Verde, Vidi, Vici

Mindig is arra vágytam, hogy a hóesésből egy napsütötte helyre menjek pihenni... Mert mégis, az mekkora fíling lehet.  Na igen, plusz húsz fok különbség meglesz. Hó esés van, este minusz 7 fok lesz, Barcelonában meg....  Hát valahogy nem így képzeltem az áprilist. De gondolom senki se.

Mikor visszajövök, sokszor eszembe jut, hogy az egész viselkedése csak egy naagy segély kiáltás. Hogy azért hangos, azért színes, azért heves, azért esztelen, mert azt hiszi, rá nem figyel senki. Mert azt hiszi neki többet jobbat nagyobbat KELL, különben senki nem veszi észre. Flegmább, bunkóbb, nyersebb, durvább, és szerintem ostobább mint az igazi énje.  A viselkedése bicska nyitogató. Nem köszön meg semmit, és nem kér semmit. Követel. És az jár.  Holott...  A túl színes sztorikat meg se halljuk, a szagos érzelmek inkább bűzlenek, az ordító hangok megsüketítenek. Figyelmet akar, de már nem figyel rá lassan senki. Hiszen hányszor mondták már nekem rá, és én hányszor tanácsoltam: - Hagyd. Tudod milyen. Csak hagyd.  Vajon hol lett elrontva? Vajon közöm/részem van ebben? Mennyire az én hibám, hogy mikor gyerek volt, egyszerűen csak lepattintottam, mert ő csak a kisebbik Hugi és csak nyűg... Vagy tényleg csak hagyjam... mert ő ilyen.... ...

Nagyobbik Húgom Pasija mindig azzal húz, hogy én a melóban csak pasziánszozok, mert mi mást lehetne csinálni egy gépen?! Ennek tükrében hétvégén pasziánszoztam, sőt tegnap nem a locsolóktól menekülve az irodai kártyázásra adtam a fejem. Ma meg úgy érzem semmit nem csináltam, ami nyilván nem igaz, de franc egye meg... elfáradtam. Most így rám tört. Kicsi, Piri, Táncoslábú, Tesók, Szülők, Barátok, minden... MINDEN ÉS MINDENKI. Valaki igazán menedzselhetné helyettem az életem, lazán megmondhatná hogy mit tegyek és mikor és hogy és ha úgy akkor okés, és nem baszogatna senki. Most kedvem lenne rabszolga sorsra adni a fejem biztos koszt és kvártély fejében, egy stresszmentes utópiában. Máltán voltam szabin utoljára. Azóta semmi.... Elfáradtam.

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből lassan, elfakult Arcképed a szívemben, elmosódott A vállaidnak íve, elsuhant A hangod és én nem mentem utánad Az élet egyre mélyebb erdejében. Ma már nyugodtan ejtem a neved ki, Ma már nem reszketek tekintetedre, Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból, Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd! Mert benne élsz te minden félrecsúszott Nyakkendőmben és elvétett szavamban És minden eltévesztett köszönésben És minden összetépett levelemben És egész elhibázott életemben Élsz és uralkodol örökkön, Amen Juhász Gyula: Anna örök 

„Nem az az Igazi, akivel letudnád élni az életedet, hanem az, aki nélkül nem.” Tudom. Telihold. Emiatt álmodtam rémeket. Emiatt ébredtem nyirkos hideg verítékben és emiatt fulladtam. Olyan rémes rossz rém álom volt. Olyan tragikus, olyan szörnyű, hogy az érzés még mindig bennem van. Rám ragadt, a torkom fojtogatja. Iszonyatosan rossz.  Egyik percben még fogtam a kezét, és próbáltam magam felé húzni, és kértem, hogy tartson ki. Mondtam neki, könyörögtem, hogy én kitartok. Hogy könyörgök ne adja fel. Mindent megtettem. De egyszerűen nem akart. Vagy tudott... Vagy kellett... És kirántotta a kezét a kezemből, és dühösen nézett és hátat fordított és ott hagyott és hatalmas léptekkel távolodott.   Kiáltottam volna utána, de nem kaptam levegőt. Nem kaptam levegőt, mert elfogyott....  És a légszomj közepette felriadva valahogy azt éreztem, hogy örökre elbaltáztam....

A srác cuki, már találkoztunk néhányszor, és ma andalgás lett volna a pesti rakparton. Megbeszéltük, hogy bicajjal megyünk, iszunk egy fröccsöt, és ennyi.  Hát. Elmentem edzeni, lezuhanyoztam, felvettem a pöttyös fürdőköpenyem, megnéztem egy Agymenők részt, és lefeküdtem aludni....  Reggel meg nézem, hogy uh banyek, 4 hívás, 2 sms, és egy lepattintó fészbúk, hogy csalódott bennem.  Jogos. Valószínűleg ő se az "igazi", ha mégcsak eszembe se jutott. És ez a félelmetes, be se villant, halovány gondolat se volt.  Közben meg hallom, hogy egyesek két-három gyerekkel is lazán bepasiznak.  Hát, de mégis, hogy?!??? Hol van az én hősöm, hol van, aki tűzön, vízen, és engem csak engem meg én is őt?! Hát nyilván... Még a kérdés se izgat. Inkább alszok.  Szóval, a helyzet az, hogy az inger küszöböm jelenleg olyan magasan van pasi fronton, hogy csak valami igazán nagy ágyú tudná megrezegtetni.