Verde, Vidi, Vici

Azt hiszem Űrdongót nem kell bemutatni senkinek, mindenki tudja, hogy a Földre érkezéskor megsérült a beszéd chip-je, és a földi viszonyok között és ezzel a fejlettséggel nem tudták neki pótolni Optimusék, ezért tévé szövegeket idézgetve beszél. * Éjjel azt álmodtam, hogy elvesztettem a hangom. Űrdongóval ellentétben én teljesen jól tudtam beszélni, de mások hangján. P-jén, Anyuén, Tesómén, a kolleganőmén... Baromira zavart, hogy elveszett a sajátom. Erőlködtem, kerestem, akartam, próbáltam. De semmi eredmény, csak egy újabb másik ember hangja. Iszonyú szörnyű volt.  Olyan elveszettnek éreztem magam. Olyan rossz volt. Nem is tudtam felébredni belőle.... Sőt amikor tényleg kellni kellett, akkor a fejemben hirtelen nem is én szóltam...  Ááááh.... ennyire vacak álmot.... *Transformers

 Megvan az öltöny. Szépségesen szép. Teljesen elérzékenyültem.  Nyilván tisztába vagyok azzal, hogy P extra jó pasi.  De azért mikor kijött a próbafülkéből, akkor azért na. Meg kell mondjam, hogy iszonyú szerencsésnek éreztem magam.

Nem akartok inkább még egy kutyát? Nem. Kösz nem. És kösz többet ne keress. 

Azért nem a szülő falumban lesz az esküvő, mert a pénztárcám nehezebb lenne, de az idegeim meg roncsok.  Egyetlen egy icike picike apró segítséget kértem. Igazából egy nüansznyi semmit. Egész idáig nem volt szükségem a segítségre, de egyszerűen ez máshogy nem megoldható. És mintha erre vártak volna, mindenki fontoskodó lett, és kábé elkezdték átszervezni a szombatot.... 

 Jó lenne ezt a mostani időszakot megörökíteni.  Csak a sok minden mellett pont arra nincs időm, hogy írjak. Írjak a kincset érő varrónőről.  Hogy tegnap voltunk úgy a házban hogy lenn volt szinte mindenhol a laminált, és olyan otthon érzése lett.   Az esküvőről, meg a készülődésről. A szakikról, meg az egész idegörlő folyamatról.  Mert 10 év múlva tutira nem fogok emlékezni erre az egészre....

Az előző nyaralós poszt kicsit kurtán furcsára sikeredett, mert nem akartam írni egy nagyon fontos részletről.  Velünk voltak a szüleim is. Életükben először elvittük őket a tengerhez.  Ez ugye eddig mennyire cuki. Én is így gondoltam, de anyámmal való kapcsolatom miatt eleve van bennem egy felé irányuló fal. Ellenállás... Szerintem már ott is "negatív"-at látok ahol aztán egyáltalán nincs is.  Ahogy számítani lehetett, nem volt zökkenőmentes ez az egész.  Mindenhez úgy állt hozzá, hogy jajj hát Skocjan, jajj ő oda nem megy be. Jajj tenger, hát neki víziszonya van. Jajj hát nap, az süt.  Az egész nyaralás alatt semmi de semmi nem volt jó neki. Végig morgott, ha nem morgott, akkor aput b@sztatta.  Volt egy olyan kulcsrészlet, hogy első este séta közben meglátott két kis pólót az egyik kirakatban, hogy azt meg kell venni az unokáknak. Én meg megkértem, hogy mivel darabja 25 euro, várjunk még egy napot lehet találunk belőle picit olcsóbban is. Szerintem két ki...

 Nyaraltunk egy icipicit. Induri pindurit. Nagyon szeretem Szlovéniát. Szerintem az egész ország ahogy van egy csoda. Nem olasz, nem osztrák, nem balkán. Egyedi keveréke mindenféle jónak az eredmény pedig lenyűgöző és pihentető.  A víz isteni volt, meleg, tele halacskával, tiszta, kék és sós pont ahogy szeretem.  A szállás mesés volt.  Minden ami nyaraláshoz kell minden szuper.  Pvel iszonyú jó nyaralni. Tök jó, hogy nagyjából egy a ritmusunk, hogy kábé ugyanazt szeretjük. És ha mégse akkor nincs harag és durci, lehet külön is programozni.  Tényleg tényleg minden tökéletes.