Fogszabi

Azt még nem is meséltem, hogy pösze vagyok. Reggelente Diónak mondom el az ábécé összes sz-es, z-és, c-és, t-és, d-és szavát, mert így fogszabályzó nélkül teljesen más a hangképzés. 

A szép új fogsorom megünneplendő és a fogszabitól való búcsúzás gyanánt azt találtam ki, hogy utoljára beleharapok egy szelet nutellás kenyérbe és abban még látszódni fognak a kis brekettek nyomai. 

A gond az volt, hogy ezt este 11-kor találtam ki, és nutellát nem tartok otthon. Így reggel hatkor lerohantam a benzinkútra, vettem foszlós kalácsot meg nutellát. Csináltam hozzá kávét, jól megkentem a kalácsot és beleharaptam.

A projektet itt el is buktam. Mert a nutella ragad. Puha. Nem látszott semmi az egész nagyívű elképzelésemből. 

Majdnem elkeseredtem, de ha már másfél évig szenvedtem ezzel a vassal a számban, ezt az utolsó pár órát igazán méltón kellett megörökíteni. Ki nem találjátok, hogy mi lett a megoldás. LEFAGYASZTOTTAM egy szelet kalácsot vastagon nutellával, és így készítettem lenyomatot. 

Az összes fogam fájt, mert érzékeny a hidegre. De fennt láthatjátok, megérte a fáradtságot.