Verde, Vidi, Vici

És ezzel a lendületettel a cím össze is foglalta a bejegyzést.   A héten sok parán, több lelkitörésen, síráson, aggódáson, nyomáson, szeretni nem tudáson mentem keresztül, ilyen lelki kanossza járás. (megjegyzem, még nincs vége, de haladok)   Szóval, a Lovag kicsit hanyagolva lett. Nem csak a fenti okok miatt, hanem mert nem tudtam róla dönteni. Zavar ez a hülye cigi. Tudom, leszokhat, de van-e értelme megváltoztatni valakit? Nem lenne jó úgy szeretni, ahogy van? Meg hát töredelmesen bevallom, bár küzdöttem ellene, de csak máshoz hasonlítgatam...   Aztán erőt vettem magamon, és semleges közegben, azaz Wellhello koncerten találkoztunk. Csajokkal mentünk, meg a csajok barátnőivel. És egy csomó magányos óvónő Volt a csajok barátnői között, és mind kövér Volt, és mind szőke Volt. BIztos munkahelyi követelmény, hogy így kell kinézniük... Nosss.... pénteken csak arról győződtem meg, hogy többet isznak mint én, és butábbak mint én, és nagyon nem lelkesedtem, hogy a ...

Nincs oxigén a szobában. Alig Kapok levegőt. A fejem fáj, és szomjas is vagyok. A szemem könnyben úszik, szárítja a Monitor. A térdem is sajog, elviselhetetlenül fáj, de mozdulni nem tudok.   Csend van. És nincs oxigén.   Talán érzi. Talán szavak nélkül érzi, hogy most kell. Kell, mint egy falat kenyér a jó szó, a támasz, a biztatás, a "mindenrendbenlesz".   Már meg Sem tudnám mondani, hogy hol fáj. Már csak egy hatalmas égető lüketés minden hibám, minden seb.   Nem vagyok tökéletes, és az oxigén is elfogyott.   Nem fulldoklom, csak kellemetlen. Lehet így élni, lehet ebben élni.   Felhív, és percekig hallgatunk. Hallom, ahogy lélegzik, hallom az irodája furcsa háttérzaját. Nem kér számon, nem vádol, nem pusztít. Csak hallgatunk. Tudom, hogy ottvan a vonalban. Sóhajt, és azt mondja sajnálom. Meg azt is, hogy erős vagy, megoldod.   Letesszük. Már nem a szárzaságtól könnyezik a szemem. Hiába hüppögök.   ...

Vannak ilyen mindennap elmorzsolt "szólások és közmondás" amiket mormogok, ha erő kell, vagy elfáradtam, vagy bántanak... ...ha bántanak ragadj fejszét, attól megy a gonosz fej szét....   ...a farkasok nem törődnek a bárányok bégetésével....   ....ami nem öl meg, erőssé tesz....   ...minden rendben VAN...   ... a győztes és a vesztes közt a különbség, hogy a győztes nem adja fel....   ....a mestert és a tanítványt az válsztja el, hogy a mester már többször elbukott....   .... türelem rózsát terem.... meg ilyenek.... ezek mondjuk a leggyakoribbak.... de attól még pánikolok..... hogy nem hogy nem vagyok tökéletes, de mégcsak jó SE.... ...ez egy felettébb aggasztó érzés.....

"Ha nem lenne egyértelmű, teljesen levettél a lábamról. Nagyon jól éreztem magam. Nem akarok sablonos lenni, de megnézném azokat a gyönyörű szemeidet reggel, ébredés után, kávé előtt. Mit szólnál, ha holnap reggel vinnék neked reggelit?" Egy darabig gyártottam a kifogásokat, hogy miért NEM. Aztán a valóságot írtam: "Nagyon kedves tőled. :) A mostani pár nap azt hiszem az eső-kutya-szülők kombináicó miatt nem túl esélyesek, és már a reggelek is túlzsúfoltak. Örülök, hogy jól érezted magad, azt hiszem, ez kölcsönös Volt, máskor megejthetünk egy reggeli kávét" Reggel mikor beértem, a portásbácsi a kezembe nyomott egy kis táskát, hogy egy fiatal ember alig 10  perce hagyta itt nekem. Volt benne langyos kakaós csiga, epres joghurt, alma, egy doboz narancs lé, és dobozos kávé. Meg Diónak nasi.... Figyelmes...

Utálom a LEROY-t. Hangos a zene , buta celeb a vendégközönség, sznobok a pincérek, túlárazott, értékelhetetlen a kaja, és az egész egy giccs. Nem látatlanba szidom, voltam már, rühellem. Az egyik létező legrosszabb randihely választás.   Hát persze, hogy a LEROY-ba gondolta a Srác, hogy elvisz vacsorázni. Húztam a számat. Aztán az se tetszett, hogy 215 cm magas. Nem érek a válláig. Állandóan felfelé kell néznem, kitekeredett a nyakam, és iszonyat kényelmetlen Volt. Meg a konfortzónámon kívül esett az egész. Én nem vagyok ahhoz hozzászokva hogy felfelé kelljen néznem. Hogy egy váll van a szemmagasságomban, hogy kicsinek és sebezhetőnek érzem magam valaki mellett. Ezen felül cigizik. Sokat. És szereti a startreket és galaktika rajongó. Meg nem jóképű. Sőt, nem is sármos.   Amikor a LEROY-ba kérte az asztalunkat, valószínűleg megérezte, észrevette, hogy nagyon nagyon nagyon mellényúlt. Teljesen lazán feltette a kérdést, hogy azt érzi, hogy ez nem, de hova igen? Mi lenne ...

- Érted, mindent de mindent úgy csináltam, ahogy ő akarta, ahogy neki jó, teljesen kiszolgáltam, és még akkoris, még akkoris az abszolút bazmeg kategória. Mert akkor jó minden ha minden úgy van ahogy ő akarja, és én úgy is csináltam....   Szürreális. Nem normális, nem jó ilyet hallgatni. De meghallgatom, mert mindentől elvonatkoztatva, csak a barátom... És persze felteszem a kérdést, hogy kell ez nekem? Kell nekem ezt megértéssel végig követnem, hogy hogy küzd azért, hogy a párja vele maradjon? Hogy teszi ki érte szívét lelkét? Mi vagyok én? Mazohista? Legalább egy lépést hátrálnom kell ebből az egészből....   Pörögtek a hónapok, a napok és dátumok a fejemben. Az érzések és élmények a jövő meg a múlt. Még akkor is zsongott a fejem, mikor keresztbe hanyatt vetettem magam az ágyon, és néztem a csillagokat, mint az első éjszakán, amikor még terveket szövögettem a háló társamról, hogy majd együtt onnan és milyen jó lesz.... ...mert a miénk lesz...   az egész mél...

A szakmai ártalom az, amikor megnéz az ember a hírekben a videót, EZT, és mivel elsőre nem tudja eldönteni, hogy az ő cége-gyártmánya-e, még kétszer megnézi, és megbizonyosodik, hogy IIIIIIGEN, ez az ő cége gyártmánya. Majd legvégül veszi észre, hogy ez a "hazafele" vezető úton történt.   Apropó. Hétfőn megyek NAV ellenőrzésre. PLÍÍÍZ! Szorítsatok! Nem akarok börtönbe menni!!!!   Köszi!!!!!