12 óra

A héten alá kellett írnom egy papírt, hogy elfogadom, hogy 12 órát kell várakoznom a sürgősségin a vizsgálatokra. 

Aztán kiderült, hogy ez egy hasi UH és egy vérvétel lenne.... így saját felelősségre távoztam, mert tökéletesen egyértelműen nem én voltam a legnagyobb beteg. Nekem csak a pocakom fáj. Elég régóta mondjuk, és elég rendszeresen. És most eléggé be is vagyok rezelve, hogy lehet eddig elbagatelizáltam, és lehet valami bazi komoly baj van. 

Szóval most para van. Kicsit.

Kedden meg hasi UH privátba, csütörtökön meg gasztroenterológia. Privátba. Mert állami szférában konkrétan fél évet kellene várnom. 

Ahogy a sürgősségin sem elfogadható a 12 óra várakozás egy vérvételre. 

Ott tanakodtak a nővérkék, hogy mit tudnak kezdeni a nénikével aki betörte a fejét és csöpögött az agyvize (ha jól hallottam, de ezt suttogták, tehát nem tuti, hogy így volt). Meg a stroke-os bácsika akit negyed egykor vettek fel és 10kor még mindig csak feküdt a váróban.... Az ott ugye meg 3 órán belül... 

És minden mentős és minden nővér minden ápoló és beteghordó aki ott volt, tette a dolgát, mosolygott, és csinálta, csinálta, csinálta..... 

Minden tiszteletem az övék.... Őszintén.