Verde, Vidi, Vici

 A banknak 11.9-ig el kell utalnia a pénzt a kivitelezőnek. Ha ez nem történik meg, akkor felmondhatja a szerződésünket.  Jelen pillanatban nem túl sok esély van arra, hogy 9-ig megkapjuk a pénzt.  Ebben az esetben a következő eshetőségek vannak: eladja másnak a házat +25%-ért. Mert ennyit nőtt az ára ahhoz képest amikor vettük.  késedelmi kamatot számít fel, de hogy mennyit, még nem találtam meg a ptk-ban. nem adja el másnak a házat, de a szerződéstől eláll, és velünk szemben emeli meg, amit nem fogunk tudni kifizetni.  A késedelmi kamatos verzió az egyetlen, ahol nem bukunk egy lakás árát.  Nagyon félek. Nagyon, nagyon félek....

Még nem teljesen rázódtam vissza ebbe a be kell járni a céghez és ott kell ledolgozni egyben a 8 órát helyzetbe, pedig már nyár óta ezt csináljuk, de valahogy mégse megy....  Mármint.... Csak a rend kedvéért, tegnap edzés után még szerződés módosításokat olvasgattam, meg kommentelgettem a büdzsét, amíg P nézte angolul a Jóbarátokat, mégis gyűlnek a nyomorult mínusz óráim....  Persze valójában nem ez a lényeg, hanem hogy tegnap is bejöttem vakhajnalban, hogy kicsit ledolgozzak belőle, mert ez így nagyon nem jó. Bennem volt a szándék.  Aztán hívott a köves, aki a konyhapultot csinálja, hogy találkozzunk a háznál 3kor.... Persze, konyhapult kell, én meg rohanok... Mínusz óra megint csak gyűlik.  Voltam olyan kis botor, hogy azt hittem, 20 perc alatt végzünk. Hahahaha.... HAHAHAHA! Amúgy jófej és profinak tűnő szaki a kőfaragó. De mérhetetlenül fárasztott, hogy szerinte is az előző szakik rémesek.  Ronda a csempe, rossz a kiállás, túl magas a pult. Le kell flexelni,...

 A teljes nászajándékunk, meg még egy kicsit, otthagytuk az IKEÁba. Szinte mindent meg tudtunk venni, készlet hiány nélkül és emiatt ott és akkor nagyon boldog voltam.  Van egy gardrób szekrény, amit a belépőbe álmodtam meg, tökéletesen odapasszoló csodaság volt, és az utolsó darabra csaptunk le. Múlt hét péntekre kértem a kiszállítást, ami annak rendje és módja szerint meg is érkezett, én öröm-boldogság és hepi hepi jajj de jó voltam.  Megjött a felnőtt LEGO, P. újra válogatott káromkodások közepette, görnyedve szerelhet és szidhatja az összes svéd valaha élt felmenőjét. Én pedig csicseregve asszisztálok hozzá, mint egy beakadt lemezjátszó ismételgetve, hogy mit tudok segíteni? tudok segíteni? Alapvetően nem. Max egy-egy ilyen ittfogdmeg erejéig van rám szükség.  Kitalálom, hogy melyik bútort szeretném, hová és hogy ott jó lesz, aztán cikkszám szerint előkészítem neki, ő meg összerakja. Ez így egész jól működik.  Egész jól működik addig, amíg mindent kihoz nekü...

 Az instám egy képes emlékkönyv. Legfőképpen azért van, hogy én emlékezzek egy egy fontosabb napra, helyzetre. A képek nem mindig fancy-k, de maximálisan személyesek, és bármelyikre ránézek, ömlenek rám az érzések, emlékek. Nagyon bensőséges, nagyon személyes.  Ezért nagyon kevesen is követhetik. Alig néhány ember, a többieket meg rendre elutasítom. Tegnap kaptam egy követési kérést. APK sógornője, hatalmas pletykafészek. Először elkacérkodtam a gondolattal, hogy beengedem, lássa. Lássa, hogy az a sok rémes dolog, amit összehordtak rólam a családjával közel távol sem igaz. Hogy lássa, hogy nem vagyok egy szörnyeteg. Hogy lássa, hogy élek.  Aztán azt vettem észre magamon, hogy ez basszus csak düh. Hogy ez az egész, bár 8 éve volt, még mindig tud fájni, és a képükbe tudnám ordítani, hogy bántottatok, fájt, fáj. Hagyjál már békén. Ez pedig egy olyan önreflexió volt, ami mosolyt csalt az arcomra, és elutasítottam a követési kérést.  Nem tartozom neki. Soha nem tartoztam....

 Csak hogy meglegyen az utókornak. ( néha mikor visszaolvasom a blogot, jók ezek az összefoglalók ) Ma befogadták a hitelkérelmünket. Küldik az értékbecslőt. Elérhető közelségbe került a költözés. Egyszerre juhú és egyszerre félelmetes.... Ez azt jelenti, tervezgethetem az udvart! Egy kis áttekintés, hogy később tudjam, mi az ami mostan nézve is luxus volt és mi az ami vágyott de nem beleférős. Átfutottuk a büdzsét, hüledeztünk, de összességében nem is olyan rossz a helyzet.  Luxus amit megengedtünk magunknak és jövőre nézve szükséges:  emeleti mennyezet hűtés fűtés bazi drága laminált.  Luxus amit megengedtünk magunknak és nem lett volna olyan nagyon szükséges: motoros fejek a fűtéshez bazi nagy fürdőkád teraszon a travertini Luxus amit nem engedtünk meg magunknak de lehetett volna és lehet kellett volna víztisztító berendezés rellátoros melegvíz keringető elektromos autóhoz töltő előkészítés Luxus amit nem engedhettünk meg magunknak de jó lett volna de esélytelen: ...

 Nézd Dió, ez itt a kert! Egyszer mind a tiéd lesz.    

 Kollégám azt mondta, hogy a mi életünkben nem lesz női miniszterelnök. Mert ez a társadalom nem elég érett rá. Khm. Amúgy a főnöke vagyok. Erre hogy lehet érett a társadalom? És b.ssza meg, igaza lett.  Valójában attól félek, hogy csöbörből vödörbe. De ha így kell szavazni, így szavazok. Ez van....