pontosan. Semennyire....