Vérvétel

Volt szerencsém az elmúlt időszakban rengeteg vérvételhez, a kezdeti el fogok azonnal ájulni-tól a teljesen rutinosig eljutottam.

Pénteken hosszas küzdelem árán, az évi egyszeri ingyenes állami teljes vérképre mentem. 

Első megdöbbenés: 

Minden egyes dolgozó elmúlt hatvan éves. Mindenki. Egyetlen korombeli sem volt. 

Második megdöbbenés:

Még sosem jártam ebben az intézetben, és mivel el voltam kicsit veszve, merészeltem segítséget kérni. A legtöbb, amit kaptam a "menjen arra" volt.

Harmadik megdöbbenés:

Olyan szintű lecseszést kaptam, hogy a beutalóm nem az általuk elvárt formátumú (bár minden adatot tartalmazott), hogy öröm volt nézni. Ugyanitt értelmezhetetlen rejtély, hogy a lánykori nevem ugyanaz mint a férjezett, de akkor mégis mi a bánatért van két vezeték nevem? És hogy biztos vagyok-e a nevemben. 

Negyedik megdöbbenés: 

A vérvételnél eddig elszorították a karom, pár másodpercet vártak, szúrtak. Igazából itt nem szorították el, mutatóba ráhúzták a gumit, és már szúrt is a hölgy, feszítenem kellett erőből, JOBBAN és MÉG JOBBAN mert HAD FOLYJON az a vér. Soha ennyire nem fájt még. Csillagokat láttam a fájdalomtól. Vérvétel után fél órán át csak támolyogtam, azt sem tudtam hogy megyek így haza. A büfében vettem egy kólát, és az életemért küzdöttem.

Ötödik megdöbbenés:

Szombatra az alkarom egy csíkban belilult. Olyan, mintha az egész ér sérült volna. Azon a részen érzékeny nyomásra, emelni így se szoktam, most meg nem is tudnék, mert olyan fájdalom van benne, mintha valami agyatlan edzés utáni durva izomlázam lenne.

Konklúzió:

Valami nincs rendben, és most kivételesen nem velem.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Ne kímélj, kibírom